A dákok érmeléséről pontos és biztos összefoglaló képet ma még nem lehet adnunk. Az igaz, hogy az utolsó két-három évtizedben a numizmatikusok nagy gondot fordítottak a numizmatikának ennek az, addig kevés figyelemre méltatott ágára is, de egészen természetesen egyrészt a leletek csekély száma miatt, másrészt pedig amiatt is, hogy még a numizmatikusok kezébe, tehát a szakszerű tudományos feldolgozás alá került leletek esetében is rendszerint ismeretlenek voltak a lelőkörülmények, a lelőhelyek s a leletek majdnem minden esetben csak kis töredékeikben - maguk teljességében ritkán - jutottak tudományos feldolgozás alá. E miatt, mondom, még mindig nagyon sok olyan kérdés maradt tisztázatlanul, még mindig nagyon sok olyan jelenség, kapcsolat maradt megvilágítatlanul, amelyet a leletek teljes egészének pontos ismerete alapján a szakemberek már eddig teljes biztossággal tisztázhattak volna. Gohl Ödön és Márton Lajos foglalkozott legtöbbször és legbehatóbban, legalaposabban a szomszédos részek dák érmeivel, pénzforgalmával és régészeti vonatkozásaikkal. Idevágó cikkeik, leírásaik alapján most megkísérlek egy kis általános tájékoztatást adni az erdélyi dákoktól használt pénzeiről, anélkül azonban, hogy ezeknek minden irányban való kimerítő tárgyalását ígérhetném.