---

Tartalom

1. Protest és média
2. Framing és diskurzus
3. Békemenet 2012. január 21. - 2013. október 23.
3.1 Az első Békemenet
3.1.1. A Békemenet önértelmezése
3.1.2. A Békemenet médiakonstrukciója
3.1.3. Véleménycikkek a Békemenetről - rezonancia és legitimáció
3.1.4. Az első békemenet értékelése
3.2 A második Békemenet - március 15.
3.2.1. A tüntetés önértelmezése
3.2.2. Médiatudósítások és véleménycikkek a Békemenetről
3.2.3 Értékelés
3.3 Harmadik Békemenet - október 23.
3.3.1 Önértelmezés
3.3.2 Tudósítások és véleménycikkek
3.3.3 Értékelés
3.4 Ötödik Békemenet - 2013. október 23.
3.4.1 Kontextus - Változó fókusz, 2013
3.4.2 Önértelmezés
3.4.3 Tudósítások és véleménycikkek
3.4.4 Értékelés
4. Konklúzió
5. Hivatkozott irodalom

---

Bevezetés

2012. január 21-én hatalmas tömeg jelent meg a Békemeneten, akik a "Nem leszünk gyarmat!" felirat mögött vonultak a Hősök terétől a Kossuth térig. Kis túlzással ez egyetlen mondat, amit a nagy visszhangot kiváltó eseményről a médiatudósítások fényében biztosan ki lehet jelenteni. A tüntetés, a szervezők meghatározása, a résztvevők száma és jellemzőik, a rendezvény célja, valamint az esemény jelentősége és jelentése kapcsán más általánosan elfogadott, kétségbe nem vont állítást már nem lehet megfogalmazni. Ugyanannak az eseménynek egészen eltérő értelmezései bontakoztak ki a nyilvánosság fórumain, melyek egymással is szembe kerültek, majd bizonyos jelentések rögzültek az eseménnyel kapcsolatban.

A modern politikai rendszerekben a média a tüntetések központi szereplőjévé vált. Nem pusztán neutrális tudósítója az eseményeknek, hanem keretezi, értelmezi azokat, egyes elemeit kiemeli, míg másokról megfeledkezik. A tüntetés a modern információs technológiák korában sem mondhat le a tömegmédiáról, ez a tény pedig meghatározza stratégiáját, taktikai eszköztárát és felvállalt céljait.

2012. januári eseményt követően a 2014-es választásokig öt Békemenetre került sor Budapesten, melyek közül az első négyet vizsgálom. A Békemenet a nyilvánosság részévé vált, s az eltérő politikai jelentésrendszerekben különböző jelentésekkel kapcsolódott össze. A megmozdulás-sorozat sikeres példája annak, hogy állampolgárok kollektív cselekvése hogyan tud hatást gyakorolni a politikára, pontosabban a politikai diskurzusra.

Kutatásomban azt vizsgálom meg, hogy a média miként konstruált meg négy Békemenetet, milyen jelentései rögzültek, és az hogyan vált a politikai tér részévé. A tüntetések önértelmezését és a jelentések feletti értelmezési küzdelmet is vizsgálom. Amellett fogok érvelni, hogy a diszkurzív megközelítés gyümölcsöző lehet a tüntetések kutatásában. Az első részben bemutatom a média és protest viszonyát vizsgáló megközelítéseket, majd röviden felvázolom a kutatás szemléletét és módszerét. Ezt követően az online médiumok és a legjelentősebb politikai napilapok online tartalmainak tudósításai és véleménycikkei kvalitatív elemzését tárom az olvasók elé, melyből megismerhetjük a Békemenetet körülölelő értelmezési küzdelmeket.

---