---

Tartalom

Bevezető
A kommunikáló ember
  A párbeszéd anatómiája
  Közléstől a kommunikációig
  Becsatornázva
A vizuális környezet
  Hogyan látunk?
  Házimozi a fejünkben
  A külső világ formálása
  Vizuális kor
A vizuális metakommunikáció
  Metaüzenetek
  Képmutatás
  Művészet vagy kommunikáció?
  Sablonosság vagy kreativitás
Számítógépes grafika eszköztára
  Az előképek
  Interfész
  Hozott anyagból – képszerkesztőkkel
  Teremtés – illusztrációs programok
  Kiadványszerkesztők
A vizuális kommunikáció jelkészlete
  Vonalak
  Formák
  Az alakzatok tulajdonságai
  Fényképek
  Illusztrációk
  A betű
  A tér
A tervezés törvényei
  Tervezőgrafika
  A fókusz
  A tekintet vezetése
  Az összetartozás
  A megkülönböztetés
  Egységes arculat
  Egyensúly
  Arány
  Tipográfia
A tervezés folyamata
Képek jegyzéke
Irodalomjegyzék

---

Bevezetés

Ennek a tanulmánynak célja a számítógépes grafika iránt érdeklődő olvasó vizuális kifejezőkészségének fejlesztése.

A grafikai tervezés, tipográfia és a sokszorosítás Gutenberg korától a múlt század utolsó negyedéig művészek, nyomdák és kiadók zárt és védett világához tartozott, ahova nem szívesen engedtek be hozzá nem értő érdeklődőket. A nyomdai technológiák magas beruházási költsége még nagyobb hasznot hozott, ha jó érzékkel célozta meg az ipari társadalom polgárosodó rétegeit. Ebben az időszakban a kulturális igények nyomán általánossá vált az írás és olvasás, mindenkit elért a közoktatás, és a hatalom kezében óriási erővé vált a tömegtájékoztatás.

A múlt század nyolcvanas éveitől kezdve a személyi számítógépek elterjedése információs és kommunikációs forradalmat indított el, mely alapjaiban változtatta meg az életünket. A személyi számítógépek, majd a XXI. században a mobil eszközök olyan kommunikációs lehetőségeket biztosítottak az átlagembernek, amire azelőtt nem volt példa. Az íróasztalánál ülő alkotónak először nyílt módja, hogy "tömegkommunikátornak" vagy "művésznek" érezhesse magát: leírt vagy képi gondolatait sokakkal megossza.

A kultúra formálójává váló kívülálló gyermekkorának ideje ez minden értelemben: a lelkes rácsodálkozásé, az alkotóerő megsokszorozódásáé ugyanúgy, mint a tanulatlan netproletár gondolati és vizuális környezetszennyezéséé. Míg régebben egy kiadói rendszer őrködött a nyilvánosságra kerülő alkotások minőségén és mondanivalóján, manapság az alkotónak kell felnőnie ehhez a felelősséghez.

"A számítógép mindenkit felbátorít, a digitális nyomdák pillanatok alatt ki is nyomtatnak bármit. Az internet sem kérdezi meg, jó-e, szép-e, amit feltöltenek. Aki betekintést nyer abba, hogyan kell jól összeállítani egy vizuális anyagot, megérti, hogy ez felelősséggel jár, következményei vannak és megtapasztalja, elengedhetetlen a jó kommunikációhoz."

Bubik Veronika gondolatai fontos vezérelvet adnak a kezünkbe - a felelősség kérdését. A kommunikáció minőségét nem oldják meg helyettünk a gépek vagy szoftverek. A szövegszerkesztő, prezentációs vagy grafikai alkalmazások kiegészíthetik, de nem pótolhatják a tanulással megszerezett ismereteket, melyek a vizuális kommunikációban ugyanolyan fontosak, mint a zenében, szöveges megnyilatkozásainkban vagy a mindennapi életben.

"Valójában minden látható, ember által alkotott jel, kép, tárgy, környezet egyben az emberek közötti közlekedés eszköze is, üzenetek hordozója. Ezek minősége közvetlenül hat életünk minőségére is."

Remélem, e rövid tanulmány felszabadítja az olvasót saját vizuális írástudásának fejlesztésére, hogy - az informatikai eszközeivel vagy anélkül - képi megnyilvánulásaiban is jól kommunikáló emberré váljon.

---