A rovásírással foglalkozók jól tudják, hogy az összes többi írásokhoz hasonlóan ez sem volt állandó, hanem alá volt vetve az örök változás törvényének. Valószínű, hogy addig, amíg rótták, a készítési eljárás következtében aránylag keveset változott, de bizonyos, hogy ama jóval rövidebb idő alatt, amikor a bicsakkal favesszőre való rovásról a tollal papirosra való írássá alakult át, nagyon sokat módosult. A teljesen elütő készítési eljárás rohamosan megkerekítette a régi szögletes alakokat, sőt az írásbeliséggel együtt járó könnyebbség, gyorsaság még ennél is veszedelmesebbé lett reá, mert az utóbbiakkal meglehetősen együttjáró gondatlanság még gyökeresebben átalakította.

Rendkívül tanulságos példa erre az r rovásjegye. Mint Németh Gyula összeállítása mutatja, a kb. a mai H betűnkkel azonos alakja mellett előfordul rövidebb-hosszabb ferde vagy függőleges egyenes gyanánt is. Minthogy ezek a változatok - kivált ha nagyszámúak - erősen megnehezítik rovásírásos szövegeink kiolvasását, feltétlenül szükséges a számos válfajjal biró rovásjegyek tulajdonképpeni alap- és főbb alakjait megállapítani, valamint a leszármazottak kapcsolatait, jelentőségét tisztázni.