---

Tartalom

Előszó - Felzárkózás vagy lemaradás?
BOTOS KATALIN: Bevezetés - Milyen gazdaságot akartunk 1990-ben?

I. FEJEZET. A NAGY RENDSZEREK SZEREPE MAGYARORSZÁG GAZDASÁGI ÁTALAKULÁSÁBAN

LENTNER CSABA: A helyi önkormányzati rendszer működésének egyes stratégiai kérdései - múlt és jövő
BOTOS JÓZSEF: Paradigmaváltások a nyugdíjrendszerben
SZIGETVÁRI TAMÁS: A magyar infrastruktúra helyzete a rendszerváltáskor és napjainkban, különös tekintettel a közlekedési szektorra

II. FEJEZET. MAGYARORSZÁG VERSENYKÉPESSÉGE VÁLLALATI SZEMSZÖGBŐL

KATITS ETELKA - SZALKA ÉVA: A magyar nemzetgazdasági ágak pénzügyi összehasonlító elemzése, avagy a növekedésre kiél(h)ezve
KLÁRA KATONA: How Components of FDI Impacted the Growth of Hungarian Companies during the Last Two Decades
ANDRÁS SCHLETT - JUDIT BEKE: Foreign Direct Investment (FDI) in Food Industry and Retail Food Chains during the past 25 Years

III. FEJEZET. MAGYARORSZÁG NEMZETKÖZI POZÍCIÓJA A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI ORSZÁGOK VISZONYLATÁBAN

KŐRÖSI ISTVÁN: Kelet-Közép-Európa felzárkózásának lehetősége és kilátásai az Európai Unióban
KRISZTINA VIDA: Analysing Catching-up Trends of the Visegrad Countries: Heading Towards more Convergence?
GÁBOR TÚRY: International Competitiveness and Technological Level of External Trade of Central European Countries: Global Embeddedness of Transition Countries after 25 Years of the Regime Change

SUMMARIES

---

Előszó

A rendszerváltás 25. évfordulója jó alkalom arra, hogy bemutassuk Magyarország pozícióinak alakulását a versenyképességet meghatározó makro és mikroökonómiai megközelítésben, és rámutassunk arra, hogy mely területeken valósult meg felzárkózás és hol maradt fenn, vagy nőtt Magyarország lemaradása Európában a rendszerváltás óta; 1990-2015 között.

A tanulmánykötet három fő fejezetben tárgyalja a magyar gazdaságot meghatározó változásokat az elmúlt negyedszázadban. Az első témakör a gazdasági átalakulás intézményi hátterét mutatja be, a második a vállalati teljesítmény szemszögéből elemzi az ország gazdasági helyzetének alakulását, a harmadik fejezet pedig kelet-közép-európai kontextusban hasonlítja össze Magyarország és a térség országainak versenyképességi mutatóit és fejlődési trendjeit.

Botos Katalin bevezető tanulmánya a rendszerváltás gazdaságpolitikai dilemmáit tárgyalja, méghozzá Rabár Ferenc, egykori gazdasági miniszter javaslatainak fényében. A tanulmány több olyan alapvető problémát is felvet, amelyek kezelése már a rendszerváltáskor égető fontosságú volt, de - a többi tanulmány tanúsága szerint - az egész elmúlt időszakot végigkísérte, mint megoldandó feladat. Ezek között is kiemelt jelentőségű az eladósodás kérdésköre, az az 'örökzöld' téma, mely akár szervezőelvként is szolgálhatott volna a kötet megszerkesztéséhez, olyannyira visszatérő gondolata különösen az első két blokknak.

Botos Katalin tanulmányában maga is rámutat, hogy az elmúlt negyedszázadban az állami vagyont privatizáltuk, s jelentős részben külföldieknek adtuk el, a külföldi adósságtehertől mégsem tudtunk megszabadulni, ami azért különösen problematikus, mert az adóssággal szembeni korábbi vagyoni fedezet már nincsen meg.

Az intézmények közül az önkormányzatok helyzetének bemutatása az első. Lentner Csaba írása az önkormányzatok egyik jelentős problémájának és az önkormányzati reform egyik magyarázatának éppen az eladósodást jelöli meg. Az eladósodást két okra vezeti vissza: egyrészt a '90-es évektől kialakuló feladatdecentralizációra, melyet nem követett a központi források decentralizációja, másrészt az EU-tagsággal megnyíló fejlesztési források saját önrészéhez szükséges hitelfelvételre, illetve kötvénykibocsátásra. Az így keletkező működési és felhalmozási hiány megszüntetésére a központi kormányzat adósság- és feladatátvállalás révén tett kísérletet 2011-2013 között. Lentner kiemeli az eladósodási folyamat megállításának, a helyi közpénzügyek konszolidálásának jelentőségét.

Az államháztartás másik fontos alrendszeréről, a társadalombiztosításról, annak reformjáról és többszörös átalakításáról Botos József tanulmánya ad átfogó képet. A '90-es évek második felében bevezetett kétpilléres nyugdíjrendszer legfőbb problémájának ő is az adóssággenerálást tekinti. A II. pillér elve szerint a nyugdíj két csatornából származik: az egyik, a felosztó-kirovó rendszer nyugdíja, a másik a magánnyugdíj-pénztári járadék. A tőkefedezeti magánnyugdíjpénztári tagdíjakat azonban a felosztó-kirovó rendszerből vonták el. Az így keletkező hiányt pedig a költségvetésből kellett fedezni, ami hamarosan jelentős tétellé nőtte ki magát az államháztartás teljes adósságállományában. A 2010-ben hatalomra került kormány nem tudta elérni, hogy a II. pillér miatti hiányokat ne számítsa bele Brüsszel a hiánymutatóba, végül megszüntette a második pillért.

Szigetvári Tamás írása az ország versenyképességét alapvetően befolyásoló rendszerről, az infrastruktúra helyzetéről és fejlesztési kilátásairól értekezik. Nemzetközi összehasonlításban Magyarország jó eredményt mutatott fel a humán jellegű infrastruktúrában (egészségügy, oktatás), a tőkeigényesebb, és a technikai változásokra érzékenyebb közlekedésben és távközlésben ugyanakkor elmaradt a fejlett nyugat-európai gazdaságoktól. A tőkeigényes infrastruktúra fejlesztéséhez nélkülözhetetlennek bizonyultak az Európai Unió által nyújtott források. 2004-ig ezek hiányában hazánk csak az államadósság jelentős növelésével tudta a szükséges beruházásokat megvalósítani, ami viszont negatívan hatott vissza az ország versenyképességére.

A tanulmánykötet második fejezete mikroökonómiai megközelítésből, vállalati szemszögből elemzi Magyarország versenyképességének alakulását a rendszerváltás óta eltelt évtizedekben. Az adósságból (hitelfelvétellel) finanszírozott működés és beruházás kérdése azonban itt is központi kérdésként jelenik meg.

Katits Etelka és Szalka Éva tanulmány az 5000 legnagyobb árbevételű cég közel teljes körű elemzését adja, amely kiterjed a jövedelmezőségi, forgalmi, finanszírozási és növekedési perspektívákra egyaránt. Részletes képet kapunk továbbá az ágazati és a tulajdonosi háttérből fakadó különbségekről is. Az eredmények alapján a tanulmány több vállalati periódust is megkülönböztet, a '90-es évek hektikus árbevételétől, a 2000-től kezdődő 'aranykori' növekedésen át a 2008-as gazdasági válság blokkoló hatásáig. Az időszaki versenyképességi hullámzások mellett a szerzők rávilágítanak a magyar vállalati szektor egyik alapvető növekedési problémájára, a nem megfelelő tőkeszerkezetre: mind a hazai, mind a külföldi tulajdonlású legnagyobb cégeket felölelő nemzetgazdasági ágakban, különös tekintettel a szolgáltatásban, a kereskedelemben és az építőiparban 60-80%-os az idegen források aránya, belső forrásból nem tudták a vállalatok fenntartható módon növekedésüket finanszírozni.

Ezen a ponton, a tőkeszerkezet és a növekedés finanszírozásának magyar vállalati elemzésével kapcsolódik Katits-Szalka írásához a következő tanulmánya. Katona Klára a külföldi működőtőke elemeinek (és egészének) hatását elemezi a magyar vállalatok beruházási stratégiájára az elmúlt két évtizedben. (A kutatás itt is az 5000 legnagyobb árbevételű cégre vonatkozik.) A külföldi tőke beáramlásának befogadó gazdaságra gyakorolt pozitív és negatív hatásainak bemutatásán túl, a tanulmány arra keresi a választ, hogy melyek voltak a magyar (hazai és külföldi tulajdonú) vállalati beruházások tényleges forrásai az 1994 és 2012 közötti időszakban. A tanulmány megállapítja, hogy a beruházások finanszírozásában az adósság aránya mind a hazai, mind a külföldi tulajdonú vállalatok esetében meghatározó volt, de a külföldi cégeknél magasabb értéket ért el, és ez nem az anyavállalati kölcsönnek, hanem elsősorban a banki hosszú lejáratú hiteleknek volt köszönhető.

A vállalati körképet és a külföldi tőke versenyképességet befolyásoló hatását egy ágazatspecifikus elemzés teszi teljessé. Schlett András és Beke Judit az élelmiszeripar és élelmiszerkereskedelem területén vizsgálja a külföldi működőtőke-beáramlás következményeit. A tanulmány azon túl, hogy hangsúlyozza az ágazat stratégiai fontosságát - mely nem szűkíthető le a GDP-hez való százalékos hozzájárulására -, rámutat a külföldi tőke magas arányára az élelmiszerkereskedelemben, mely 2011-re már elérte a 60%-ot. A szerzők ráirányítják a figyelmet az információs aszimmetriából, a koncentrációból és vertikális integrációból származó piaci pozíciókülönbségekre, mely az élelmiszerkereskedelem és a termelők között kimutatható az előbbiek javára. Ennek kezelése, például értékesítési szövetkezetek, illetve szabályozás révén, a hazai termelők érdekében kulcsfontosságú.

A kötet harmadik részének tanulmányai Magyarország nemzetközi gazdasági pozícióját elemzik a kelet-közép-európai országokkal való összehasonlításban, bemutatva e térség versenyképességének alakulását a felzárkózás és lemaradás különböző meghatározó területein. Kőrösi István tanulmánya Kelet-Közép-Európa felzárkózásának elméleti és gazdaságpolitikai összefüggéseit tárgyalja. Feltárja a heterogenitás és dezintegráció korábbi történelmi meghatározó tényezőit, majd a kelet-közép-európai országok és az EU kapcsolatrendszerének alakulását, valamint az EU-csatlakozás fő hatásait. A tanulmány bemutatja az Európai Unió és Kelet-Közép-Európa egymásra utaltságának érdekeltségi viszonyait, a Duna-menti regionális együttműködés mozgatóerőit és a fenntartható fejlődés feltételrendszerét megteremtő ésszerű gazdaságpolitikai policy-mix alkalmazásának szükségességét. Komplex innovációs politikára van szükség, amely új alapokra helyezi a gazdasági és technológiai megújulást. Csak a hosszú távú, fenntartható növekedést generáló és egyúttal stabilitást teremtő gazdaságpolitika vezethet sikerre.

Vida Krisztina tanulmánya az előzőhöz szorosan kapcsolódva a visegrádi országok EU-csatlakozásának tükrében a térség fő fejlődési tendenciáinak alakulását napjainkig terjedő évtizedes adatsorokkal mutatja be. A fő gazdasági mutatók egész sorát elemzi, részletes képet nyújt a növekedés, a költségvetési, külkereskedelmi és fizetésimérleg-hiányok és a munkaerő-piaci helyzet alakulásáról, kimutatva hatásaikat a felzárkózás-lemaradás folyamatára. A tanulmányból kiderül, hogy a térségben a korábbi divergenciát a legutóbbi időszakban a konvergencia váltotta fel, amely párosulva a pénzügyi stabilizációval és a gazdasági növekedés tartósításával, megalapozhatja Magyarország és a kelet-közép-európai országok felzárkózását. Ez azonban várhatóan szerény ütemű, hosszú időtávú folyamat lesz.

Túry Gábor Magyarország és a kelet-közép-európai országok külkereskedelmének fontos területét, a technológia-export színvonalának alakulását és annak a versenyképességre gyakorolt hatását elemzi nemzetközi összehasonlításban. A tanulmány bel- és külgazdasági oldalról tárja fel a high-tech-termelés és -export versenyképességének meghatározó tényezőit. A vállalati döntések nagymértékben meghatározzák a high-tech-beruházások területeit, struktúráját és ezáltal a világgazdasági bekapcsolódás sikerességét. Ennek kulcstényezője az értékképző termelési láncba tagozódás eredményessége, minél nagyobb hozzáadott érték előállítása.

Magyarország jelentős lépéseket tett/tesz a felzárkózás érdekében. A fenntartható növekedés azonban további erőfeszítéseket követel meg, amelyek keretében az eladósodás helyett a saját forrásokból megvalósított finanszírozás kerül előtérbe mind makro-, mind mikroszinten. A beruházások célkeresztjében pedig a technológiai innováció és a szakképzett munkaerő kell hogy álljon, amelyek nélkül magas hozzáadott értékű termelés és növekvő GDP sem képzelhető el.

2015. november 12.
Dr. Katona Klára - Dr. Kőrösi István

---