---

Tartalom

Előszó

Gróf Forgách Antal
Jókai Mór
Az Ábrányi-dynastia
Tisza Kálmán
Pulszky Ferenc
Pulszky Ágoston
Helvey Laura
Szana Tamás
Pater Lonkai
Asbóth János
Szontagh Pál
Ráth Károly
Sennyei Pálék
Vadnai Károly
Balázs Sándor
A Veres Pálné férje
Tóth Ede
Wenckheim Béla
Bernáth Dezső

Végszó

---

Előszó

Nem hiuság vezetett ez igénytelen portrait-k összegyüjtésére: a hiuság nem találhatja meg ezekben a kielégitő eredményt; még kevésbbé vezetett versengés, gyenge tollam merész odaállitása a Kecskeméthy Aurél örök időkre elpihent tolla mellé. Ő teremtette meg nálunk e kedvelt genret; őt utólérni nem lehet, csak utánozni.

Én pedig még csak nem is utánozhatom - mert soha sem olvastam.

És ezzel az őszinte vallomással kezébe adtam a kritikának a fegyvert ellenem. "A ki még Kákay Aranyost sem olvasta, mennyi keveset olvashatott az arra nézve, hogy ennyi sokat irhasson! Látszik is az idézetek, sat. hiánya."

Igy fognak azok szólani, kik az eléjök tett fegyvert felemelik. Hadd szóljanak. A kritikát ugyis bajos rászedni; nyilván kitalálta volna. S nekem igy még is megmarad az a hitem, hogy önként fedeztem fel a leggyengébb oldalamat.

Hogy hát miért gyüjtöttem össze mégis e már részben a hirlapokban is megjelent czikkeket, - annak oka az, mert már megirtam. És pedig azért irtam meg, mert a hirlapok munkása abban a helyzetben van sokszor, hogy a divathoz, a közönség izléséhez és igényeihez kell magát alkalmaznia még a tárgyak megválasztásában is.

Mit tehetek én arról, hogy publikumunk ugy van a politikával s annak férfiaival, mint az inyenc például a borjuhussal, szereti szeletnek, coteletenek, paprikásnak, pörköltnek, egy szóval különböző alakban feltálalva.

Hát én bizony itt olyan alakban tálaltam fel neki a politikát, - hogy vajmi nagyon kevés politika van benne.

Ha van valami érdemem, ebben van: hiszen eléggé megcsömörülhetnek tőle egyebütt.

Ezek után még csak arra nézve kivánok nyilatkozni, hogy én részemről nem tartom egészen helyes dolognak azt, hogy valaki egy név fényéből elvegyen valamit a maga vagy műve számára. És azt a helytelen dolgot lehet ugyan elütni élccel, de azért mégis helytelen dolog marad az mindig.

Midőn e miatt tehát bocsánatot kérnék a nyájas olvasótól, csak azt hozom fel mentségeműl, hogy a Kákay Aranyos neve olyan mint a testhez szabott diszruha: minél többen próbálják fel, annál jobban tünik ki, milyen szépen illett a gazdájának.

---