Kamarás István
Egyházközség-építők
TARTALOM, FÜLSZÖVEG
Tartalom
Előszó
Bevezető sorok
I. Egyházközség-térképezés
Misztérium Nagyhajtáson (Vallásosság egy alföldi kisközségben a nyolcvanas évek elején)
Szegény az eklézsia? (Dorog környéki katolikus egyházközségek)
"Éljük a magunk befonnyadt szentségi életét" (vegetáló plébániák)
Papjaink a nyolcvanas évek végén
II. Hogyan lehet egyházközségből közösség? (Példák a nyolcvanas évek végéről)
A szólamok már megvannak (egy külvárosi plébánia Budapesten)
Szabad lélekkel szolgálni (egy középvárosi egyházközség)
Templomépítők, utcaapostolok, klubtagok (Egy főváros környéki nagyközség plébániája)
Szálláscsinálás (egy lakótelepi plébánia)
Várépítés a végeken (egy falusi plébánia)
III. Egyházashely (Utópia)
Fülszöveg
Könyvünk a katolikus eklézsiák titkaiba enged bepillantást, és bizonyára meglepi mind a legbenfentesebb, mind a tájékozott olvasókat. A vallásszociológus kutatót az a kérdés izgatja, mekkora esély van arra, hogy az egyházközség közösséggé váljon.
Egyaránt szól ez a könyv a közelmúltról, a jelenről és a jövőről; az átlagosról, a botrányosság gyengéiről és a kiemelkedőiről.
Főszereplői papok: a pártállami időkben egy nagyközség ifjúságát klerikó-diszkóval és misztériumjátékkal megbűvölő káplán; a hatóságokat ravaszul kijátszó és egy izgalmas templomépítés közben hívő közösséget létrehozó plébános; a panelsivatagban oázist teremtő lelkész és más-másféle módon karizmatikus társai.
Nemcsak a "csodákról", hanem az átlagról, a vegetáló plébániákról, a katolikus egyház súlyos gondjairól is szó esik ebben a könyvben, amely egy egyházközség-utópiával fejeződik be, a kritika és a remény jegyében.