Alexandriai Szent Katalin verses legendája
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Bévezetés
Szent Katalin verses legendája
Prologus, I. fejezet
Első rész, II -XXXIV. fej
Második rész, XXXV-CXVIL fej.
Szent Katalin első prózai legendája
Első rész
Második rész
Szent Katalin második prózai legendája
Első rész
Második rész
Negyedik rész
Ötödik rész: Példák
Szent Katalin élete Telegdi Miklóstól
Bevezetés
I. Középkori irodalmunknak egyik ágát, Kegyelmes Uram, mely a többiek felett sok tekintetben jeles figyelmet érdemel, a legendák teszik. Bármit tartson rólok, vagy azok egyes vonásairól, a történeti kritika, mely a Bollandisták előtt is kezdett, egyes pontok körül legalább, kételkedve és igazgatva jelentkezni, s mely a nagyszerű Acta SS. szerzői által is gyakoroltatott, bár mindig azon tisztelettel és ovakodással, melyet a vallásos tárgy s a szent monda jelentősége követelt, míg a nagy hitujítás azt szigorún, s még sem teljes birászati következékességgel érvényesítve, a szent mondákat eredeti természetükből kivette: magok a reformátorok elismerték azoknak vallásos és erkölcsi építő hatásukat, s ez irányban eleinte fel is használták; sőt Georgius Maior egyenesen Luther megbizásából eszközlötte a szent Jeromos neve alatt ismeretes Vitae Patrumnak a maga álláspontja szerint castigált kiadását, melynek előszavában a híres reformátor megvallja, miszerint "sunt in eo libro multa egregia dicta et facta, quae ut fragmenta Evangelicae mensae colligere oportet."
II. De van, a vallási céltól eltekintve, egy más fontos oldala is a szent legendának: t. i. része az a historiának, s mint a régi és középkori gyermeteg hit tárgya, egyszersmind tanuja az időknek, melyre nem illik lenézéssel tekintenünk, mint hogy az hatalmas emeltyűje volt erkölcsiségnek és belső boldogságnak oly időkben, midőn az erénynek sokszor nem volt egyéb menhelye és jutalma a vallásos meggyőződésnél. Végre, ki ez emlékekben, a mennyire magyarúl irattak, csak is irodalmi emlékeket lát és becsül, az is, az ó és új szövetség könyveinek számtalan szépségekkel és sokféle tanulsággal díszlő fordításai után, nem lel középkori irodalmunkban nyelvészeti és irályi tekintetből változatosabb és tanulságosb anyagot az ómagyar legendáknál.
III. Ehez képest régtől fogva ohajtottam öszves kézirati irodalmunk azon legendáit, mik az úgy nevezett Debreceni és Érdy-codexekbeli nagy, és összefüggő egészeket képző, legendáriumokon kivül, számos kéziratokban, külön korokbeli külön szerzőktől, elszórva tartattak fenn, s e szerint a leggyümölcsözőbb nyelv- s irodalmi tanulmányokra nyújtanak anyagot, egy testben köz használatuakká tehetni. Hogy tehát egyrészt lássam, mennyiben számíthatok ez ügyben a közönség részvételére; másrészt hogy ezt, a mennyire lehet, felébreszszem: előleg szent Katalin azon költői legendájával kivántam kisérletet tenni, mely az akadémiának úgy nevezett Érsekujvári codexében észrevétlenül rejtezve, (s először általam ismertetve), az említett érdekpontokon túl még költői formájával is köti le figyelmünket, s minőségét tekintve nem elszigetelt unicum, hanem egy, némi terjedelemmel birt eposi irodalomnak nem előzmény nélküli, s tán csak eddig egyetlen, maradványa gyanánt tünik fel; melyhez még két más azon tárgyu, de más- más tárgyalásu prózai legendát azért kapcsoltam, hogy mind tartalmi, mind nyelvészeti tekintetben az összehasonlító birászatra módot nyújtsak. Részvétre szólító körleveleim azonban igen csekély eredményt mutattak; s mármár le kivántam, bár nem fájdalom nélkül, tenni a szándékról, mikor Excellentiád, általam meg sem kéretve, az ügyet felkarolni, s fölötte a "Legyen" szót kimondani méltóztatott.
Kettős kötelességem tehát most kifejteni, mennyiben érdemelték meg e művek az előleges be vezettetést irodalmunkba, s különösen Excellentiád pártolását: mi, részben, az ezek genesisére vonatkozó vizsgálatokból fog kitűnni.
...