---

Tartalom

REKESSZÜK KI ŐKET? POLÉMIÁK A 2003-AS TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁS TERVEZETE KAPCSÁN
A gyűlöletbeszéd mint normasértés
A gyűlöletbeszéd mint a kormányzati kapacitás próbakövét képező issue

A GYŰLÖLET FREKVENCIÁJA? A TILOS RÁDIÓ KÖRÜLI BOTRÁNY
A gyűlöletbeszéd mint a kártékony médiaműködés egyik megnyilvánulási formája
A gyűlöletbeszéd mint a vallási és nemzeti szimbólumok gyalázása

ZÁRSZÓ
ABSTRACT
FELHASZNÁLT IRODALOM
FORRÁSOK

---

Bevezetés

A rendszerváltás utáni magyar politika egyik jelentős vitatémája a gyűlöletbeszéd mibenléte, illetve az ellene való hatékony fellépés kérdése. A fogalom a hate speech terminus tükörfordításaként először a kilencvenes évek derekán bukkant fel a szaktudományos és értelmiségi diskurzusban, és az ezredforduló táján vált a publicisztikai és politikusi szóhasználat részévé. Az eredetileg a "politikai korrektség" tengeren túli diskurzusából (lásd ehhez Pál 2007) származó terminus adaptációja egyben dekontextualizációt és rekontextualizációt is jelentett: a hazai politikai közösség - érthető módon - igyekezett saját viszonyaihoz, kulturális, intézményi és diszkurzív kereteihez, aktuális ügyeihez és problémáihoz igazítani a kategória kontúrjait.

A fogalom körül szerveződő politikai viták a 2003-as esztendő derekán minden korábbinál nagyobb hévvel lángoltak fel. Az év vége felé a politikai napi- és hetilapokban már szinte egymást érték a gyűlöletbeszéd kategóriáját középpontba helyező, azt megkülönböztetett figyelemmel alkalmazó és értelmező írások, és az elektronikus sajtó is szabályosan zengett-visszhangzott a kifejezéstől.

Az alábbi két elemzés, mely a gyűlöletbeszéd hazai diskurzusaival kapcsolatos átfogó kutatás részeként született, két erre az időszakra eső, több szempontból is jelentős polémiát mutat be. Az első eset, amely vizsgálatra kerül, a közösség elleni izgatásról szóló jogszabály módosítása kapcsán lezajlott vita, a másik pedig a Tilos Rádió körül 2003 végén kirobbant botrány. A gondolatmenet a diszkurzív politikatudomány szemléleti és módszertani elveit (lásd pl. Szabó 2003; Szűcs 2006; 2010) követve elsősorban írott források interpretatív-kontextualizáló analízisére támaszkodik.

A vizsgálat empirikus bázisának általános, elvi szintű kijelölésére csupán bizonyos alapvető koncepcionális, illetve kutatási-stratégiai döntések meghozatala nyomán kerülhetett sor. Annak meghatározása ugyanis, hogy mit tekintünk a gyűlöletbeszéd fogalmának, illetve hogy mit értünk a "gyűlöletbeszéd viták", a gyűlöletbeszéd "fogalma körül szerveződő" polémiák alatt, korántsem maguktól értetődő evidenciák leszögezését jelenti, az e tárgyban adódó, egyaránt lehetséges felfogások pedig eltérő forráskijelölési kritériumokat vonnak maguk után.

A gyűlöletbeszéd fogalma jelen kutatásban nem elképzelést, gondolatot vagy tudati tartalmat, hanem - mint a politikai szemantikai kutatások többsége esetében - éppen ellenkezőleg, mindenekelőtt egy adott nyelvi formát, hang-, illetve betűsort takar (vö. Dieckmann 2000; Szabó 1998, 15-18). A "fogalom" ugyanakkor jelen gondolatmenetben egyszerre jelenti az adott terminust, mint nyelvi formát, a hozzá potenciálisan kapcsolódó tematikus tartalmak terét, illetve az illékony kapcsolatot a kifejezés és annak valamely reziduális jelentése közt. Amikor tehát a gyűlöletbeszéd fogalmát említem, akkor egy nyelvi formára, illetve a hozzá kapcsolható témakonstrukciók és jelentések gyűjtőhelyére utalok.

Az előbbi elköteleződés determinálta, sőt lényegében magában hordozta a gyűlöletbeszéd körüli viták koncipiálásával kapcsolatos döntést. Mégpedig azt a döntést, hogy ezeket a vitákat ne egy jól megragadható kérdésben folyó (és a használt terminusoktól nagyrészt független) polémiaként fogjam fel, hanem egy meglehetősen szerteágazó és (végső soron) pusztán egy adott kategória konceptuális keretei által összefogott kommunikációs folyamatként tételezzem. Amikor tehát a gyűlöletbeszéd fogalma körül kialakult vitákat nevezem meg elemzésem konkrét tárgyaként, akkor a terminus jelentése kapcsán, illetve a vele lefedett problematikák kapcsán kialakult álláspontok különbségére, mint az érdemi politikaformálás részét képező versengő, ám közös értelemadásra gondolok. A kiválasztott esetekben egy-egy tágabb, összetettebb, több rétegű közéleti vita egyik alapvető szintjét, illetve meghatározó vonulatát tekintem (az adott) gyűlöletbeszéd vitának.

A fentieknek megfelelően a forrásbázis általános, elvi szintű kijelölésére nem tartalmi, hanem formai kritériumot alkalmaztam. Tartalmi kritériumot kizárólag egy olyan kutatás során lehetett volna alkalmazni, amely a gyűlöletbeszéd vitákat egy jól körülírható problematikáról, illetve egy - a szerző által szilárdan definiált - jelenségről való vitaként koncipiálta volna. Ebben az esetben az adott problematikához való kapcsolódás, illetve a kutató definíciójának való tematikus megfelelés lett volna a források kiválasztását meghatározó alapelv. Jelen sorok szerzője azonban olyan vizsgálatra vállalkozott, amelynek fókuszába a gyűlöletbeszéd fogalma mint nyelvi forma került. Az ezzel összefüggő cél az volt, hogy kutatóként ne azokat a megszólalásokat elemezzem, amelyek szerintem a gyűlöletbeszédre vonatkoznak, hanem azokat, amelyek a megszólalók szerint vonatkoznak a gyűlöletbeszédre. Ennek a döntésnek módszertani következményei voltak a vizsgálatra nézve - mindenekelőtt az, hogy a források általános-elvi szintű kiválasztása csakis egy (elsődleges) formális kritérium érvényesítésével történhetett meg. A vizsgálandó források körébe tehát (mindenekelőtt) azok a megnyilatkozások sorolódtak be, amelyek beemelték, illetve explicite alkalmazták a gyűlöletbeszéd kifejezést.

Az elemzés alá vont kommunikációs fórumok/diskurzusterek meghatározása során elsősorban azok reprezentativitását, másodsorban az ott termelődött szövegek hozzáférhetőséget vettem figyelembe. Ezen kritériumok alapján a négy országos napilap anyagai képezték a vizsgálat elsődleges forrásbázisát. Ez a kör a későbbiekben kiegészült egyrészt az országos hetilapok bizonyos fontosabb, témába vágó cikkeivel, másrészt az internetes hírportálokon megjelent tartalmakkal, harmadrészt a vizsgálat szempontjából releváns szakmai közlésekkel, negyedrészt pedig (az első polémia esetében) a Magyar Országgyűlés írott, illetve írott formában hozzáférhető anyagaival. Említést érdemel, hogy a kommunikációs fórumok reprezentativitása csupán a megjelölt időszakra nézve, az adott nyilvánosság-szerkezet sajátosságainak figyelembe vételével került megállapításra. Amennyiben a kutatás egy, az elmúlt öt-hat évre eső ügyet vett volna górcső alá, úgy az országos napilapok dominanciájának megrendülését, súlyuk és olvasótáboruk csökkenését, illetve a különböző internetes hírportálok, blogok, fórumok olvasottságának és jelentőségének növekedését számításba véve minden bizonnyal más diskurzusterek kerültek volna a reprezentativitásuk okán kiválasztott fórumok körébe.

A feldolgozott forrásokra az alábbiakban lábjegyzetben, kurziválva hivatkozom.

Az elemzések központi kérdése, hogy milyen szerepet játszott a gyűlöletbeszéd fogalma az adott politikai vitákban; a különböző aktorok hogyan értelmezték és hogyan alkalmazták, miként és mire használták a kategóriát. Továbbá, hogy milyen jelentéstartalmakat felvéve, milyen szemantikai eljárások nyomán tudott a "társadalmi világ észlelésének és kifejezésének" adekvát eszközévé (Bourdieu 1987, 110) válni a hozzászólók számára; milyen diszkurzív kontextus foglalta keretbe a terminus alkalmazását; az adott interpretációs mintát követő használatával mi és hogyan vált elgondolhatóvá beszélők számára.

---