Mezey László
Könyv- és könyvtártörténet 1.
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Az írás kialakulása
A könyv
A pergamen kikészítése
A kódex
A palimpszesztek
A könyv kötése
II. ARS LIBRARIA - A KÖNYVEK ÁTHAGYOMÁNYOZÁSA ÉS ŐRZÉSE
Könyvtárak
Bevezetés
Előadásainkban a könyvvel, mint az emberiség legrégibb és máig egyik legjelentősebb gondolatközlő eszközével foglalkozunk. Ezért el kell vonatkoznunk a könyv fogalmának minden olyan értelmezésétől, mely a könyvet tisztán, vagy jórészben formai elemek segítségével igyekszik meghatározni.
Bizonyára semmi más, hanem csakis ez a könyv fogalmában leglényegesebb, tartalmi mozzanat rögzítette meg pl. a latin nyelvben a "liber", könyv elnevezést, jóllehet maga a szó eredeti jelentésében a fa kéreg alatti finomabb rétegét, háncsát jelölte. Erre a faháncsra bizonyára írtak valamikor, de ebből az íróanyagból sem lapok, sem mai használat szerinti könyvformátum ki nem alakulhatott. Az óitáliai "liber" anyagban és alakban későbbi utódaival aligha mutat bárminő kapcsolatot, de rendeltetése szerint a legfrissebben nyomtatott könyv is ennek a leszármazottja. A most hallott egyszerű szófejtés és az abból adódó tanulságok arra is figyelmeztetnek, hogy a könyv, mint történeti jelenség, nem mai általánosan szokásos megjelenési formája szerint fog bennünket foglalkoztatni, hanem fogalmának a bevezetőben kifejtett tartalmi jelentősége szerint. Sokáig lesz itt szó könyvekről, melyek külső formájukban - a most emlegetett háncs-könyvhöz hasonlóan - a mi nyomtatott könyveinkkel semmi közösséget nem mutatnak, de még a kéziratos könyvekkel sem.
De ez másként nem is lehet. Arra kell gondolnunk, hogy a legrégibb időkben az emberek gondolataik megörökítését a legkülönfélébb anyagokra bízták: falevélre, vászonra, selyemre meg természetesen a már említett fakéregre és egyebekre is. A vászon- és selyem könyv legtermészetesebben a göngyöleg formáját vette fel, míg a falevél, esetleg a faháncs könyv általában olyan lehetett, mint aminőnek a budapesti egyetemi könyvtárban őrzött pálmalevél-kézirat mutatja, azaz: valami zsineggel az egyik végén rögzített, hosszú, vékony irat. - A minket elsősorban érdeklő kultúrák területén azonban legrégibb könyvemlékeink nem az időnek egyébként is kevésbé ellenálló vászon vagy selyemkéziratok formájában maradtak ránk, hanem szilárdabb, évezredek viszontagságait is szerencsésen túlélő anyagra írva. Gondoljunk csak a mezopotámiai műveltség legrégibb emlékére, a rabszolgatartó társadalom igazságszolgáltatási rendjének legősibb dokumentumára: Hamurabbi I.e. 1900-ból ránk maradt törvénykönyvére. Ez is, mint Asszurbanipál király később részletesebben megtárgyalandó könyvtárának teljes anyaga, agyagtáblára, vagy agyaghengerre íródott.
A könyv, a kézirat külső formáját más körülmény is módosíthatta, mint pl. az írás egészen különleges természete, mint majd alább a délamerikai kipuk esetében látni fogjuk.