---

Tartalom

Összefoglaló
Bevezetés
  Az ügylettípusok áttekintése
1. A pénzpiacok összetétele és tendenciái az eurózónában
2. A magyarországi pénzpiac alakulása
3. Az európai repópiacok fejlődése
3.1 Partnerkör
3.2 Lejárat
3.3 Fedezetek, ügyletméret
3.4 Repótípusok
4. A magyar repópiac alakulása és összevetése az európai repópiacokkal
4.1 Partnerkör
4.2 Lejárat
4.3 Fedezetek, ügyletméret
4.4 Repótípusok
4.5 A repópiac további fejlődésének főbb tényezői
4.6 Repópiacok ország szerinti sajátosságai
5. Euró FX-swap piac
6. Hazai FX-swap piac
7. Az eurócsatlakozás hatása a hazai pénzpiacra
Irodalomjegyzék
Melléklet

---

Bevezetés

Tanulmányunkban a bankközi pénzpiac három fő szegmensét: a fedezetlen bankközi hitel-betét tranzakciókat, a visszavásárlási megállapodásokat (repóügyletek) és a devizák közötti csereügyleteket (FX-swap) elemezzük. Az egyes ügylettípusok rövid ismertetését követően az eurózóna, majd a magyar pénzpiacok jellemzőit mutatjuk be. Ezt követően a legjelentősebb eltérést mutató repópiacokat hasonlítjuk össze részletesen a két régióban. Végül a magyar FX-swap piac sajátosságait elemezzük.

Az ügylettípusok áttekintése

A bankközi fedezetlen ügyletek alatt bankok egymás közötti hagyományos hitelbetét-ügyleteit értjük, amelyekben az előre megállapított ügyféllimitek erejéig nyújtanak likviditást egymásnak.

Az FX-swap ügylet lényegében egy devizafedezet mellett felvett hitel, mivel az azonnali devizaeladással az egyik fél hazai devizához jut, amit a jövőbeli határidőre megkötött ellentétes irányú ügylettel törleszt. A hitel kamatának a swap implikált hozama felel meg. Ez egyrészt a jelenlegi és a határidős devizaárfolyam különbözetéből (amely a magyar piacon a forint és a külföldi deviza hozamkülönbözetéből adódik), másrészt a külföldi deviza forrásköltségéből áll. Az FX-swaptól megkülönböztetjük a devizaswapot, ami alatt nem egy, hanem több jövőbeli időpontban történő, eltérő devizanemekben fennálló pénzáramlás cseréjét értjük (idetartozik a cross-currency-swap, amely eltérő devizákon alapuló kamatswap ügylet). Ez utóbbi swapok azonban már nem likviditáskezelési, hanem elsősorban kamat-, illetve devizaárfolyam-fedezési, spekulációs célokat szolgálnak, emiatt tanulmányunkban csak néhány összehasonlításnál térünk ki rájuk.

A repóügylet határai az előbbiekhez képest kevésbé egyértelműek. A következőkben tágabb értelemben vett repónak, azaz visszavásárlási megállapodásnak tekintjük a klasszikus repóügyletet, az eladási-visszavásárlási (E/V ügylet, sell/buy back) tranzakciót és az értékpapír-kölcsönzést is.

- Klasszikus repóügylet: egy szerződésben szereplő eladási és visszavásárlási ügylet. A felek (az ügylet eladója, illetve vevője) egy időpontban megállapodnak az értékpapír azonnali eladásában (vételében) és jövőbeli - jellemzően előre rögzített időpontú - visszavásárlásában (eladásában). Megkülönböztetünk pénz- és értékpapír-indíttatású repót. Az első esetében nincs jelentősége az értékpapír speciális tulajdonságainak, a hitel-betét ügylet a lényeges. A másik esetben az értékpapír vevőjének meghatározott értékpapírra van szüksége az ügylet futamidejére. Szállításos repó esetén a tulajdonjog átszáll az értékpapír vevőjére, óvadéki repónál viszont a tulajdonjog az eladónál marad, az értékpapírt letéti számlán zárolják.

- Az E/V ügylet két szerződésben rögzíti a klasszikus repó két tranzakcióját. Ennek oka lehet az egyszerűbb könyvelés, a napi fedezetértékelés szükségtelensége, az egyszerűbb jogi folyamat, továbbá ezzel a konstrukcióval az esetleges tartalékolási kötelezettséget is el lehet kerülni.

- Az értékpapír-kölcsönzés hasonlít az értékpapír-indíttatású klasszikus repóügyletre, a keresett papírt a tulajdonos kölcsönadja, cserébe díjat kap, és fedezetként másik értékpapírt, készpénzt vagy más biztosítékot. A fedezet tulajdonjoga nem minden esetben száll át automatikusan a kölcsönadóra, a speciális papíré viszont jellemzően átszáll a kölcsönvevőre.

---