---

Tartalom

Előszó

I. TOLNAY KLÁRI PÁLYAEMLÉKEZETE
N. Mandl Erika: Tolnay Klári pályakezdése a korabeli színházi sajtó tükrében
Tolnay Klári: Szerep és egyéniség
Bozó Péter: Oper és ette, avagy mitől operett az operett?
Hermann Zoltán: Déryné noir (Tolnay Klári tizenöt arca)
Molnár Klára: Nő a 20. században. Nórák
Lakatosné Ircsik Teréz: Csehov, Ványa bácsi. Találkozások az idő egy kiragadott pillanatában
Lukács Margit: Mészáros Ági, Tolnay Klári és Gellért Endre
dr. Góg Laura: Ljubov Andrejevna kontra Tolnay Klári
Zsoldos Emese: Tolnay-Beckett. Az Ó, azok a szép napok! 1971-es előadásának dráma- és szerepértelmezési sajátosságáról

II. TOLNAY KLÁRI KORA ÉS KORTÁRSAI
Arany Zsuzsanna: "Boldog csak a színpadon voltam." Harmos Ilona (Kosztolányi Dezsőné) színésznői pályafutása (1907-1913)
Heltai Gyöngyi: A Vígszínház színésznő politikája az 1930-as években
Némethné Böhm Edit: Péchy Blanka (1894-1988) verselőadó művészete
Kiss Csilla: Színésznőkép a két világháború közötti színházi sajtóban
Miklós Zoltán: Tolnay Klári egyik filmes férfipartnere, Szilassy László
Molnár Dániel: Egy másik vígszínház: a szocialista revü színháza A Fővárosi Víg Színház, és a párizsi Folies Bergère 1951-1952
Bolvári-Takács Gábor: "Szilenciumomat hatályon kívül helyezni szíveskedjék." Darvas Iván levele Aczél Györgyhöz, 1961

III. TOLNAY KLÁRI EMLÉKE
Lengyel György: Emlékezés nagy szeretettel
Káich Katalin: Tolnay/T(t)olnaiság
Sirató Ildikó: 100

A konferencia programja
Kiállításnyitó

---

Előszó

Ritka esemény, hogy egy ízig-vérig színésznő születésnapján szakmai, tudományos konferenciára gyűljenek össze a késő tisztelők, kutatók. A Tolnay Klári századik születésnapja köré szerveződött emlékév programjába azonban kezdettől belegondoltuk ezt is, hiszen Klárika, a maga kiemelkedő intelligenciájával és nyitott szemű-szívű érdeklődésével bizonnyal eljött volna egy ilyen izgalmas tanácskozás érdekesebbnél érdekesebb témáit, előadásait s előadóit meghallgatni.

S bizonnyal ott is volt velünk ezeken az október végi napokon a Vígszínházban, ahol rá emlékeztünk, s szóltunk színházról, filmről, nőről, történelemről, színészetről, emlékezetről...

Jelen volt képeken, mozgó és állóképeken állócsillagként, jelen volt a szavakban, s a szívekben. Jó volt vele és az emlékező, ünneplő társakkal együtt lenni a homályos nézőtéren s a fényárban úszó előadói asztalnál, nézni a szaladó képeket a múltból, együtt gondolkodni, együtt lélegezni a konferenciára és a kiállításra ünnepi díszbe öltözött színházban, a színészek és a közönség számára egyaránt sokat, akár világot jelentő színpadon.

A konferencia előadásait végre, a 101. születésnap alkalmából összerendezgető kötet épp olyan változatos, gazdag, amilyennek az ünnepi esztendő vége felé közeledve az egész emlékévet éreztük... A születésnapi évbe olyan sok minden fért, olyan sokan jöttek velünk, a kezdeményezőkkel, szervezőkkel, alkotókkal és nézőkkel, hogy az öröm hullámai elérhettek akár az égig is, s hogy a már tizenhat éve elhunyt kiemelkedő színházi alkotó is érezhette az együttlétek melegét.

A 2014 nyarán közzétett felhívás szerint konferenciánk szabadon körülírt tematikája a résztvevők remélhetően széles körét vonzhatta, szándékaink szerint tükrözve Tolnay Klári gazdag és sokszínű művészi- és életpályájának tartalmi konzekvenciáit és összefüggéseit, középpontba állítva a 20. századi nő és művész sors-esélyeit és -kérdéseit, melyek vonalán széles merítéssel nagy szellemi- kulturális hatású következtetésekhez is eljuthatunk.

A színháztörténeti kiindulópontú konferencia tematikus keretében a Tolnay Kláriról, színházi, filmes, fordítói, közéleti pályájáról, életútjáról és utóéletéről, hatásterületeiről és személyes "színháztörténetéről" szóló előadások mellett vártuk a Tolnay Klári pályáját meghatározó színházak (a Művész Színház, a Vígszínház, a Madách Színház) adott korszakait elemző, vagy a híres Tolnay szerepek elemzésére-fölidézésére vonatkozó előadásokat. A 20. századi magyar színházhistória nőközpontú megközelítéseit, illetve a színháztörténet-írás forráskutatásának a félmúltra és a közelmúltra vonatkozó megoldásait, vagy a szerepkörök kérdéseit megvilágító témákat (különös tekintettel a szintén száz év előtt született Lukács Margit vagy Mészáros Ági élet- és pályatapasztalataira). A rendezői munkát (figyelemmel a szintén száz éve született Gellért Endrére), annak különböző korszakokban betöltött szerepét és jellemzőit elemző, vagy az idollá vált művész, a sztárrá emelt nő társadalomformáló szerepének példáit feltáró, a színésznők társadalmi szerepének, megítélésének korszakonkénti alakulását bemutató prezentációkat. Továbbá a hazai filmtörténet jeles és érdekes, Tolnay Klárihoz (is) kapcsolódó alkotásainak és alkotóinak (például a szintén száz évvel ezelőtt született Hegyi Barnabásnak vagy Illés Györgynek) bemutatását. A színházi szövegfordítás-szerepfordítás, vagy a színészek énekes-előadói művészetének, illetve a különböző színpadi műfajokban működő énekesek színészi előadó-művészetének kérdéseit és példáit taglaló előadásokat, s természetesen, további izgalmas, érdekes, Tolnay Klárihoz, illetve a magyar művelődéstörténet színházi-filmes félmúltjához, 20. századához kapcsolódó témákat.

Felhívásunk nagy örömünkre értő érdeklődőkre talált, s ki-ki saját kutatási területének és módszereinek jeles példáját nyújtotta a Vígszínház Házi Színpadán. Kötetünkben három csoportba sorolva közöljük az előadásokat. Az első fejezetbe a közvetlenebbül Tolnay Klári pályájáról szóló témák kerültek (Tolnay Klári pályaemlékezete címmel). A második részbe, a Tolnay Klári kora és kortársai felcím alá válogatott dolgozatok pályatársak, partnerek és kortárs színészek, színházak históriájából közölnek érdekes részleteket, míg a harmadik, Tolnay Klári emléke című fejezetben az utóélet, a kortárs-emlékezők reflexiói és gondolatmenetei kaptak helyet.

Egy sokszínű és művészetben, élettapasztalatokban gazdag életű asszony pályájának emlékezete a közönségében, a barátaiban, pályatársaiban él, s a születésnapi emlékév mindannyiunk számára újra élményt jelentett, találkozást Tolnay Klárival. Nemcsak múltidéző előadások, hanem új nézőpontok, új tükrök jelentek meg számosan a vígszínházi konferencián, s így a kinek-kinek fontos egyéni élmények összeadódtak, megsokszorozódtak, a közös gondolkodás élményeivel és újdonságaival gazdagodva már ezeket visszük tovább a következő találkozásig.

Kötetünk képe is és emléke is a színháztörténeti konferenciának, hogy akik nem voltak velünk, mégis részesülhessenek azokból a csemegékből, melyeket történészek, filológusok, szociológusok, színházzal, filmmel, zenével, képzőművészetekkel vagy irodalommal foglalkozó művészettudósok, színházi pályatársak tártak a hallgatóság elé, azoknak pedig, akik hallhatták az előadásokat, a közös élményeket fölidézni segítő emlék lesz, a könyvborítók közé zárva őrizzük majd a tanulmányokat. Az előadásokon kívül olvashatják a konferencia programját, valamint a Vígszínházban installált kiállítás 2014. október 30-án Lukács Sándor által elmondott megnyitóbeszédét is.

Köszönettel az emlékév programját szervező Klárika 100 Alapítvány kurátorainak és támogatóinak, a Vígszínháznak és munkatársainak s a konferencia minden résztvevőjének a kiemelkedő élményért és színvonalért, az olvasóknak gazdagító emlékezést és tudományos örömöket kíván

a szerkesztő

---