Ábrányi Kornél
Újabb országgyűlési fény- és árnyképek
TARTALOM, BEVEZETŐ
Tartalom
A mameluk. (Bevezetés gyanánt.)
Houchárd.
Kármán.
Bakcsi.
Kemény Gábor br.
Péchy Tamás.
Wenkheim Béla br.
Rónay István.
Csernátony.
Kautz Gyula.
Dr. Emmer Kornél.
Horváth Gyula.
Móricz Pál.
Ghyczy Kálmán.
Nagy György.
Beöthy Algernon.
Szilágyi Dezső.
Éber Nándor.
Szende Béla.
Podmaniczky Frigyes br.
Baldácsy Antal br.
Kaas Ivor br.
Bevezető
Miből indul ki a mameluk, mikor arra határozza el magát, hogy mameluk legyen?
Abból indul ki, hogy mily rettenetes baj volna a kormányra nézve az, ha nem volnának mamelukjai! És a mameluknak ebben teljesen igaza van. Mert a kormány mameluk nélkül éppen annyi volna, mint mameluk kormány nélkül. Másnak a képviselőség hivatás, a mameluknak hivatal. Hivatlanul soha sem szól (legfölebb belekiáltoz) s ha hivják, ritkán mond mást, mint igent, vagy nemet. De neme leginkább az "igen." S "nem"ességet legfölebb az ellenzék határozati javaslataival szemben ismer. Ilyenkor azonban hajthatatlan.
A mameluknak két faja van. Egyik, mely nascitur, a másik mely fit. Előbbi képviseli a mameluk democratiát, utóbbi a mameluk aristokratiát. Az előbbivel csak a kormánynak van baja, mert minél kevésbé ostromolja a parlamentben, annál inkább ostromolja a parlamenten kivül. Utóbbinak azonban néha baja van a kormánynyal is. De ez csak a szerelem czivakodása. Vannak ezenkivül vig és szomorú mamelukok. Viszont szeretetre méltó és kiállhatatlan mamelukok. Vannak, kik büszkék arra hogy mamelukok, (ezek rendesen egyebek nem lehetnének;) s vannak kik szégyenlik, hogy mamelukok; ezek egyébre is születhettek volna.
A mameluk mely nascitur, rendesen őslény. Soha meg nem fordul fejében, hogy belőle minister vagy államtitkár is lehetne. S ha lelketlen intrikusok beverik a fejébe ezt a gondolatot, rendesen beleőrül. Hanem ha fia van, ahhoz nagy reményeket köt: s talán azért oly nagy mameluk, mert mindig a fiát képzeli a ministeri székbe.
Ellenben a mameluk, mely fit, rendesen hőslény. Nagy tervek, nagy álmok és égő ambitió vezetik a parlament küzdterére. Tele van beszéddel, s látva hogy a lapok nem közlik beszédeit szó szerint, irigységről s elnyomásról panaszkodik. Ilyen helyzetben szokta érni a ministerelnök első bizalmas kézszoritása, a mire szemei könyekkel telnek meg, s kedvet érez magában kerékbe törni minden ellenzéket. Az ellenzék iránti gyűlölet az egérfogó, melybe oly vehementiával lovagolja bele magát, hogy észre sem veszi, milyen szépen belekerült a csöndes emberek közé, a kikre a kormány mindig "számít", s a kik viszont a kormányra kezdenek számítani. A ministeri álmak nagyravágyó betegségéből még azután sem gyógyulnak ugyan ki, hanem azt hiszik, hogy ez álmát senkisem valósíthatja önerejéből, s csak a magas körök protectiója vezethet oda. Később leszállanak egy zsiros sine curához, s a fátum által legyőzve, mint lemondó drámai hősök foglalják el azt, ha megnyerik, érezve, hogy méltatlan ugyan hozzájuk, de nem tehetnek máskép, mert csak az ostobának van - szerencséje.
De van egy szempont, melyből tekintve a mamelukok az emberi nemnek legtökéletesebb példányai.
Ugyanis ők a legobjectivabb lények a világon.
Előttük soha sem dönt a quis: csak a quid.
Miattok akárki lehet a kormányon, az nekik mindegy. Ők nem az embert nézik, hanem a dolgokat.
Szerintük a kormánynak mindig igaza van, s ebben az ő szempontjukból igazuk van.
Mert ha valamelyik kormány megbukik, azért mert nincs igaza, jön egy másik kormány, mely azért kerül kormányra, mert egyelőre igaza van.
A kormányok változhatnak, hanem a mameluk nem változik.
Következetességük megtántoríthatatlan.
Nélkülök többség nem képzelhető.
Minden bukó kormányt sajnálnak, s ugyanakkor minden uj kormányt örömmel üdvözölnek.
Tökéletes testületi kifejezései Kandó Kálmánnak, a ki mint ministeri tanácsos, három ministerelnököt bucsúztatott el hivatalnokai előtt, és hármat üdvözölt hivatalában. Egyik szemével sirt, a másikkal nevetett. S mikor a negyedikkel maga is elment, akkor mind a két szeme könybe lábbadt.
De nem azért, mert maga is elment, hanem mert hű és igazi római volt; s mert látta, hogy a nagy és hatalmas Deákpárt nincsen többé. Nem! a hasonlat rosz! Kandó Kálmán sohasem volt mameluk, mert különben szolgálta volna ő is a renegátból lett despotának rabszolga seregét.