Mezey László
Irodalmi anyanyelvűségünk kezdetei az Árpád-kor végén
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Bevezetés.
I. A beginizmus Európában
II. Magyar beginák. - Az ómagyar Mária-siralom
III. A középkori Margit-irodalom kérdései
A) Latin legendák
B) A magyar Margit-legenda
IV. Margit és a penitensmozgalom
V. Árpádházi Margit műveltsége. Két elveszett nyelvemlék
Összefoglalás
Jegyzetek
Névmutató
Bevezetés
A magyar irodalmi anyanyelvűség kialakulására eleddig uralkodó nézetek két tételben foglalhatók össze. Az egyik: nincs irodalom, míg az író olvasóközönségre nem talál, nincs anyanyelvű irodalom, míg az anyanyelven író, anyanyelvű olvasókat nem talál. Magyarországon ez a nagy találkozás író és olvasója között, irodalmat alakító méretekben, csak a XV. század vége felé mutatkozik. Akkor, midőn a különféle szerzetesrendekben ezek női ágazataiban - lejátszódó reformok, fokozottabb szellemi igényeket ébresztenek. Ezeknek az igényeknek ébrentartására és kielégítésére állandó táplálékra, írott formában is, elkerülhetetlenül szükség volt. Így jött létre a magyar anyanyelvűség, nagyobb arányokban első jelentkezése, a kolostori irodalom.
A másik tétel megfogalmazója, határainkon túli analógiákból indul ki. Így a nyugati városi polgárság és a vulgaritás közismert kapcsolatának magyar megfelelőit keresve, lemondóan állapítja meg, hogy ez a hazai tájakon nem is létezhetett, illetőleg csak igen-igen csekély mértékben létezett. Nem volt ugyanis - e vélemény szerint - magyar nyelvű városi réteg. Olyan nem, mely a vulgaritást a nagy nyugati analógiák szerint kiformálhatta volna. Ez a magyarázata nyelvemlékeink csekély számának. Nem a török pusztítás, a hitújítás és vallásháborúk viharai semmisítették meg, esetleg még létezett Mohács-előtti irodalmi emlékeinket. Ezek bizony valójában az ismertnél nagyobb mértékben nem is létezhettek.
Mindkét nézet az előző filologizáló, szövegek származását vizsgálgató irodalmi búvárlatokkal szemben nagy haladást jelent, az irodalmiság "magas szellemtörténeti" kategóriájának lehetséges társadalmi vonatkozásait kutatja, éppen a vélt elindulás stádiumában. Különösen az első, nagy adatszerűséggel, magas színvonalon helyezi el, ránkmaradt első írott könyveinket, főleg másoltatásuk korának egy bizonyos aspektusába, a már említett szerzetesi reform eseményei közé.
A kép, ami tételeik nyomán kirajzolódik mégis igen szegényes. A XV-XVI. század elején kialakuló és bátortalanul, esetlenül, a kolostori élet szűkreszabott keretei között megszólaló magyar irodalomról lehet csak szó. És ez az irodalom is - ha igaz - szükségképpen kevés emlék lapjairól szólhat csak hozzánk. A Mohács-előtti magyarság szellemi alkotókészségének, mily kezdetlegességét, mily érdektelenségét és éppen ezért elkésettségét mutatja ez. Hogy a kép egészen sötét volta megdöbbentsen, nem kell éppen a nagy román vagy germán anyanyelvű irodalmakra gondolni, elég a környező cseh vagy délszláv egykorú anyanyelviséget például venni.
Ez a két tétel irodalomtörténetírásunkban sokáig uralkodó, és különösen a második, látszólag rideg objektivitása miatt, amit bizonyára a német városkutatás velünk szemben ismert "elfogulatlansága" sugallt, tudományosan is, "minden respektust" megérdemlő! Az irodalmiság és a társadalom kapcsolatainak vizsgálata a kutatást mégis olyan irányba terelte, hogy az ismertetett tételek kritikája hovatovább elkerülhetetlenné vált. Vonatkozik ez egyrészt a magyar anyanyelvűség kezdeteinek és a kolostori reformoknak sorsszerű összefüggésére, másrészt - az előbbitől el nem választhatóan - e kezdetek időpontjának megállapítására. Kardos Tibor "kolostori" irodalmunk legjelentősebb emlékcsoportját, a bibliafordításokat, a kolostori vonatkozásokból függetlenül vette vizsgálat alá. A laikusmozgalmak, e fordítások létrejötte körüli szerepét tisztázó, hosszas és küzdelmes munkának ma már végső eredményei is ismeretesek. E munka során merültek fel utalások az anyanyelvűség elkezdődésének a hivatalosnak tekintettnél korábbi időpontját illetőleg Hadrovics László rendkívül érdekes kísérlete, már a XIII. századba vezet bennünket, mégpedig az udvari irodalmi kultúra magyar nyelvű emlékeinek nyomozása során.
A most elmondandók, ezen elkezdések továbbépítése kívánnak lenni. Kísérletünkhöz a társadalmi és gazdasági erőknek az irodalmiság alakításában kifejtett nagy hatásának felismerése vezetett. Ezt a továbbiakban igyekeztünk mindig szemmel tartani. Az alábbiakban a laikus mozgalom, annak a női ága és az irodalmiság kapcsolata kerül kifejtésre, a magyar anyanyelviség kezdeteire értelmezve.
A mozgalom XIII. századi magyarországi történetére vonatkozó gyér emlékanyag megfelelő interpretálása tette szükségessé az európai vonatkozások viszonylag terjedelmesebb előadását. Ez azonban másként nem is képzelhető el. Hiszen a XIII. század magyar társadalmának népi vallásos mozgalmai, csak a kor nagy, európai összefüggéseiben értelmezhetők, sőt állapíthatók meg. Az európai analógiák állandó szemmeltartása azonban még egyik-másik kötelességet is reánk rótt. Nem csupán arról volt szó, hogy a terjedelmes nyugati "begina"-kutatásból a minket érdeklő vonatkozások külön válasszuk hanem, hogy a nyugati polgári történészek sokszor erősen "szellemtörténeties" megállapításait az anyagi és társadalmi valóság talajára visszahelyezzük.