Kerkai Jenő és Nagy Töhötöm levelezése, 1939-1969
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
A SZERKESZTŐ ELŐSZAVA AZ OLVASÓHOZ
Kerkai J. és Nagy T. párhuzamos pályarajza diagramon
LEVELEK 1939-1969
FÜGGELÉK (P. Kerkai Jenő írásaiból)
NÉVMUTATÓ
Előszó
Kerkai Jenő és Nagy Töhötöm a 20. század egyház- és társadalomtörténetének két kiemelkedő, bár kevésbé ismert, mert évtizedeken át elhallgatott személyisége. Nagy hatású közös munkájuk: a KALOT szervezése és irányítása, mindössze egy évtizedig tartott. Életútjuk ezután élesen különböző irányt vett, barátságuk azonban mindvégig megmaradt. A közös munka, a szoros lelki kapcsolat termései és tanúi azok a levelek, melyeket az olvasó ebben az összeállításból megismerhet.
Mindketten a század első évtizedében születtek: Kerkai Jenő 1904-ben, Nagy Töhötöm 1908-ban.
Kerkai Jenő egy nyugat-dunántúli kis faluban, Csesztregen látta meg a napvilágot, ahol édesapja vízimolnárként tartotta el családját. Egész gyermekkorát, az érettségiig, Zalában élte le.
Nagy Töhötöm szintén falun, a vajdasági Bozitópusztán született. Édesapja az államvasutak alkalmazásában állt. Családjával hamarosan a Hunyad megyei Piskire költözött, középiskoláit Gyulafehérváron kezdte, de a trianoni országhatár-változások miatt már Kisújszálláson fejezte be.
Kerkai Jenő és Nagy Töhötöm életpályája a húszas években kezdett közeledni egymáshoz. Kerkai 1924-ben, Nagy 1926-ban lépett be a jezsuita rendbe. Mindketten Érden voltak novíciusok, Szegeden tanultak három éven át filozófiát, majd mind a ketten a rend kalocsai gimnáziumában kaptak három évre szóló magiszteri (kollégiumi nevelőtanári) beosztást, és ezt követően kezdték meg hároméves teológiai tanulmányaikat. A fentiekre azonban sohasem egy időben került sor. Szerzetességüknek ebben az első közel egy évtizedében, bár egy rend tagjai voltak, mégsem éltek egy fedél alatt. Először csak az 1934/35-ös tanévben kerültek ugyanabba a házba: a jezsuita növendékek innsbrucki Collegium Canesianumának lakójaként tanultak teológiát: Kerkai utolsó évesként, Nagy pedig kezdő teológus-hallgatóként.
Természetesen azért korábban is találkoztak egymással: például amikor Kerkai az 1931-es tanév végén felkereste Nagyot Szegeden, mivel tudta, hogy a következő iskolai évben Nagy Töhötöm fogja átvenni át tőle át a kalocsai magiszteri munkakört. Fel kívánta készíteni fiatalabb rendtársát a rá váró feladatra, hogy az majd zökkenőmentesen folytathassa a diákok között azt a szociális nevelőmunkát, amit ő ott már megkezdett. Kerkai ekkor említette meg először Nagy Töhötömnek a távolabbi terveit is: a szegény és nincstelen parasztrétegek társadalmi, gazdasági felemelését. De igazából itt, Innsbruckban volt alkalmuk komolyabban elmélyíteni társadalmi ismereteiket, s közösen átbeszélni, megvitatni egy jövendő, radikális változást megcélzó mozgalom stratégiáját.
Az 1935-ös tanévtől Nagy Töhötöm Szegeden folytatta tovább a teológiai tanulmányait, Kerkai pedig - immár felszentelt papként és teológiai, valamint filozófiai doktorként - ugyancsak Szegeden tanított az egyházmegyeközi papnevelőintézet főiskoláján.
Páter Kerkai - tanári munkája mellett - még ugyanabban az évben megkezdte a régóta dédelgetett tervének valóságra váltását is: két fiatal világi munkatárssal, Ugrin Józseffel és Farkas Györggyel együtt elindította agrárifjúsági szociális mozgalmát (mely később a KALOT nevet vette fel) és megalapította a keresztényszociális munkás-érdekvédelmi mozgalmat, a Hivatásszervezetet. A két mozgalom közül a KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete) vált később igazán jelentőssé és ismertté, amelyről méltán állapította meg később Balogh Margit történész, hogy "a 20. századi történelmünk egyik legsikeresebb civil szerveződése" volt.
...
Kerkai Jenő és Nagy Töhötöm életük során számos levelet váltottak egymással. Ha nem is mind, de nagy részük fennmaradt Nagy Töhötöm személyes archívumában, a legrégebbi 1939-ből, az utolsó 1969-ből. Jelenleg ezek a levelek, néhány kivételtől eltekintve, Nagy Töhötöm hagyatékában találhatók, az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában (216-os fond).
A levelek tanúi annak a kettőjük között meglévő és mindvégig megmaradó mély férfibarátságnak, melyet a két ember sorsának nagyban különböző alakulása sem tudott megingatni. Ez a barátság annak ellenére fennmaradt, hogy Nagy Töhötöm 1947/48-ban időnként igen keserű sorokat írt az egyházról, melyben csalódott. Annak a P. Kerkainak írta e keserűen kritikus leveleket, aki hamarosan börtönt, kínzást, betegséget szenved hit- és elvhűségéért, s akinek utolsó éveiben - minden jóakarata ellenére - a teljes mellőzöttség lett a sorsa. - A szerkesztő átérzi, hogy e személyes krízis hatására írt levelek közlése némelyek szemében aggályos lehet, nyilvánosságra hozataluk talán már súrolja az indiszkréció határát is, de azt is tudja, ha Nagy Töhötöm megőrizte hagyatékában ezek a leveleket, akkor tudományos szempontból nem lenne korrekt a mellőzésük; ezért a szerkesztő kéri az olvasót, hogy e személyes és időnként talán elfogult írásokat ennek figyelembevételével és kellő megértéssel olvassa.
Ezeknek a leveleknek jelentősége elsősorban forrásértékükben áll, abban, hogy számos olyan információt tartalmaznak, melyek jól kiegészíthetik a történészek korábbi ismereteit. Vonatkozik ez a KALOT és Hivatásszervezet működésére, Nagy Töhötöm és P. Kerkai tevékenységére (kiemelkedően érdekes például Nagy beszámolója a KALOT-szervezés megindulásáról Székelyföldön rögtön a 2. bécsi döntés után; vagy beszámolója az utolsó heteiről Rómában 1946 végén), de részletesen megismerhetjük Nagy dél-amerikai élményeit, ottani tanító és szervező tevékenységét, lelki krízisét, majd a hatvanas években újra kezdett szociális szervezési kísérleteit Buenos Aires nyomortelepein. Az érdekes témák és Nagy gyakran megcsillanó élvezetes stílusa a laikus érdeklődő számára is izgalmassá tehetik ezeket az írásokat.
...