Tétel adatlapja
VisszaCÍMLAP

Nászta Katalin

Te tudsz engem, Uram! avagy az ártatlanság romlottsága

TARTALOM, FÜLSZÖVEG


Tartalom



I.

Töredék
A versről
Te tudsz engem, Uram
Végedesvégig
A tudás átka
Ütések kegyelme
Azért fantasztikus
A sár
Rövidek
Címtelenek
Szusszanás
Játék
Y
Háború
Közünk halál a világhoz
Viszontlátás
Monológ éjszaka kettesben
Hívogató
Dal
A föld ahol születtem
A külvárosban
Sorok
x y z
Színdarab
Reklám
Az ülésről
Helyzetjelentés
Perel a jog
Versféle
Freskó minden időben
Értetlenül
Mikor a kések
Segíts!
Vándorbőrű madárszavak
Léggömbidők
Jelentés
Feltámadás
Krónika
Magyarázat
Homorú
Civilizáció (n+1)
A tánc
Kacér sírfelirat
A félbeszakított vers
Időkút
Csendélet szavakban
Hasogató
Csendben jöttek a levelek
Jog a tűnődéshez
Egy elmaradt szerelem margójára
Hajnali halál
-o-
Emlék
Kedvesem
All my friends
Tavaszriogató
Ki lesz?
Rések mögött
A változások állapotai
Maskarádé
A megszégyenült
'83 május 23. - '89 február 2.
Kis párhuzam
Kis kosz
Féreg-arspoetika
Párhuzamos dallamok
Ami a töprengés mögött van
Zarándok
Az út
Egyszerű credo
y/a
Párbeszéd a fiammal
Kiáltás imafokon
intelem, mit egy félrepillantó időtöredékben magához intéz a szerző
A semmitől idáig
Számtan
Néha
Újabb fejfa a mindenkori József Attilának
Megírnám, ami fontos, de meg sem történik
Micsoda harcok
Hiányuló
Felismerés
Festmény
Kis ima
Hit
Annyi minden
Ábra arcom végtelenje
Árván maradt szimfónia
Év végi strófák
C'est tout

II.

Egy szerelmes lány vallomásai a múlt századból
Elmélkedés kora reggel szemerkélő esőben
Álmodban te is hozzám térsz vissza
Napló
A diáklány gondolatai, aki katonaszerelmét várja

III.

Most
Akik engem szorgalmasan keresnek
Kegyelem
Az Atya vonzásában
Útvesztőben
"Az az indulat legyen bennetek..."
A Fiú
Zuhanás
A betű nagyon fontos, mert öl. Aki megelevenít, az a Szellem. Ő az Úr.



Fülszöveg

Eleinte látszani akartam. Sikerült is, egy ideig. Aztán akadályokba ütköztem. Most megmutatom magam. Ki voltam. Mint a hulla, akit kiástak, és kiderül, még életben volt. Épp feltámadásban van. Huszonéves verseim, harmincévesen született gondolataim, amiket kár lenne letagadni. A lényeg nem változik. És van úgy, hogy az utolsó pillanatok egyikében merjük kimondani. Talán nem kell végleg eltemetni, aki voltam. Legalább látható, hogyan alakul a női lélek, és idejében törődni lehetne vele hozzáértéssel. Nem emlékszem már minden dátumra, és nem is fontos. Mégis, időben elhelyezi őket az a pár évszám.

most már tudom a világ fáit
a fában megdermedt csillagot
×