---

Tartalom

Boda Zsolt: Intézményi bizalom és a közpolitikák eredményessége. Bevezető

A BIZALOM GYÖKEREI
  Medve-Bálint Gergő-Boda Zsolt: Az egyenlőtlenség és a jövedelem hatása az intézményi bizalomra
  Medve-Bálint Gergő-Boda Zsolt: A bizalom politikai meghatározottsága
  Boda Zsolt-Medve-Bálint Gergő: A rendőrségbe vetett bizalom tényezői

BIZALOM, JOGKÖVETÉS ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉS
  Boda Zsolt-Bartha Attila: Adófizetési hajlandóság és bizalom
  Gajduschek György: Miért engedelmeskednek az emberek a dohányzást tiltó jognak?
  Pál Gábor: Mi legyen a falakkal? A Magdolna-negyed esete
  Kovács Éva Margit: Az együttműködés előmozdítása a magyar közigazgatásban. Az utasítás és ellenőrzés vs. a bizalom szerepe
  Szabó Gabriella: Kincs, ami nincs? Bizalom intézmények között: a médiahatóság esete

---

Bevezetés

Az OECD 2013. évi Government at Glance című kiadványa a kormányzás aktuális problémáival, a közszféra teljesítményének mérésével és elemzésével foglalkozik. Első fejezetének címe "A kormányba vetett bizalom, a közpolitika eredményessége és a kormányzás napirendje". A szöveg szerint az elmúlt években az OECD országokban csökkent a kormányba vetett bizalom, és ez probléma. "Amikor a kormányok a gazdasági válságból való kiutat keresik, nem csupán azzal a kihívással kell megküzdeniük, hogy megtalálják a megfelelő intézkedéseket, hanem azzal is, hogy miként tudják ezeket a közpolitikákat megvalósítani. A megvalósítás képessége ugyanis alapvetően függ a bizalomtól. A kormányzatba, a piacokba és az intézményekbe vetett bizalom nélkül nehéz a szükséges reformok iránti támogatást megszerezni, különösen akkor, amikor ezek rövid távú áldozatokat kívánnak kevéssé megfogható hosszú távú előnyökért cserébe. A kormányzat iránti bizalom drámai csökkenése emlékeztethet minket arra, hogy a bizalom a sikeres közpolitika-csinálás lényegi, bár gyakran mellőzött összetevője" (OECD, 2013: 20). Bár az idézet utolsó mondata jelzi, hogy a bizalom szerepe nincs mindig valós súlyának megfelelően kezelve, a tény, hogy egy gyakorlat-orientált OECD-dokumentum evidenciaként kezeli a bizalom és a sikeres kormányzás összefüggéseit, azt sugallhatja, hogy afféle tudományos közhellyel van dolgunk. Ezt az érzést erősítheti, hogy az idézett fejezet is viszonylag csekély számú tudományos közleményre hivatkozik, és azok között is csak elvétve akad a bizalom és a sikeres kormányzás empirikus összefüggéseit elemző tanulmány. Olyan tézisről lehet tehát szó, amely nem szorul bizonyításra.

Meglehet, ez így van, azonban szó sincs arról, hogy a közpolitika és a kormányzás szakirodalma az OECD-kiadványhoz hasonló teret szentelne a kérdésnek. A közpolitika-tudomány olyan alapvető, széles körben használt és sok kiadást megért kézikönyveiben, mint például Michael Hill The Public Policy Process-ében (Hill, 2009) vagy Paul A. Sabatier Theories of the policy process- ében (Sabatier, 2007) a bizalom szerepére való utalások meglehetősen szórványosan, említés szintjén, kifejtés nélkül jelennek csak meg, méghozzá elsősorban az úgynevezett "top-down" megvalósítás problémája vagy a kormányzati feladatok autonóm szervezetekhez való delegálása kapcsán. Ám minden bizonnyal nem azért, mert lerágott csont lenne a téma: a közpolitika-tudomány két kiemelkedő tudósa, Geert Bouckaert és Steven Van de Walle jó tíz éve úgy fogalmaztak, hogy "A kormányzat iránti bizalom eddig elsősorban a politikai szempontokra összpontosított (...) a közigazgatás-tudomány képviselői nemrég fedezték fel a témát" (Bouckaert-Van de Walle, 2003: 314). Tanulmányukban továbbá amellett érvelnek, hogy bár a bizalom és a kormányzati teljesítmény kapcsolata igen plauzibilis összefüggésnek tűnik, kutatása számos olyan tisztázandó kérdést vet fel, amelyek a közigazgatástanon túlmutatnak, és multidiszciplináris megközelítést tesznek szükségessé. Más szóval, a téma tíz éve még nem volt lerágott csont. Ehhez képest a Nemzetközi Politikatudományi Társaság (IPSA) keretében 2013-ban először megszervezett Nemzetközi közpolitikai konferencia (ICPP) majd' száz szekciójából egyetlen sem foglalkozott kifejezetten a bizalom és a kormányzás minőségének összefüggéseivel.

Mi tehát a bizalom és a kormányzati teljesítmény összefüggésének tézise: tudományos közhely vagy plauzibilisnek tűnő, ám empirikusan nem megalapozott elképzelés? Sem ez, sem az. Az ICPP programja által mutatottnál jobb a helyzet, hiszen számos empirikus kutatás foglalkozik a kormányzat és az állami intézményekbe vetett bizalom problematikájával, a bizalmat befolyásoló szociológiai, politikai, kulturális tényezőkkel, a bizalom szintjének időbeli alakulásával és országok közötti összehasonlításával - és a bizalom hatásával a kollektív cselekvés létrejöttére, a közpolitikák alakulására és megvalósítására. Ugyanakkor a bizalom politikatudományi szakirodalmának csak egy része foglalkozik kifejezetten a bizalom és a közpolitikai eredményesség összefüggésével, és ezek a kutatások is korlátozott érvényességűek, hiszen többnyire az angolszász országokban készültek, és néhány intézmény, így a rendőrség vagy az adóhatóság vizsgálata felülreprezentált bennük. Van tehát még bőven mit kutatni, és szükség lenne az egyedi empirikus eredmények konceptuális összekapcsolására is. Feltevésünk ugyanis az, hogy a bizalom logikája olyan mechanizmus, ami - egyéb tényezők mellett - magyarázhatja a közpolitikák alakulását. Könyvünk ambíciója tehát az, hogy a hazai kontextusban alkalmazza és tesztelje a nemzetközi szakirodalom egyes eredményeit. A bizalom-kutatások és különösen azok, amelyek a bizalmat a közpolitika-csinálással kapcsolják össze ugyanis elsősorban az Egyesült Államokban zajlottak - már Nyugat-Európa is le van maradva e tekintetben, régiónkban pedig szinte egyáltalán nem voltak ilyen típusú vizsgálatok. Persze ez a helyzetleírás nagyjából a közpolitikai tanulmányokra általában is igaz.

Jelen bevezető fejezet célja, hogy ismertesse azt az elméleti keretet, amely az elvégzett empirikus kutatások alapjául szolgált. Előtte azonban szükségesnek látszik a közpolitika/kormányzás azon felfogásának bemutatása is, amelyben a bizalom mechanizmusa valóban érvényesülni tud.

---