---

Tartalom

Cseke Gábor: Sorscédulák a nagy háborúból

Babits Mihály: Kép egy falusi csárdában
Fejtő Ferenc: Szarajevó, 1914. június 28.
Ignotus: Háború
*** A merénylet
*** Ferenc József azt üzente...
Anna Ahmatova: 1914. július 19.
Parázs: A bevonulás
Veres Péter: 1914. augusztus
*** Megjövendölték a világháborút
Móricz Miklós: A háború egy vidéki városból nézve
Gyóni Géza: Ferenc Ferdinánd jár a hadak élén
Walzel Kelemen: Kémszolgálat a háborúban
Benedek Elek: "Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam"
József Ferenc főherceg: "Hatalmas orkán, tiszta levegő..."
Székely Júlia: Nagyapám tévedett
*** Mulatság a lövészárokban
Stefan Zweig: A túláradó háborús lelkesedésről
*** Kis bakanyelvi szótár 1914-ből
Rudyard Kipling: A fiam, Jack
Schöpflin Aladár: A szavak háborúja
Rónay Ernő: Mi vár ránk?
*** Az itthonmaradottak hadi tízparancsolata
Kosztolányi Dezső: Szív
Gyóni Géza: Levél a gránicról
*** Akik idegenben rekedtek
Bodor Aladár: Hajnali ködben
Ken Follet: Karácsonyi meglepetések
*** A háború férgei
Dan Culcer: Egy bocskoros katona
Jaroslav Hašek: Švejk kalandjai Királyhidán
*** Hogyan éljünk háborús időkben?
Ady Endre: Távol a csatatértől
  Hősök a költetőgépben
  A finom Péter
  Az öreg vátesz
  A nagy szolidaritás
  A magyar Svájc
  Napóleon kissé haragos
  Hervadnak az asszonyaink
  Az Állam siratása
Tabéry Géza: "...én a halálba, ő az életbe rohan..."
Dömötör Gyula Ferenc: Kémgyanús jelenségek
Yolland Arthur: Háborús Anglia életéből
Robert Rozsgyesztvenszkij: Annyi márvány
*** Turistaság és háború
Ady Endre: Nótázó, vén bakák
Howard Sergeant: A hangok
*** A páncélosvonat
Guillaume Apollinaire: Madár dalol
*** Könyörgés - véres munkához?
Lám Béla: Tűzkeresztség
Oláh István: Szerelmes harctéri levelek
*** Gulyáságyú
Endre Károly: A harctéri versekből
  Monte San Gabriele
  Haláltánc
Lászlóffy Aladár: Az üteg
*** Mosolygó háború
Gyóni Géza: Végvári sáncokban
Vészi Margit: Repülőgépen a cattarói öböl felett
Bertolt Brecht: A tőrdöfés dicsérete
Botár Árpád: A láthatatlan hadsereg
Köntös-Szabó Zoltán: Fehér zászló Erdély felett
Békássy Ferenc: Holtomiglan
Tóth Árpád: Elmerült sziget (Békássy Ferenc versei)
David Frost: Ó, az a csodás háború...
Esterházy Lujza: Lengyelnek ünnep, magyarnak gyász
Gyallay Domokos: Az emberek találkoznak
Ernest Hemingway: Idegen hazában
Munk Artur: Adieu, Vetluga!
Karinthy Frigyes: Bűn és bűnhődés
Szentgyörgyi N. József: Elfeledett falklandi csata
Camil Petrescu: A szerelem utolsó, a háború első éjszakája
Betegh Miklós: Erdély a háborúban
dr. Nagy András: Rádió még nem volt...
Erdélyi román hangok
  Emil Isac: A román-magyar béke
  Octavian Goga: Maniu is bevonul...
Szávai Géza: Személyekre lebontott történelem
Végel László: Versailles unokája, Jalta gyermeke
Lászlóffy Csaba: A lokálpatrióta hős
Bereményi Géza: Minden késő ősszel
*** Bombavetés repülőgépről
Bözödi György: Háború lesz
Franz Werfel: Az istenek közjátéka
*** A béke útja
Székely János: A vesztesek
Patrik Ouředník: Europeana
Arkagyij Babcsenko: Jelenetek egy háborúból
  A tehén
  A lakás
  A katona álma
  Kóda
Karinthy Frigyes: Hazám és "hazám"
John Keegan: Egy európai tragédia
Emőd Tamás: Írás a palackban

Cseke Gábor: A fegyver eldördült...
Az olvasókönyvben szereplő szerzőkről, forrásokról
A "rendhagyó olvasókönyv" sajtóvisszhangjából

---

Előszó

Két nagyapám volt. Mint általában mindenkinek. Ma már egy sincsen, s emlékük is egyre halványabb. Ágyban, párnák közt haltak meg, bő fél évszázada (nagyapja válogatja...). Dohos papírok és fényképes igazolványok maradékai közt turkálva bányászom elő: Domokos (atyai) nagyapám 1888-ban született, Dezső (anyai) nagyapám csak 1892-ben. Továbbá, hogy apám 1915 májusában jött világra, s akkor Domokos nagyapám már házas ember volt. Anyám ugyanabban az évben született, ezek szerint a háború kitörésekor Dezső nagyapámon is rajta volt már a család köteléke...

Hogy megjárták-e a háborút, s katonaként megtapasztalták-e a frontéletet, erről egyszer sem hallottam őket mesélni. Nem is igazán kérdezgettem őket, hiszen én, aki a második világégés árnyékában születtem, érthetően jobban érdeklődtem apám élményei iránt.

A nagyapákkal együtt háborús emlékeik is a föld alá kerültek. A családban nincs is már kitől faggatózni, s a tárgyra utaló írott emlékek sem maradtak utánuk. Egy azért tanúskodásuk nélkül is biztos: a háború viszonyait, következményeit maguk is személyesen átélték, megszenvedték.

*

2013 karácsonyának táján megnéztem egy filmet (Fegyverszünet karácsonyra, francia-angol-német produkció, 2005), egy 1914-es lövészárok-ünnepről. Lehangoló volt és egyben felemelő. Az addigi ádáz ellenségek karácsony éjjelén kiléptek szerepükből és együtt köszöntötték a csöndes éjt. Majd minden kezdődött elölről (vagy mégsem?)... Akkor éreztem át erőteljesen, hogy a ránk köszöntő új esztendőben az első világháború kitörésének századik évfordulójára készül emlékezni az emberiség. Maga az esemény távoli, jócskán fakuló olvasmányélményekben rögződött bennem, mint amiről tudni illik, tudni érdemes. S ma már hozzáteszem, már vallom: tudni kell.

Ez a belső parancs fokozatosan kerített hatalmába. Karácsony óta ugyanis, a családi történelem vonatkozó emlékezetének híján, könyvekre vetettem magam, könyvtárpolcokat kutattam át és egyetlen nagy lendülettel igyekeztem mindazt legalább részben pótolni, amit gyermek- és ifjúkoromban könnyelműen elszalasztottam. Ma már szenvedélyesen keresem azokat a forrásokat, melyekből a legközvetlenebbül, a leghitelesebben, a legélményszerűbben képet nyerhetek - igaz, csak száz év távolából - mindarról, amit azok az esztendők (1914-1918) felszínre hoztak, a világra szabadítottak. S teszem ezt úgy, hogy közben zajlani látszik mindennapi életem, a huszonegyedik század elején, egy vidéki székely városkában, amelynek van ugyan egy működő, bár meglehetősen hézagos könyvtára. Amelynek állománya - a sok történelmi és egyéb hurcoltatás, székhelyhiány, pénzszűke stb. miatt - eléggé foghíjas és rendezetlen, ezért elsősorban a "próba - szerencse" alapú turkálásban van minden reményem.

E mellett napi rendszerességgel pásztázom a világhálót, működtetem a keresőmotorokat, fésülöm át a nyilvánosan hozzáférhető dokumentum-állományokat, honlapokat... A könyvtári böngészést itthon sem hagyom abba, saját zsúfolt gyűjteményemet újra és újra átvizsgálom, kötetekbe lapozok, fénymásolok, jegyzetelek... S hogy el ne borítson a lassan-lassan özönével érkező információ, próbálom az egészet valamiképpen rendszerezni, áttekinthetővé tenni egy személyes használatú, zártkörű internetes felületen.

Így élek immár néhány hónapja, a teljesség (lehetetlennek tűnő) kergetésében, s közben Babits Mihály ismert versének (Kép egy falusi csárdában) hangulata vesz körül. Ami csöppet sem véletlen: hiszen épp ez a költemény indított útnak, hogy a nagy háború dögcéduláinak meddő leltározása helyett az események többé-kevésbé felelős tanúitól gyűjtsem össze az egyéni és közösségi sorscédulákat. Nem annyira a múlt talajában, emlékeiben végzett ásatás a célom, inkább a jelennel való párhuzamosságok, ismétlődések, visszahangzások keresése és fölfedése. A Babits emlegette füstös, avítt, poros kocsmai kép igaz, hogy a múltat próbálja őrizni, de az akkori ügy, amelyben megfogant - ma már csupa frázis, talmi gerjedelem, látomás. Nem így a tanulság, amit szorgalmasan tovagörget az idő.

...

---