Mikszáth Kálmán
A politika svindlerei
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Prolog
I. Az ország piócái
II. A sors humora
III. Föladott elvek és - visitkártya
IV. Az 1866-iki összeesküvés és hatása a pártalakulásokra
V. A második fúzió
VI. Országos kupaktanács
VII. Tisza Kálmán
VIII. A politika svindlerei
Végszó
Előszó
Megcsinálták a második fuziót.
Összekeveredtek a conservativek, a független szabadelvü párt, (a mely a volt Deákpárt és a volt balközép elemeinek vegyüléke) és végre az úgynevezett "uj dissidensek", a kik a kormánypárt kebeléből szakadtak ki, mert vagy úgy hitték, hogy nem sikerült nekik eléggé népszerűvé tenni magukat azzal, hogy a szabadelvü pártot annak kebelében, mint a párt tagjai támadják: vagy azt tartották, hogy ha kilépnek azon kapocsból, a mely őket az uralkodó többséghez fűzte, népszerűtleniteni fogják a többséget, mert ime: saját emberei nincsenek vele egy véleményen.
Megcsinálták a második fuziót abban a hitben, hogy az ország tapsolni fog az "egészséges" pártalakuláshoz és az ország - hallgatott!
Megcsinálták, mert nézetük szerint a szabadelvü párt arra a sorsra jutott, a melyre a boldogult Deák-párt 1875-ben.
Milyen csalódás!
Mióta a második fuzió létrejött, Tisza Kálmán nyert népszerüségében, s az egyesült pártok mindenike külön is, - együtt is, - elveszitette összes népszerüségét.
*
Mikor még a fuzió nem jött létre, az ellenzéki árnyalatok igy szoktak támadni a kormánypárt ellen:
"Az összes programmjuk ez a két szó - Tisza Kálmán!"
Hogy a fuzió létrejött, az egyesült ellenzék megcsinálta programmját ebben a három szóban:
"Nem Tisza Kálmán!"
De hát kicsoda?
Azzal maguk sincsenek tisztában!
Tán épen azért nevezik őket találóan: habarék pártnak.
*
És a nemzet, a mely szidja a kormányt, részint meggyőződésből, részint a magyar ember veleszületett azon tulajdonságánál fogva, hogy akár van oka rá, akár nincs - opponál: a nemzet, a mely érzi, hogy vállai már-már roskadnak a reá rakott terhek sulya alatt látja, - hogy a kiegyezés Austriával félig sem sikerült úgy, a hogy azt Tisza Kálmántól - politikai multja után - reménylette; a nemzet, a melynek vérét uzsora és adó-executió, rosz termés, ázsiai közigazgatás és az igazságszolgáltatás lassusága, drágasága, tán a végelgyöngülésig szipolják: a nemzet - hallgatva fogadja annak a pártnak a megalakulását, a mely őt Tisza Kálmántól mentené meg.
...