---

Tartalom

Előszó
Kutatástörténet
Előzmények és a könyvkultúrával kapcsolatos általános kép
A magyar reneszánsz kötések stílusa
Jegyzetek
A kötések jegyzéke
Mutató a kötésjegyzékben szereplő szerzőkről
Őrzési helyek mutatója
A képek leírása
Zusammenfassung
Anleitung zur Benutzung des Verzeichnisses der Einbände
Beschreibung der Bilder
Képek

---

Előszó

Az itt bemutatott 327 kötéstábla vizsgálatából az európai kötéstörténet eddig ismeretlen fejezetének körvonalai bontakoznak ki. A nemzetközi szakirodalom korábban is érdeklődéssel fordult a kora reneszánsz magyarországi kötésemlékei felé, azonban ezek egyre inkább leszűkültek a Corvin-kódexek egyetlen kötéscsoportjára. Így természetesen a királyi könyvtár kötéseinek alapos vizsgálata és megnyugtató értékelése sem történhetett meg. Itt most nem foglalkozunk a királyi könyvtár emlékeivel, azokat az itt leszűrt tanulságok felhasználásával a már szerkesztés alatt álló újabb kötetben kell majd összegezni. Természetesen óhatatlan, hogy ebben az időszakban ne említsük a királyi köteteket, amikor ezek közül néhány beletartozik az itt ismertetésre kerülő magyar kötéscsoportokba.

A német szakirodalom az európai kötéstörténet kora reneszánsz, 1500 előtti szakaszát olasz-magyar periódusnak nevezi, szemben az 1500 után következő olasz-francia periódussal. Magyarországon és Közép-Európában az 1500 körüli határvonal megvonása semmiképp sem alkalmazható, mint látni fogjuk, töretlen fejlődés mutatkozik az 1470-es évektől az 1520-as évekig. A következőkben éppen azt szeretnénk illusztrálni, hogy hogyan fejlődött ki a budai, magyarországi reneszánsz kötéstábla dísz, amely olasz és az ország speciális helyzetének megfelelően egyes közel-keleti (Egyiptom, Jemen) területek emlékeitől kapott közvetlen ösztönzést, felhasználva a helyi és általában a közép-európai gótika hagyományait. Vizsgáljuk továbbá, hogyan élt egységes stílusfolyamatként az itt kialakult új díszítésmód és hogyan hatott tovább a közép-európai, lengyel, cseh, osztrák területekre.

Előbb azonban vissza kell tekintenünk, hogy mi történt e kötések felmérése terén eddig és a múlt század óta milyen módon közelítettek feléjük, s meg kell vizsgálni, hogy milyen talajon nőtt ki ez a speciális kötésstílus. E kérdésekkel az első két fejezet foglalkozik.

A magyar, illetve közép-európai kötések stílusfejlődése híven tükrözi az eddig ismert szellemi, gazdasági és politikai kapcsolatokat, illetve utal az eddig kellően még fel nem tárt összefüggésekre is.

A bőrkötéseket melegített fémszerszámokkal, bélyegzőkkel díszítik. Így az egy-egy kötésen szereplő lenyomatok összessége a műhely szerszámainak rekonstrukcióját adja, több kötet egyezése esetén műhelycsoportok felismerése válik lehetővé. A szerszámok lenyomatának felnagyítása tisztán mutatja a felhasznált ornamentikát.

A kötések díszítése speciális ornamentikával ismertet meg, amely jellemző egy-egy területre, városra, könyvtárra. Ennek alapján lehetőség nyílik arra, hogy a kötések díszítésének alapján a könyv készítési vagy használati helyét, esetleg az idők folyamán megtett útjának egy-egy állomáshelyét meghatározzuk. Mindezek jelentősége fokozódik Magyarországon, ahol a középkori könyvtárak szétszóródtak és a mohácsi vész utáni századok könyvgyűjtései sem maradtak a maguk helyén. A régi magyarországi kötésemlékek összegyűjtésével egyben egy olyan speciális ornamentika kincs felmérése válik lehetővé, amely már nemcsak a kötésekre, hanem egyéb iparművészeti emlékekre vonatkozóan is meghatározó lehet, és végül eddig lappangó magyarországi eredetű iparművészeti tárgyak felismeréséhez vezethet.

---