Ez előtt 6 évvel egy czikksorozatot kezdtem meg a Bokor József szerkesztette "Magyar Philosophiai Szemlé"-ben e czím alatt: "A philosophia fordulta." A folyóirat megszűnte miatt nem végezhettem be az értekezésemet és azt szándékozom most tenni a t. szakosztály kiadványában.

Mivel azonban nem tehetem fel, hogy e folyóirat olvasói nagyobb része előtt akár az érintett czikksorozat, akár dióhéjba szorított kivonata ismeretes legyen, szükségesnek látom eléadni röviden rendszerem sarkalatos állítmányait. De mielőtt hozzáfognék, egy megjegyzést látok szükségesnek előrebocsátani.

Értekezésem korábbi czímét, a melyet annak idején igazoltam, ezúttal megtartani nem vélem czélszerűnek és a felvett új czímnek némi világosításával tartozom. Kérdésbe jöhet t. i., hogy mi joggal nevezem én a bölcseleti rendszeremet "positiv"-nak, midőn azt a czímet egy merőben különböző rendszer már jó ideje hogy eltulajdonította magának. Ez a rendszer, az u. n. positivismus, mint tudva van, a Comte Ágostoné, a ki azt egy "históriai" elméletre alapította, a melyet a Comte buzgó pártolója és követője Littré a legnagyobb felfedezések egyikének mond, és a mely így hangzik: Az emberi szellem szükségkép három fejlődési állapoton megy keresztül, a theologiain, a metafizikain, míg végre a positiv állapotba jut." - A "szükségkép" és "végre" kifejezéseket mellőzve, a melyek irányában csak kételyemet nyilvánítom, ez úttal a "positiv" szót akarom tárgyalni. Positiv a negativ ellentéte; az utóbbi tagadó-t, tehát az előbbi állító-t jelent. Igy fogta fel n. Horváth Cyrill, a m. t. akadémia jeles philosophusa is a "positiv és negativ philosophia" czímű értekezésében. De minthogy "positive" francziául bizonyost, határozottat is jelent, Comte ebben az értelemben fogta fel, és mivel szerinte - tiltakozása ellenére - csak a physikai tények bizonyosak és határozottak, az ezekre alapított "positivismus" a tények bölcselete. Ámde egyfelől a tények nem csupán physikaiak, hanem psychiaiak is, és ezek szintoly bizonyosak és határozottak mint amazok; sőt a physikai tényeknek is némelyikét, az erőket, pl. a vonzalmat (gravitatio), kémiai rokonságot (affinitas), rugalmasságot, a világosság és villamosság substratumait se látni, se tapintani nem lehet; másfelől a positivismus alapjául szolgáló hármas felosztás tagjai tulajdonkép nem tények, hanem csak nézetek és feltevések. De még - feltéve, nem megengedve, - ha azok volnának is, idő szerinti egymásután következésöket se Herder, se Condorcet, se Buckle, se Lubbock és egyátalában szem a miveltség történelmében nem látta, hanem csupán csak a "Philosophie Positive" apja vélte látni és a derék Littré vakon elhitte neki. Mindezek után lehetetlen elismernünk, hogy Comte rendszere a "tények bölcselete" volna. Ellenben az enyim, mint látni fogjuk, teljes értelmökben vett tényeken alapult és épült, és ezzel meg van adva a felelet a föntebb felvetett kérdésre és én jogosan nevezhetem a rendszeremet positiv philosophiának, hozzá ragasztván megkülönböztetés végett az "igazi" epithetumot.