---

Tartalom

Előszó
I. A svihák
II. Pulszky Ágoston
III. B. Kemény Gábor
IV. Széll Kálmán
Y. Bujanovits Sándor
YI. Gorove István
YII. Szilágyi Dezső
Yin. Hoffmann Pál
IX. Paczolay János
X. Móritz Pál
XI. Gr. Barkóczy János
XII. Kautz Gyula
XIII. Horváth Boldizsár
XIV. Kerkapoly Károly
XV. Lónyay Menyhért ministerelnökségének története

---

Előszó

Szólni vagy hallgatni: ez a kérdés.

Miután már majd egy jókora albumot képeznek az élő nagy férfiak általam mázolt arcképei, tehát okulásomra kissé későn akadtam fönn egy francia iró e mondatán:

"Je n'aime pas à parler des vivants: parce qu'on est exposé de temps en temps de rougir du bien et du mal, qu'on en a dit; du bien qu' ils gatent; du mal qu' ils réparent."

Nevezetes, hogy eltalálja egy gondolkozó iró az embernek néha csak homályos, de legbensőbb gondolatait!

Csak hozzá kell tennem, hogy sokkal többször volt okom megbánni a dicséretet, melylyel valaki jeles tulajdonának hódoltam, mintsem a roszat, mit róla mondtam.

Midőn tehát a nagy szabásu ország történetet miniature képekben, - korszakunkat az arra némi hatást gyakorló egyénekben festeni indulnék: ismét elém tólúl a kérdés: szólni vagy hallgatni?

Mi nemesebb a kicsinyes roszakarat és irigység ezen hazájában, mik sarkába harapnak a kilépő tehetségnek, - hol a siker jele: a piszkolódás, és az emelkedésé: a lerántatás?

Mi nemesebb? dicsérni egy pár embert? szépiteni foltjaikat is? emelni egekig? vagy oly hiven ecsetelni őket, hogy farsangi álarcuk helyébe lépjen a valódi, mely torzkép?

Csak salonba való arckép- vagy történetfestő akarok-e lenni?

De végre is mi okosabb: hallgatva nevetni a minden téren uralkodó szédelgők és svihákok fölött, vagy magad ellen zúdítani a kigúnyolt ostobák, s megbántott törpék hadát, melynek kellő közepében kell élned?

Ilyen Hamleti hangulatban olvasom épen mit Burnsról mond életirója, hogy minden tiz tréfája száz ellenséget csinált neki.

Hát még a komoly tréfa!

Csak az a jó, hogy kevesen eléggé bátrak, nyilt ellenség lenni; legtöbben csak titokban azok habár annál mérgesebbek. És igy abban az illusióban él az ember, hogy közkedvességü oly társaságban is. melyben a legtöbben charpiera széttépni szeretnék.

Ime tehát a galerie de tableaux choisis! Uj veteránok; ifjú öregek; fris csalódások, vagy elavult remények, kik részint már más kiállitásban bemutattattak, részint koromvázlatban hevertek asztalomban, várva az alkotó pillanatra, - mely - az auctiónak kedvez.

---