Baki László - Rajczy Péter - Temesvári Márta
A működési kockázatok mérése és kezelése a Magyar Nemzeti Bankban
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Bevezető
1. Mit tekintünk kockázatnak?
2. Miért mérjük és kezeljük a kockázatokat?
3. A kockázatok azonosítása és felmérése
3.1 Mit mérünk a kockázatok felmérésekor?
3.2 Milyen keretben mérjük kockázati kitettségünket?
3.3 A felmérés módszere
3.4 A munkafolyamat-struktúra jelentősége
4. A kockázatok kezelése
4.1 Hogyan hasznosítható a kockázati térkép a kockázatkezelésnél?
4.2 A működési kockázatok kezelése
4.3 Kiemelten a BCP-ről
4.4 A kockázatkezelés minőségének figyelemmel kísérése
5. Miért hasznos az átfogó kockázatfelmérési munka?
Bevezetés
Az intézményi kockázatok hatékony kezelése átfogó szemléletet, megfelelő szervezeti keretek közt gyakorolt, kifinomult mérési és kezelési technikákat igényel. Ezek nemzetközi szintű fejlesztését célozza meg a Bank for International Settlements (BIS), az International Convergence of Capital Measurement and Capital Standards, közismertebb nevén Bázel II-ben foglalt ajánlásaival, amellyel a pénzügyi intézményrendszer átlátható, prudens működését kívánja biztosítani.
A Bázel I-et belátható időn belül felváltó új rendszer, tekintettel egyes nagy port felvert kockázati eseményekre (Barings Bank, Enron), különös figyelmet fordít a működési kockázatokra. Ezen kockázatok felmérésére javasolt módszertan alapvetően új, részleteiben még nem kikristályosodott, és számos vita övezi.
Ennek ellenére a pénzügyi intézmények, a Bázel II minimális tőkekövetelmény-meghatározásra irányuló 1. pillérében foglaltak alapján, egyre inkább foglalkoznak a témával. Nemcsak a nemzetközi hálózattal rendelkező nagybankok, amelyeket elsődlegesen megcéloz a Bázel II, hanem a tartaléktőke képzésére nem kötelezett jegybankok is módszereket dolgoznak ki működési kockázataik felmérésére.
Erre tekintettel indult el a Magyar Nemzeti Bankban is a működési kockázatok rendszerszerű áttekintése és felmérése, és ezzel a működési kockázatok kezelésének új alapokra helyezése.
Gyakran többletmunkaként érzékeli a banki szervezet a működésikockázat-felméréssel járó feladatokat, csakúgy, mint az egyik lényeges kockázatkezelési eszköz, az üzletmenet-folytonossági tervezési rendszer (BCP) átfogó szemléletű kezelését.
Jelen tanulmány arra kíván rávilágítani - ismertetve az MNB-ben kidolgozott rendszert, valamint a működési kockázatok felmérésének és kezelésének összefüggéseit -, hogy mindez voltaképpen eddig is szerves része volt a bank szokásos tevékenységeinek, most csak a megközelítés más egy kicsit. Hátterében rendszerszemlélet áll, és a módszerek ehhez alkalmazkodnak.