---

Tartalom

Bevezetés
I. A nép és népnév fogalma
II. Tudománytörténeti háttér
III. Az ómagyar kori településnevekben előforduló népnevek
IV. A népnévi eredetű településnevek névszerkezete
1. A népnév alapalakban szerepel település neveként
2. A népnév képzős alakban szerepel település neveként
2.1. Az -i képzős nevek
2.2. A -d képzős nevek
2.3. Ritkább képzőkkel alakult nevek
2.4. A képzők kapcsolódásának morfológiai háttere
2.5. A képzős nevek névföldrajza
3. A népnév települést jelentő földrajzi köznévvel szerepel településnévben
3.1. -falu, -falva
3.2. -telek, -telke
3.3. -föld, -földe
3.4. -vár, -vára
3.5. -város
3.6. -ház(a), -lak(a), -ülés, -szállás
3.7. -egyház, -monostora, -sok, -váraja, -vég
3.8. A névszerkezetek szemantikai típusai
3.9. A névtípus névföldrajza
4. A népnév jelzőként szerepel településnévben
4.1. A településnévnek nincs névpárja
4.2. A településnévnek népnévi jelzős párja van
4.3. A településnévnek nem népnévi jelzős párja van
5. A népnév nem települést jelentő földrajzi köznévvel szerepel település neveként
6. Összegzés
Irodalom

---

Bevezetés

A népnevek a korai magyar történelem megismerésében igen fontos szerepet játszanak. A Kárpát-medencében való megtelepedés kérdése a régészeket, történészeket ma is foglalkoztatja, s a rendelkezésre álló források feldolgozása után még mára is számos probléma maradt tisztázatlanul. A témát kiváló nyelvészek is vizsgálták: Melich János a Kárpát-medence honfoglalás kori etnikai állapotát helynevek megfejtésével kívánta felvázolni (A honfoglaláskori Magyarország. Budapest, 1925-1929), Kniezsa István pedig hasonló, de részben megújított módszerrel leginkább a magyar szállásterület megrajzolásával foglalkozott (Magyarország népei a XI-ik században. In: Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján 2. Budapest, 1938. 365-472). Benkő Loránd főleg Anonymus gesztájának elemzése révén került kapcsolatba a témával (lásd főképpen a Név és történelem. Tanulmányok az Árpád-korról. Budapest, 1998., illetve Az ómagyar nyelv tanúságtétele. Perújítás Dél-Erdély korai Árpádkori történetéről. Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 29. Budapest, 2002. kötetek írásait). A történész Kristó Gyula pedig egy bő évtizede jelentette meg a Nem magyar népek a középkori Magyarországon című monográfiáját (Budapest, 2003a), amelynek eredményei témánk szempontjából szintén nem hagyhatók figyelmen kívül.

Az ómagyar kori településnevek vizsgálata az utóbbi időben fellendülni látszik: egyre több tanulmány vagy éppen egész kötet foglalkozik e korszak neveivel. 1998-tól öt olyan könyv is megjelent, amely Árpád-kori vármegyék (Abaúj, Bars, Bihar, Borsod, Bodrog, Győr) névanyagát dolgozta fel. E kutatások a területi kapcsolatok alapján szerveződve tekintenek vizsgálati anyagukra. Kiindulópontjuk szerint az összefüggő földrajzi területen született helynevek úgy tekinthetők, mint a magyar helynévrendszer "kicsinyített mása", amelynek bemutatása alapján a névrendszer egészére vonatkozó általánosítások is megfogalmazhatók.

Nagyon fontosnak tartom azonban a korai magyar névkincs egy másik szempontú elemzését is: a tematikus feldolgozásokat. Jelen munkámhoz is meghatározó inspirációt adott két ilyen alapmunka: az egyik Kázmér Miklós A "falu" a magyar helynevekben. XIII-XIX. század (Budapest, 1970), a másik pedig Mező András A templomcím a magyar helységnevekben. 11-15. század (Budapest, 1996) című műve. Mindkét munka a helynevek egy csoportjának teljeskörű monografikus feldolgozására törekszik: az első annak a helynévcsoportnak a vizsgálatát végezte el, amelyben a falu földrajzi köznév vagy annak valamely változata van jelen. A második munka pedig egy szemantikailag jól körülhatárolható névcsoportot dolgoz fel: a magyar nyelvterület minden olyan településnevét összegyűjtötte, elemezte, amely patrocíniumi névből alakult. A két munka tehát célkitűzésében közös: a magyar helynévrendszer egy bizonyos névtípusának lehetőleg minden rendelkezésre álló adatát összegyűjteni, elemezni, kijelölni a névtípus helyét a magyar helynevek rendszerében, és bemutatni az adott típus belső összetettségét, keletkezését, történeti változását.

Mindezt azért tartom igen fontosnak megemlíteni, mert a nyelvészek, történészek, névkutatók által az idők során bizonyos névfajtákra tett megállapításokat ma gyakran minden kritika nélkül fogadják el a különböző tudományterületek szakemberei, pedig újabban több jeles kutató, így Benkő Loránd mellett a történész Kristó Gyula is azt hangsúlyozta, hogy alapos forrásfeltárással együtt szükséges lenne az eddigi kutatási eredményeket újabb vizsgálatok eredményével szembesíteni. Mindezt leginkább az indokolja, hogy a 20. század első felében kialakult kutatási módszerek, elvek és gyakran az alkalmazott alapfogalmak fölött is eljárt az idő. Másfelől a forrásanyagok is nagyobb számban és a korábbinál jobb minőségben állnak a kutatók rendelkezésére. Mindezek megújításának igényével, illetve a téma interdiszciplináris jellegének fokozott figyelembevételével és hangsúlyozásával én magam is időszerűnek gondolom az eddigi kutatási eredmények felülvizsgálatát, kiegészítését és pontosítását.

A fentieket felismerve az Adatok a népnévvel alakult régi településneveink történetéhez (Debrecen, 2011) című közelmúltban megjelent munkámban a címben megjelölt témára vonatkozóan elvégeztem a napjainkban rendelkezésre álló, lehetőség szerint teljes adatanyag összegyűjtését és rendszerezését. Azok a kutatók ugyanis, akik eddig hasonló adatok gyűjtésébe belefogtak (Kristó Gyula - Makk Ferenc - Szegfű László, Adatok "korai" helyneveink ismeretéhez 1. Szeged, 1973), munkájukat a településtörténet és a névtudomány határterületén egyensúlyozónak tartották, ám szükségszerűen inkább a történész szemével tekintettek a forrásokra, ezért a települések névadatainak teljes összegyűjtését nem tekintették feladatuknak. Én viszont éppen ezt a célt tűztem ki magam elé: a népneveket tartalmazó településnévi adatokat a lehető legkorábbi időtől, a honfoglalástól 1526-ig, az ómagyar kor végéig egybefoglalni. A fent említett könyv munkám első szakaszának eredménye volt, amely a rendelkezésemre álló oklevéltárak, okmánytárak, megyei monográfiák, családi oklevéltárak, történeti földrajzi munkák és egyéb forráskiadványok (mindezek tételes felsorolását lásd a Rácz A. 2011 irodalomjegyzékében) alapján a Kárpát-medence népnevet tartalmazó településneveinek rendszerezett gyűjteménye. Ebben 943 település 1.352 névalakjának 7.619 névadatát tettem közzé. A feldolgozómunka folytatásaként az ebben szereplő népnévi eredetű településneveket vontam több szempontú nyelvészeti vizsgálat alá, s ennek eredményeként született meg e névanyagnak az az elméleti igényű feldolgozása, amelyet most a kezében tart a tisztelt olvasó. A monográfia megjelenése óta végzett elemző munkának és az itteni speciális vizsgálati szempontoknak megfelelően a jelen dolgozat 915 település 1.321 névalakjának több mint 7.600 névadatát vizsgálja.

...

A korai helynévtípusok vizsgálatában kulcsszerepe van a kronológia kérdésének. A népnévből alakult helynevek szerkezeti típusai között is jelentős kronológiai különbségek mutatkoznak. A puszta népnévi és a népnévből képzéssel alakult helynevek jóval régebbiek, mint a kétrészesek. Összetett nevek bővítményrészében az újabb korokban keletkezett településnevekben is gyakran előfordulnak népnevek. A korábban e kérdésben állást foglaló kutatók (például Kniezsa István 1943, Bárczi Géza 1958, Györffy György 1958, Mező András - Németh Péter 1972, Kristó Gyula 1976) által megállapított kronológiai határok kisebb-nagyobb eltéréseket mutatnak. Az időbeliség problémáját egyfelől az elméleti alapállás főbb körülményeinek tisztázásával, másfelől a magyar nyelvterület eddiginél gazdagabb adatállományának ismeretében pontosíthatónak gondolom.

Nem érdektelen annak a kérdéskörnek a vizsgálata sem, hogy az ómagyar korban a Kárpát-medence területén kimutatható-e a népnévi eredetű településneveknek valamiféle tömbösödése. Ez a szempont önmagában is sok kérdést vet fel: vannak-e olyan vidékek, amelyek névadásában ez a lexikális réteg más vidékekhez képest jelentősebben veszi ki a részét, kimutatható-e egy-egy terület névkincsében jellemző etnonimahasználat, mutatkozik-e az egyes névszerkezeti típusok között névföldrajzi eltérés, stb. Az ilyen típusú kérdések megválaszolását segítik a névföldrajzi vizsgálatok.

Az itt vázolt kutatási témát könyvem elkészítésével azonban távolról sem tartom véglegesen lezártnak. A korpusznak már folyamatban van a térinformatikai feldolgozása, amit elsősorban az idetartozó adatok jelentős mennyisége tesz indokolttá. Ennek elkészülte reményeim szerint további következtetések levonását is lehetővé fogja tenni, hiszen az egyes településekre vonatkoztatható névadatok, illetve az egyes etnonimák kronológiai, strukturális és földrajzi sajátosságainak egymásra vetítése, együtt láttatása olyan jelenségekre is rávilágíthat, amelyek eddig nem rajzolódtak ki elég szembetűnően, vagy akár teljesen rejtve is maradtak előttünk.

---