Nagy
Vendel
Moccanó idő
VERSVÁLOGATÁS
IFJÚKORI
ÉS EGYÉB VERSEK
E-KÖNYV
KIADOTT KÖNYVEIM 08.
KÉSZÜLT 2017 NYARÁN
AJÁNLOM
BARÁTAIMNAK ÉS ELLENSÉGEIMNEK, OKULÁSKÉNT...
VALAMINT MINDEN
CSALÁDTAGOMNAK.
HETVEN HANGULATVERS EGY BEFEJEZETLEN ÉLETMŰBŐL...
Kapcsolattartás:
nagy.vendi54@gmail.com
KÖSZÖNÖM A MEK DOLGOZÓINAK ÁLDOZATOS MUNKÁJÁT.
KÖSZÖNÖM
A KÖNYVBORÍTÓ TERVEZŐJÉNEK MUNKÁJÁT:
CSOMOR HENRIETT
A SZERZŐ FÉNYKÉPE AMATŐR FELVÉTEL.
A KÖNYV MAGÁNTULAJDON.
A KÖTET TARTALMÁT SZERZŐI JOGOK VÉDIK.
OLVASD ÉS ADD TOVÁBB.
A KÖNYVET VAKOK IS OLVASHATJÁK, OLVASÓ PROGRAMMAL.
KÉSZÜLT 2017-BEN, NYÁRRA, KÖNNYED OLVASMÁNYNAK.
A SZERZŐ NYOLCADIK KÖTETE A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN.
TARTALOMJEGYZÉK, KERESÉS
01. Előszó
ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
Néha-néha előfordul, hogy előkeresem vagy meghallgatom régi verseimet, s elcsodálkozom, függetleníteni tudom magam a műtől, és úgy hallgatom, mintha nem is én írtam volna őket valamikor réges-régen.
Ilyenkor jön elő az a másik dimenzió, mikor felismerem a régi gondolataimat, s újraértelmezem, talán még át is írom, aktualizálom a mai igényeknek és gondolatiságnak megfelelően.
Az sem ritkaság ha teljesen megváltozik a vers, vagy akár a próza is.
Eleinte lassan moccan az idő, a gyermekkor átlibben a felnőttkorba, és negyven év felett már szinte száguld, vágtat, egy időrohanás az egész létünk.
A mozzanatok, a pillanatok, mint fényvillanások megmaradnak, szerencsésebb esetben akár egy fényképen, de ha éppen nincs pillanatfelvétel, akkor a fejben és a szívben merednek kővé az események, és ezeket a villámlásokat kell leírni, hogy ideig-óráig még túléljenek bennünket, legalábbis addig, míg lesz, aki emlékszik ránk, mert aki nem tud bennünket kötni semmihez, nem is gondol már velünk.
Ebben a nyolcadik kötetben kaphatnak ízelítőt a régi alkotásokból, a teljesség igénye nélkül, mindenféle események, érzések összevissza kavalkádja válhat belőle néha talán kibogozhatatlanul, de mégis csak követhetően.
Jöjjenek velem egy időutazásra az elmúlt évszázad közepétől a végéig, élmények reményében.
Ezek a versek adták az alapot, a tanulást és gyakorlást, az ujjgyakorlatokat, és a szellemi tornákat, ahhoz, hogy napjainkban egy másféle stílus jegyeit vélhessék felfedezni írásműveimben.
Szeretettel ajánlom ezt a könyvet minden érdeklődő embernek, aki kutatja a múltat és kíváncsi a jövőre.
A jövőnket csak az elszaladt idő fejtheti meg.
Aki ezt a könyvet olvassa, és talán ismeri az előzőeket is, párhuzamot vonhat a múlt és a jelen, valamint akár a jövő okairól és történéseiről.
Mindenkinek értékes elmerülést kívánok a versek érdekes bugyraiban, tartalmas időtöltést kívánok a könyv fölött.
Kézcsókom a Hölgyeknek, kézfogás az Uraknak.
Tisztelettel...
NAGY VENDEL
MAGÁNZÓ
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DIJJAS ÍRÓ, KÖLTŐ
SZEKSZÁRD, 2017. JÚLIUS 15.
Nagy Vendel költő, író, aki nemrégiben NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DIJJAS ÍRÓ, KÖLTŐ elismerést kapott, negyvenöt éve kitartó szorgalommal alkot fáradhatatlanul a nap húsz órájában szüntelen. Gyönyörű írásaiból kitűnik, hogy akkor él igazán, amikor ír.
A Moccanó idő című kötetében egy csokorba szedte fiatalkori verseit. Szívemből örülök, mert ezeknek az örökérvényű verseknek nem szabad elveszniük. A következő, s azt követő nemzedéknek is meg kell ismerniük a gyönyörű verseit, amelyek hol könnyfakasztóak, hol elgondolkodtatóak. Van, hogy napokig ott motoszkál az ember fejében a verse. Olvasóihoz nagyon közvetlen és végtelenül tisztelettudó, s érzékeny, gyönyörű lelkületű s mindez kiérződik alkotásaiból. Nagyon sokszor érezni a jelenlétét, annyira magával ragadnak versei. Fergeteges humora van, amely kitűnik írásaiból.
A Moccanó idő beszédes cím számomra. Mert az idő halad, s a költő változatos versformáit végigkísérhetem napjainkig.
Minden elismerésem Nagy Vendelé. Rengeteg alkotói évet, s sikereket kívánok neki a jövőben.
Tisztelettel
Csomor
Henriett
2017. július 10. Hosszúhetény
Barátomat
látogattam a "diliházban"
És Ő így invitált
engemet:
Gyere be közénk pajtás!
Íme itt egy pap,
Itt egy
tanár,
Itt egy elvtárs,
S egy igazgató.
Miért pont te nem
lehetnél közénk való?
Apám mesélte egykoron:
Ült dédnagymamám
egy széken,
És szép csendesen megőrült a hostelon.
Itt is
ülnek sorban,
Mint fecskék a dróton
Sorsukba beletörődve.
És
minden olyan vakítóan fehér...
S a plafonon,
- ha valakinek
orra fröccsen -
Pirosan pöttyözik a vér.
S látom hogyan eteti
társát egy őrült,
Kinek nyelve kilóg.
Borsóval teli kanalat
töm szájába,
S megfordítja.
Kanalát a társa álla alá tartja
S
ami borsó kihullik:
Hamm....
Bekapja.
Fekszik bedeszkázva
az ágyban egy úr.
S számolja: minden kutya egy ujj.
Egy kutya,
két kutya, három kutya,
Tarka kutya, fehér kutya,
Kutya,
kutya, kutya, kutya,
Sok kutya.
Másik meséli a
rácsosban:
Kiadtam a kecskének a kertbe
A meleg ebédet, a
túrós csuszát.
S mit mondott?
De meleg, de meleg,
Megégek,
megégek.
S nyújtja felém a kezét,
Akit kikötöztek.
Vedd elő
a bicskád,
Vágd le a kötelet.
Ő hajtotta össze tegnap
Az
acélos vaságyat,
Ilyen hatása volt rá a piának.
Két markos
legények
Vitték az őrjöngőt a jeges zuhany alá,
És az sem baj,
ha ők is vizesek lettek.
Vén öregasszony az ajtóban áll
Ujjával
inti, hogy zárva a zár.
Végül ápoló és kulcs is került majd,
S
friss levegő.
Bent maradt a bánat, az ápolt s a felügyelő.
Ott
vigyáznak rájuk az őrangyalok,
A leszedált éjszakák és
nappalok,
S én örülök annak, hogy kint vagyok.
Bár én is
áthágok minden írott, s íratlan szabályt,
Nem állna még jól
nekem
A muszájkabát.
2006-03-09
Hogy is
állhatnék ki
Isten, s földi bírálóim
ítélőszéke elé?
Hiszen
loptam,
csaltam, hazudtam
és paráználkodtam,
néha ölni is
akartam.
Végül is...
hogyan teríthetném ki eléd
- egyébként
-
hófehér lelkemet?
2006-03-02
Ha elfogytak
szívemből
a remények, s a vágyak,
szobámban hetente
vetnek
csak friss ágyat.
Ha elfogyott
szívemből
hitem és erényem,
ellenségeim akkor
vesztenek el
egészen.
S ha elfogy
szívemből
az erő, s a lüktetés,
barátaim lelkében
örök az
emlékezés.
2006-03-06
Csapos vére
fröccsen a pultra
Az úri közönség imígyen mulat.
Bambulva
bámul a vendég,
Megakad szájában a falat.
Pénzével
kérkedik a gazdag,
Fizetés előtt megszökik a szegény,
Azt
egyik ezért nem merész,
A másik azért nagylegény.
Az ingyen
konyhán
Ha zörög az edény,
Felkapod a fejed,
mint
Trombitaszóra a csatamén.
Ha elveszik
a pénzed,
Kacagj a szemükbe,
Húszasért döfték a kést
Behorpadt
melledbe.
Seblázas,
meztelen testedet
Takarja szűzi lepel,
Bokorban
születtél,
Árokban földelnek el.
2006-03-05
Hivatalnok a
lakosságot összeírva
Eljutott több helyre is.
Lábát térdig
lejárva
Elfáradt testben és lélekben is.
Egész nap
kérdezi:
"Neve, foglalkozása, volt-e katona?"
Ezekből
a strófákból
Van már nagy rutinja.
Későre jár az idő.
Még
egy nénihez betér.
Gyakorlottan kérdez előre:
"Neve,
foglalkozása", meg efféle.
Az utolsó rubrikán a
mamának
Ráncos lett a homloka.
Vallatja az ifjú:
"Volt-e
katona?"
A néni szemlesütve mondja,
Válasza
utolsó:
"Volt kérem kettő,
Meg egy tűzoltó."
2006-03-07
Új ház áll
A
régi helyén már,
Benne márvány
Padozatú a szoba.
Szökőkút
vize
Locsog a kertben
Halványkék vízzel
Feszül az uszoda.
Márkás
autókkal
Telve a garázs,
A kerítés:
Mint megannyi
lőrés,
Kőfala tátong
Az úton jövőre.
Hófehér
vakolat
Vakítón hívogat
A kicsi ház melege
Kimaradt belőle.
2006-02-28
Régen a
templomban
Egyedül ültem
Imámba merülten.
Kik tiltották
nekem,
Ülnek most előttem
A padban.
2006-02-21
Született,
-
mint bárki más, -
Hogy emberré lehessen.
Szerényen éljen
S
hogy mindenkit egyformán
Szeressen.
Másoknak lámpása
lehessen.
Okosnak és butának
Mutatta az utat.
Magára nem
gondolt,
Úgy halt meg,
Hogy szegény
Maradt.
2006-02-19
Az asszony
kihozta délben
Urának a meleg étket.
Pendült a kasza,
S az
ember
Hűs enyhely után nézett.
Bugyliját kutatta
zsebében.
Miután túl volt az ebéden,
A gatya korcát oldozta
serényen.
Füstölgött magában eképpen:
Milyen ember az,
Akinek
bicskája és
Szeretője nincsen?
2006-02-13
Meghalt a
férj,
Sír az özvegy
Alig lát a
Könnyfátyolon át.
Ott a
holttest,
S mégis...
Kit siratna mást?
Mint saját magát!
Az
hallik a
Sötét fátyol
Mögül szüntelen:
Mi lesz
velem?
Mi lesz velem?
2006-02-20
Legyen meg az akarattya...
Úgy
élj
ahogy a
közmondás
tartja.
Minden
suszter
maradjon
annál
a
fánál,
amelyiket
kapta.
2006-02-06
Régen,
hogyha gyerek született,
az biztos, hogy fiú volt
az
Istenadta,
másként nem is lehetett.
Mert a másik csak leány
lett,
kit a törvény számba se vett.
Miután a fiú felnőtt:
lett
belőle EMBER!
S így bölcselkedett:
Az ember az ember.
Az
asszony az asszony.
S az asszony az nem ember.
Csupán csak egy
asszony.
2006-02-12
AZ IGAZAT MONDD, NE CSAK A VALÓDIT
Azt írták
a
vízcsapra,
hogy:
Tűzcsap.
Ostobák!
Mivégre?
Hiszen
csupán
csak
víz folyik
belőle.
2006-02-04
HISZEK A HISZEKEGYBEN
Hiszek a
hitben
Hiszek a szóban
Hiszek a jóban
Hiszek a
szeretetben
Hiszek a szerelemben
Hiszek a tudásban
Hiszek a
boldogságban
Hiszek a megbocsátásban
Hiszek a
feltámadásban
Hiszek az örökkévalóságban
Hiszek az egy igaz
Istenben,
Kit mindegy,
hogy:
Allahnak
Buddhának
Jehovának
Vagy
Jézusnak
Neveznek.
Ámen.
DOMINE.
2006-02-17
GYURGYONOVICS GYULÁNAK
Az ördög
hegedűse
Csikordul a véső
a kemény fában,
s hull a
forgács
az asztal alá...
Perceg a szú magában
- s ha vés a
szobrász –
reszket az odvában.
A gyökér szívja
Az
éltető nedvet
- mint kút szivattyúja –
a leveleknek.
S
ha kidől a fa
tovább élhet
az isteni ér,
a gyökér:
Ha
van, ki kifaragja!
Tudni kell a görcsben
meglátni a szépet,
az
egyikből életfa lesz,
a másikból hallik
az ördög vonóján a
zene.
Igazi Paganini:
"Az ördög hegedűse".
Nehezen
adja a bodza a formát.
Meg kell látni
a szellem
szobrát...
Sikolt a fűrész
csusszan a gyalu
csendül a
muzsika,
szobor lesz a fából
nem pedig tűzifa.
2006-01-29
ÚGY ÉLSZ MINT EGY ÁLLAT....
Mint nyálkás
hüllő
Vergődsz a forró homokon
S közben sasnak
képzeled
Magad.
Üvöltesz, ahogy az oroszlán
Teszi, ha jő a
langymeleg
Alkonyat.
Pedig akár a nyúl,
Olyan gyáva
vagy.
Kórosan túlértékeled
Önmagad,
Puszta léted.
Kevésen
múlott,
Hogy az Isten
Emberré tett.
2006-01-19
Urológián
ébresztgettek.
Rájöttem, hogy megműtöttek.
Úristen!
Doktor
úr!
Nem lesz ebből bajom,
Ha visszajön a
Másik uralom?
2006-04-21
EMLÉKEZÉS
Brazil
illatú kocsmában
iszom az olcsó konyakot.
Mindennap más az
íze,
rossz a város vize.
Ezután csak rumot iszok,
de attól
meg megvakulok.
2006-04-18
Elsuhant a
gyilkos nyíl,
Jó lövés volt.
Becsületére válik
Az orgyilkos
vadásznak.
Nagyot koppan
Koponyád a kövön:
Porig
aláztak.
Érzel még,
Csak ők gondolják,
Hogy nem élsz már,
S
véredben gázolnak bokáig.
Csak feküdj nyugodtan,
Nem tart már
sokáig.
2006-04-04
Ködös- hűvös
a reggel
Álmos még a macska is
Ablakomon élesen
Koppan egy
kavics.
A függöny
behúzva még
Takarja a hajnalt.
Átsejteti a Napot.
Ébren
vagyok.
Ólomcipőben
járt az éj,
De gyorsul most már az idő.
Betör a ragyogás.
Hová
ez a rohanás?
Moccan a barna idő...
2006-04-02
23. Kitüntetett költő dilemmája...
Megkaptam
a
NYIBA díjat!
Most már írhatok
Bárkiről,
bármiről
Bármit.
Átadták a
Kitüntetést,
Ezután már
Nem
írhatok
Akármit!
2017-06-20
HALLGATOM A TERASZ ÁRNYÉKÁBAN
Házunk
fölött
Húznak el a gépek.
Dübörögnek éj leple alatt,
Bombáznak
ősi hidakat.
Megbújik a félelem
A szoba sarkában.
Eltűnődöm
a félhomályban:
Milyen tűz lehet most
Szerbiában.
Miért sír
a bosnyák kislány?
Mert nem szabad Bosznia!
Kit érdekel ez
Amerikában?
Elvájkálunk Mónika múltjában,
Kit érdekel mi van
Szerbiában?
Billi gyerek elhibázta:
Nem szexbombát kellett
volna
Dobnia a világra.
2006-03-31
Füstszagú
kocsmában
A vizelde kövén
Feküdt egy görény.
Alkoholtól és
dohánytól
Bűzösen, nyűgösen
És hányt!
Fekve, mint az
ökör
Ha kérődzik,
És évődik,
Hogy az idő, az idő
Hogy
száguld el,
S visz egy-egy darabot
Az életéből.
A diszkó
fényes,
A tükörgömb forog.
Pofon csattan a ruhatárban,
Ha
nem adod oda a kabátod,
S meglátod:
Ki marad végül a barátod.
2006-03-26
BODÓ MÁRIÁNAK
Ímhol a
kép...
Elkészült végre egészen,
S keretében feszül a
vászon.
Rézdróton lóg,
- mint akasztott ember -
Ettől talán
többre érdemes.
Vajon meghal-e a festmény,
Ha megszáradt rajta
a festék?
Vagy csak azután él igazán?
Hiszen elméddel
érted,
És a szíveddel érzed,
S ecsettel fested a szíved
baját.
Több éve már.
Fested a múltad, padlás rejtekén,
Lelked
mélyén él még a remény.
Serceg a sörte, és ha a
Megboldogult
sertés átérezhetné...
Hogy míves munka készül általa.
Mikor
festesz, szeretném fogni a kezedet.
Érezni a mozdulatot...
Mitől
lesz az a fess kis folt ott?
S hogyan húzod a vonalakat?
-
Sejteni a ködön át az erdőt -
Tudom, sorsoddal nem vagy
elégedett.
Többre hívattál, de talán nem is éred meg,
Hogy
megismerjék művedet.
Csillagpor vagy!
A mindenség apró
része.
Mely ha egybeörvénylik,
Hatalmas csillaggá elegyül,
S
ha magas hőfokra hevül,
Szupernóvaként felrobban,
Energiát
árasztva szétterül.
S apró porszemként újra küzdhetsz...
-
Egyedül.
Így vagy te egy porszem,
A nagy tömeg izzó
része,
Mely a munka lázában hevül.
Talán léted holnapra már
Az
ŰR végtelenjébe repül.
Te nem lehetsz ott sem egyedül.
Pontokból
áll a halmaz,
- láss csodát-
S tekints a
képre!
Töredékekből áll össze
Az élet egésze.
2006-03-25
ZSIGA ERZSÉBETNEK
Sötétből
sejlik a sápadt sugár,
Vérszegény, és oly halovány
A sejtelmes
hold.
Máskor fényesebb,
Csak most eltakarja
A csalóka
felhő.
Hajadat lebbenti
Pajkos szellő.
Utánad nézek
merengőn:
- az ember mily esendő -
Bent a falakhoz
simulva
Feszülnek a képek.
Farkasszemet nézve
Velem és az
idővel.
Mintha elbújnának a síkban
Szerényen, akárcsak
Te.
Képekben látom az arcod
Lebegve a magasban,
Mint
sirály, ha röppen
A víz felett suhogva.
A legenda szerint
Ősi
harcos csatabárdjával
Megsebezte a tündöklő holdat.
S most a
vérszegénységtől
Oly halovány.
Ha meggyógyul, újra
Fényesen
ragyog majd.
S az új hold
egyszerre vetül
A téli tanyákra,
A Volent öbölre,
A ladikra
és a fákra.
S megvilágítja
Álmodozó lelkedet.
2006-03-22
CZIRÁNSZKY MÁRIÁNAK
Íme a
szobor!
Fémbe szilárdult szellemed lelke,
S dobban a szív,
Ha
bronz fénye csillan.
A tenger hűvös leheletét
Hozza a
szél.
Sószagú szellő nyomja a melled.
Ragyog a
Nap.
Visszacsillámlik a vízről a fény.
Égeti a bőrt és a
szívet.
Aranynarancs ragyog az ágon.
Csordul belőle isteni
nektár.
Hűvös kristály kehelyben
Kínálják Neked,
Hogy
enyhítse szomjadat.
S akkor elindultál felém.
Szikrázó
habokkal játszott a napfény.
Megannyi villám cikázott...
Melyet
Zeusz szórt egykoron.
S körtáncot lejt a három Grácia
A parti
homokon.
Kendőjük lobog Afroditéi testük után.
Kifeszítik a
habfehér leplet,
Akár Nausziké, a parti fövenyre.
Pajkos jó
szagú szellő
Űzi a gördülő habokat,
S hullámok nyaldossák a
fehér köveket.
2006-03-21
Életemben
semmi sem sikerült,
És minden túl sokba került.
S ha majd a
végén,
Végleg elbukok,
Be kell vallanom, hogy
Kutyát és
gyereket
Nevelni nem tudok.
Hamarosan nyugdíjba vonulok,
S
ilyenkor az ember nekilát,
Hogy halálba igya magát.
2006-03-28
Ó rohanó
folyó árja,
Legény indul, csónak várja.
Belerakta
iszákjába
Jegykendőjét, szíve párja.
Elmegy Ő
most messzi tájra,
Hol majd sok új kaland várja.
Elviszi Ő
mindenét,
Nem hagy itt mást, csak a szívét.
Ó szikrázó
sziklaszirtek,
Mindig csak is Őt védjétek.
Az orkántól
takarjátok,
Visszatér, ha akarjátok.
Ó gyors
röptű fekete sas,
Messzi földek szülöttje vagy.
Éles szemed
rajta legyen,
Segíts neki, hogy visszatérjen.
Ó rohanó
folyó árja,
Vidd Őt messze a világba.
Az óceánnál állj meg
véle,
Mondd neki: Utadnak vége.
2006-03-17
MAI MESE
Felébresztettelek
Szerelem
csókjával
Csipkerózsika álmodból.
Pedig láthatja bárki,
Nem
én vagyok
A királyfi.
Remélted, új életed
Jobb lesz,
S a
remény bevált.
Rájöttél a boldogság
Ízére,
S elfogott a
mohóság,
A hév,
A vágy.
S azóta csapongva
Ágról-ágra
szállsz.
Fészekről-fészekre,
Mint a könnyen
Repdeső
madár.
Virágról-virágra,
Akár a fürge méh,
Ki virágport
remélve
Bibéről-bibére száll.
Könnyű kolibri akár,
Pedig
már tudjuk:
Elfogyott a nektár.
Nem csordul a méz,
Üres a
kaptár.
Felébresztettelek
Hosszú álmodból,
Boldogság
vizével is
Meghintettelek,
S Te mégis rútul
Elárultad
hívedet.
Felébresztettelek,
S mint kiderült:
Túl jól
sikerült!
2006-06-24
Közel húsz
évig
Ólomcipőben járt
Az idő,
Nehezen moccant
előre
Nélküled.
Mint sárbaragadt,
Megrakott szénásszekér,
S
akár a Föld,
Oly lassan fordult
Az idő kerekén.
Egyszer
fent,
Egyszer lent.
Az örök körforgásban,
S talán mi még
mindig
A lefelé menő,
Sárba merülő
Kerékküllőn vagyunk.
S
ki tudja, mekkora
A kerék?
S leszünk-e a
Feljövő ágon
még?
Pedig tudjuk,
Hogy száguldunk
A Nap körül
A
gravitáció pórázán
Keringve szüntelen,
Az örökkévalóság
felé.
Hol a holtak
Gyorsan utaznak.
2006-06-12
1)
Csendesen
csevegve
cseréltem
csendeket.
2)
Reszketve
reméltem
rendesebb
rendeket.
3)
Láttam
légben
lebegő
lelkeket.
4)
Fehérlő
fényekben
feszülő
felleget.
5)
Hatalmas
havazó
habfehér
hegyeket.
6)
Féltem
faágról
fosztani
fészkeket.
7)
Keresve
kerestem
keményebb
kérgeket.
8)
Évődve
élveztem
élvhajhász
érveket.
9)
Eretnek
emberek
ezerszer
ellened
10)
kalapáltak
keményre
krisztusi
keresztet.
11)
Karó
karcolta
kérgesre
kezemet.
12)
Kóró
kapdosta
kopottas
köpenyem.
2006-02-27
13)
Csendesen
Csevegve
Csellengtem
Csak Veled.
14)
Reszketve
Reméltem
Rendesebb
Rendeket.
15)
Láttam
Légtengerben
Lebegő
Lelkeket.
16)
Fémes
Fényességben
Feszülő
Felleget.
17)
Hatalmas
Hósipkás
Habfehér
Hegyeket.
18)
Fosztottam
Faágról
Fityegő
Fészkeket.
19)
Évődve
Élveztem
Élvhajhász
Éveket.
20)
Eretnek
Emberek
Ezerszer
Ellenem.
21)
Káráltak
Kínáltak
Krisztusi
Keresztet.
22)
Vétkesek
Vallatnak
Vándorlok
Verselek.
2006-05-29
Így van
ez!
- Mondja a sznob. -
Tegnap is
Így volt!
Mikor
elfogyott,
Akkor nem volt.
2006-05-20
36.
Őszülő szívvel
/névnapodra/
HA KÉRETIK, MEGADATIK.
Kértem az
égiek
Emberfeletti hatalmát,
S megadták az Istenek
E plátói
szép, tiszta
Szerelmet énnékem.
Lángra is gyúlt
Eme őszülő
szív.
Párisztól elloptam
A szép aranyalmát,
Hogy
odaadhassam
Szépségedért jutalmul,
Királynőm, Tenéked.
S
fellobogózza
Dicső homlokodat
E királyi ékszer.
A jogar és
a korona.
2006-05-17
Az élet csak
egy pillanat
A végtelen időben...
Önfeledten repülünk a
széllel.
Az élet csak egy pillanat
A végtelen időben,
A
test halhatatlanságában
Én nem hiszek.
Csak a szellem és a
lélek
Örökéletű csupán.
Az alkotás vágya, öröme
Hajt
szüntelen.
S ha majd végleg elbuktál,
Nem marad sok
Egy
költő után:
Talán néhány vers,
Egy-két könyv,
S egy
pár
Örökérvényűnek vélt
Gondolat.
2006-05-27
ÉBRED AZ ÉLET
Árnyékos,
hűs
Bokrok alatt,
Mohás törzsű
Sudár fák közt
Szivárványos
páracseppek
Millióin át
Ébred a világ.
Harmatos
csalitban
Búvik a nemes vad.
Szarvasbika sem les,
Üres a
nyiladék.
A róka már alszik,
Éjszaka vadászott.
Kölykei
testétől
Meleg a kotorék.
Lomhán, felfelé
Kúszik a
fény,
Százágra tűz majd a Nap.
Ezüstös puzdrájából
Előhúzza
aranyos nyilait,
Mókusmama fürdeti benne fiait.
S ahogy az idő
szalad,
Mind magasabbra tör fel a Nap!
Maradj még
hajnal!
Olyan szép ez a kép.
Nem kell felébredni
semmiképp.
Álmodjál szépeket.
Tavaszi, virágos ligetet.
Fűvel
párnázott zöldellő réteket.
Hiszen a hajnali álom
A
legédesebb.
2006-05-13
Szinonimák,
szinonimák,
Ti rokonértelmű szavak.
Mindegyik egy
akarat.
Szinonimák, szinonimák,
Ti rokonértelmű szavak.
Bár
a fogalom hasonló,
Mégis más az alak.
Nézd csak, mi áll
A
"költő" szó alatt:
Ki tojást,
Ki verset,
Én
pénzt:
Ez már a vég?
2006-05-19
Bánatvirággal
Ím
megköszöntlek.
Harmatnak vizével
Jól megöntözlek.
Szerelem
béklyóval
Össze kötözlek.
Vakon és bénán
Várom, hogy
hívjál.
Őszülő szívvel is
Vágyom a tavaszt.
2006-05-11.
Akkor,
Mikor
elmegy
Mindentől
A kedved.
Akkor,
Mikor már
Semmisem
jó.
Akkor,
Mikor nagyon
Távol kerülsz
Tőlem.
Majd
akkor
Eljövök én.
Refr.:
Szomorú
sorsod
Ezerszer bánod
És ezért látod
Máskor jobban
vigyázz.
Szomorú sorsod
Jó példa másnak,
De most már újra
A
karjaimba zárlak.
Eljöttem hát,
Légy a párom.
Akkor,
Mikor
nem érdekel
Semmi.
Akkor,
Mikor jó lenne
Velem
lenni.
Akkor,
Mikor újra
Jönnél
Hozzám,
Majd
akkor
Eljövök én.
Refr.
Akkor,
Mikor
más
Jár utánad.
Akkor,
Mikor meguntál
Megint.
Akkor,
Mikor
távol kerülsz
Tőlem.
Majd akkor
Eljövök én.
Refr.
S
majd
Akkor
Újra kezdek
Élni.
Akkor
Már mást
Szeretek
én.
Akkor
Majd kalandnak
Fogsz tűnni.
S én messze
El
foglak
Kerülni.
Messze
El foglak
Kerülni.
2006-07-18
Mézszagú
nyárban
Nektárt szívó
Bódult bogár
Illatuszályban
Bibéről
bibére száll.
Dolgozni muszáj.
2006-05-10
VAJH MIT IS REMÉLEK...
Tudósaink
azt állítják,
- Bár hamisak az érvek-
Ép testben ép
Csak a
lélek.
Bizony téves a szemlélet.
Rokkantan is...
- Szép
remények -
Lehetséges boldog élet!
Magamról csak
Így
regélek:
Bennem hiába is
Küzd a lélek.
Engem belülről
Mar
a féreg.
Ép testemben
Épp hogy élek.
2006-05-12
Szép volt a
lány,
Üde a teste,
De a szelleme oly sivár...
Egy férfi
ilyenkor kivár.
Szép volt a lány,
Üde a teste,
De a
szelleme oly sivár.
Az ifjúi hév
Elsimít sok hibát.
Okulásként
az ajándék,
Könyv és virág.
Elmaradt a frigy.
Ki
érti?
Rájön erre hamar egy férfi.
Tenyerem homlokomra
csapom,
Jobb lett volna ajándékul,
Az aranyláncom.
2006-05-03
A néző
tombol
A Kolosszeumban.
A császár arcán...
Őrült mosoly.
A
néző tombol
A Kolosszeumban.
A császár arcán
Elégedett,
gúnyos
Mosoly.
Ujjával lefelé mutat.
Tán Néró?
Vagy
Caligula?
Egyre megy.
Szívem megremeg,
Mikor az álarcos
harcos
Hóhér kardját felemeli.
S nyakszirtemet szegi.
Cirkusz
kell a népnek,
Szenzáció....
S a nép jól mulat.
Csak én
fekszem,
Alant,
Egyedül,
Vérbefagyva,
Legyőzötten.
Testembe
horgot akasztanak,
S kivonszol a ló.
Fáradt lelkem
is
Beszívódik a
Vértől iszamos
Homokba.
2008-06-11
Kedvesem!
S
most végül utoljára
Nézz mélyen a szemembe.
Tüze,
fénye
Kihunyt-e örökre?
Utoljára a te arcodat
Véstem
be.
Sohasem feledve.
Ezután fehér botot
Veszek a kezembe,
S
fekete kalapot
Teszek a fejemre.
Megjegyzés:
feleségemhez
2008-06-07
VIGYÁZZ...
Sógor,
Koma,
Jóbarát.
Jobbra
át
Vagy
Balra át.
Mindenki elnyeri végül
Megérdemelt
jutalmát.
Jól áll majd nekik
A cella,
Vagy a
Muszájkabát
2008-01-28
1.
Piros
rózsa, fehér rózsa,
Zöld, tövises szára.
A világ összes
népe,
Járhat csodájára.
2.
Zöld a
dinnye héja,
Alatta fehéres.
Belül a pirosa
De mézes.
3.
A
szőlő lombja is zöld.
A tiszta abrosz hófehér.
Kancsóban rajta
a vörösbor
Csodálatos a trikolor!
2007-09-02
Piros
rózsák,
Ha elszáll illatotok,
S lehullnak
szirmaitok.
Elhervadtok, mint
Útszélén a fű.
Oh vidám
lányok,
Ha elszáll bájotok,
Elhervadtok, mint
Az elnyílott
rózsaszál.
Tenni kell
valamit.
Tenni kell valamit.
De mit?
De
mit?
Tenni kell valamit!
Hinni
kell,
Hogy jön majd
Egy vidámabb.
Hinni kell,
Hogy jön
egy
Szebb világ.
Hinni kell,
Hogy mindaz,
Amit itt
láthatsz,
Egyszer a tiéd
Lesz talán.
Így rózsák,
s lányok
Nem hervadtok el.
Életetek kedvesebb nekem.
Rólatok
álmodoztam én.
Ez a legszebb,
Ez a legjobb
Remény.
2007-04-14
Hajnal
hasadása,
Napfény ragyogása.
Tarka, színes világ.
Fény és
aranysugár.
Május a
napfény hava.
Kisleány, siess haza.
Vár Rád a szerelmed.
Nem
kell Tőle félned.
Hinni
kell,
Hogy jön majd
Egy vidámabb.
Hinni kell,
Hogy jön
egy
Szebb világ.
Hinni kell,
Hogy mindaz,
Amit itt
láthatsz,
Egyszer a Tiéd
Lesz talán.
Magas fűben
jár a kislány,
Jó barátom, emlékezz rám.
2007-04-13
Magas
jegenyefán
Palacsinta fészek.
Kedves sült galambom,
De
szeretlek téged.
A paprikás csirke
Könnyen fölszáll
oda.
Rohadj el káposzta,
Nem eszlek meg soha.
A bableves is
úgy jó,
Ha belelép a disznó.
Veres kutya,
veres ló,
Veres ember, egy sem jó.
2007-03-11
Megjegyzés.
Családom számos tagja vendéglátásban dolgozik.
Mikor egy pincér
és egy szakács mulat, pompás a hangulat,
s kő kövön nem marad.
Az öreg ül
magában,
Lehetnék én is talán,
Mesélne...
Hallgathatnák
százan akár.
Végre körégyűlnek,
S beszéli, mi történt
Vele
a világban
Örülne,
Ha helyeselnék
Valósnak vélt igazában.
- Igazam
van?
Kérdi fennhangon,
Bizakodva,
Csak úgy magában.
S
hogy nem jön rá válasz
Megtelik bizonytalansággal.
- Ugye
igazam van?
Kérdezi újra reménykedve.
Kérdésében bizonyosságot
vélve,
De nem hallik a válasz feléje.
Aztán megnyugtatva
Csak
úgy önmagát,
Határozottan, beszélve,
Mint aki
tudja,
Megrendíthetetlen
A meséje.
Igazságot
adva saját magának,
Hiszen a hallgatás
Egyetértésre utal:
- Hát persze, hogy igazam van!
2007-01-03
Kiül a
koldusasszony
A vonat pályaudvarára,
Látszani engedi,
hogy
Sajnos, nincsen lába.
Tízesek, húszasok,
Nagynéha
százas is,
Csörren fekete markába
Ezzel tán nincs is baj,
Csak
ha az nem,
Hogy
Miért koldul ő?
Hiszen a fia oly
menő
Vállalkozó.
Nincs is talán rá jobb szó.
Talán
próbálkozó?
Odamegy a nőhöz,
Nyakában, s karján vastag a
lánc,
Testén suhog a bőrkabát,
Mutatni akarja
fölényét.
Reklámszatyorba üríti
Az anyja félig telt
Kötényét.
2006-10-22
Kiölöm
magamból,
Akár a gyomot.
Mint megesett
Cselédlány,
Ki
hűtlen gazdája
Miatt
Lúgkövet ivott
A szerelem
elvakított.
A féltékenység
Zöld szörnye
Felnyitotta
Végre
a szememet,
Kiölöm magamból
A szerelmet.
Szerelmes
szívem
Gyökerét
Hadd marja
A Glialka.
Fáradtan indulok
A
harcba.
Kiölöm magamból,
Mint akit várfokáról
Levertek.
Kiölöm
magamból
Végleg a szerelmet.
2006-09-17
Soha nem
volt nekem
Faragott hintaszékem,
De ha öreg leszek,
Megyek,
s egyet veszek.
A teraszra kiülök,
Számba pipát teszek,
Mint
a filmeken...
A napra kiülök,
Mint a beteg állat,
Ki a
Naptól
Remél gyógyulást.
Fogatlan leszek
És
béna,
Szántszándékkal néma.
Majd, ha öreg leszek.
Tán még
meg is hülyülök,
Ha a Napra kiülök.
2006-10-11
56.
Nádaratók dala
/magyar nóta/
Télen
vígan
Aratom a nádat,
Várom a babámat
Estére a kunyhóba.
Korán
esteledik,
Hamar sötétedik,
Fent van a Hold
Ragyogva.
Édes
rózsám
Gyere be,
Megmelegedhetsz
Idebe.
Ropog,
pattog a nád
Jó meleget is ád
A tűzhelybe.
2006-09-18
Mit nekem az
állatvédők,
Megdolgoztam érte...
Összetartja
gondolatim
Szűcsök összehúzó férce.
Mit nekem az
állatvédők,
Megdolgoztam érte.
Szeretem ha melegít
A
vadállatok prémje.
Tisztességes asszony
Irigykedve
nézte.
Tisztességes asszonynak
Megveszi a férje.
Pedig ő
még le sem fekszik
Minden este véle.
Ihaj-csuhaj rókaprém,
Más
is k...va, nemcsak én.
2006-09-15
Mikor
először
Lefeküdt vele,
Megkérdezte reggel:
Milyen volt?
Ezt csak
szerelemmel
Lehet elviselni -
Válaszolt.
Ki hitte
volna:
Hogy horkolásra
Gondol.
2011-10-20
Harmatvíz
cseppje
Megpihen szépen
Sárga levélen
Ősz idején.
Károgó
varjak
Rekedtes hangját
Megőrzi fészkük
Fa tetején.
2011-10-04
Czurükk
vissza
Három ház.
Itt lakik a
Müller Hanz.
Egy pohár
wein
Meg egy snapsz.
Ha nem iszol,
Stuplit kapsz.
Ivott
öreg
Meizinger,
Soká lesz míg
Ő felkel.
2011-10-03
Temetésemre:
Nevünk
megcsúfolói,
Apám, Anyám megkínzói,
Öcsém
arculcsapói,
Szerelmem kigúnyolói,
Kerítésünk
átugrói,
Gyermekkocsink eltolói,
Boroshordónk
ellopói,
Vörösborunk megivói,
Életünk megkeserítői,
Kutyánk,
macskánk megfojtói,
Kenyerünk megsavanyítói,
Leányaim
csúfolói,
Ne jöjjenek el.
Egyébként az aktusra
Minden
rendes embert elvárok.
Kérés: Senki ne hozzon
virágot.
Belépőjegyek már
Elővételben kaphatóak,
A
ringlispílek idejekorán
Menetrend szerint elindulnak,
A végén
tombola sorsolás is lesz.
2011-05-31
Hajnal
hasadása,
Napfény ragyogása,
Tarka, színes világ
Fény és
aranysugár.
Május a
napfény hava,
Kislány siess haza,
Vár rád a szerelmed,
Nem
kell tőle félned.
Májusfák
mosolygása,
Szalagok lobogása,
Ifjak robogása,
Táncosok
dobogása.
2011-05-11
Fejemnek
hűvöse
Szívemnek pörölye
Lelkemnek öröke
Örömök öröme.
Boldog
ifjúságom
Égi-földi éden
Anyám asztaláról
Öröm volt az
étel.
2011-03-07
Refrén:
Este a
parkban
Újra-újra
Rád találok én
Úgy ahogy ez
Rég is
volt a
Kezdet kezdetén
Rád találok, rád találok
Ó de
szép
Minden este
Reád várok
Ó de szép.
1. vers
Nem égnek
a
Lámpák sehol
Sötét van a
Parkban
Az ismert úton
Az
ismert padhoz
Sietek most
Halkan
Ott várlak tudod
Ott
várlak téged
Oda várlak én.
Refrén:
Este a
parkban
Újra-újra
Rád találok én
Úgy ahogy ez
Rég is
volt a
Kezdet kezdetén.
Rád találok, rád találok
Ó de
szép
Minden este
Reád várok
Ó de szép.
2. vers
Hidegek
már
Az esték nagyon
De mi mégsem
Fázunk
Az sem baj, ha
az
Esőben sokszor
Sokszor bőrig ázunk
Ott várlak tudod
Ott
várlak téged
Oda várlak én.
Refrén:
Este a
parkban
Újra-újra
Rád találok én
Úgy ahogy ez
Rég is
volt a
Kezdet kezdetén.
Rád találok, rád találok
Ó de
szép
Minden este
Reád várok
Ó de szép.
Megjegyzés:
rock and roll
2011-02-27
Bármi is
történt
A nagy világban
Gondolat szárnyán
Én oda szálltam.
Bármerre
jártam
E nagy világban
Egy hét múltával
Hazámba vágytam
Eszembe
jutott
Sok szép gondolat,
Merre is folyik
Otthon a Séd
patak.
2011-02-20
Nekem mindig
örülnek:
Mondja Vendel báttya,
Mikor indul a tanyára.
Ha
elmegyek itthonról:
Akkor a Mama,
Ha hazajövök:
Akkor a
kutya.
Egyébként manapság
Mindennek örülni kell,
Olyan
világot élünk
Ahol az 1 forintos fagyi
Százötvenbe kerül.
A
világ olyan, mint a gyereknadrág:
Rövid és sz-ros.
De a lényeg
az,
Hogy a Mari cipót süt.
2011-03-25
Indultunk a
tanyára
Borozni serényen
E jeles napon italozni
Tükörjégen.
Siet Mátyás
is
Jeget törni
Nincs még berúgva
Nézzék meg egy óra múlva.
Jóska
bátyám
Nem sajnálja
A borát,
Megkínálja
Jó
borivó
Barátját,
Az Isten tartsa meg
A szokását.
68. Meggyóntam én bűneimet a papnak
Meggyóntam
én
Bűneimet
A papnak.
Azt mondta, hogy
Mennyországban
Ilyen
lélek
Nem lakhat.
Ilyen
legény
Nem teremhet
Mindenféle
Bokorban.
Keresek egy
Jó
kis helyet
Magamnak a
Pokolban.
Megjegyzés:
(magyar nóta)
2011-02-17
Az én
vállamra is ráült
nem régen
a fekete szárnyú madár.
Ki
mindenkire ott vár...
A holtak kapuján.
Az én vállamra is
ráült
nem régen
a fekete szárnyú madár.
Ki mindenkire ott
vár
az emberi út végén.
Mind kisebb résen ér
szememhez a
világ.
Sötétedik,
ám itt belül már új fény
születését
érzem,
akarod-e tudni a jövendőt?
Eszelős!
A jövőt csak a
múló idő
fejtheti meg.
Az ólomszürke ködben
számtalan
falevél
hull lassan lefelé.
Messziről hallom
a tovaszáguldó
lovak
halkuló dobogását,
mintha szüntelen,
időtlen idők óta
kopogna.
Tedd a kezed a homlokomra,
Csak a madár türelmetlen
már,
kitárt nagy szárnyával
kering a magasban.
Félek
megtudni a jövőt,
nem indulok az útra még,
már
megpihentem,
erőt adott a sárban fekvés.
2017-07-17
Kedves olvasóm, gratulálok mindazoknak, akik akárcsak egy bőrkerág, átrágták magukat ezen a versözönön.
Akik ismerik jelenlegi írásaimat, tapasztalhatják, hogy eléggé terjengősek és bő folyásúak, de nem mindig volt ez így.
Az újságíró iskolában megtanították, hogy a túl hosszú írásokat elsőként kettő oldalasra kell leredukálni, aztán elegendő fél oldalon megírni, de úgy, hogy minden fontos benne legyen, ilyenek, hogy, ki, mikor, hol, mit csinált, és ez még csak a kezdet.
Később ebből elegem lett, és megpróbáltam rövid versekben valamit elmondani, hogy azért annak a mondandónak értelme is legyen.
Így és ezért születtek pár soros, pár mondatos verseim, melyekből ízelítőt kaphattak a kedves olvasók.
Nos, ezek a zordnak tűnő szerkesztő hölgyek és urak, mára már emléktáblákká, iskolanevekké és szobrokká szelídültek, őszinte sajnálatomra.
Utca- és intézménynevekké váltak, de én, aki még ismerhettem őket, másképp emlékezem rájuk, érző és alkotó emberként.
Egymástól függetlenül, de mindegyikőjük figyelmeztetett minket, mint megszívlelendőt, hogy egy szabad országban, szabad sajtóban, csak arról szabad írni, amiről szabad, a sajtószabadság jegyében.
A dolgozatok végül is továbbgondolhatóak, és a sorok közti olvasás sem tilos.
Van kettő legrövidebbnek tartott versem, amelyek helyhiány okán nem kerültek bele a kötetbe, de ide okulásképpen leírom őket.
SZINEKVANON... IHLET, ÖTLET...
A másik..
LEGRÖVIDEBB IMA.... ÁMEN DOMINE...
El lehet ilyenekkel játszadozni, azoknak főleg, akiknek van hozzá idegrendszere.
Végül is hálás vagyok mindazoknak, akik végigküszködték ezt a hetven verset, nagyon jó BELLHARCOSOK, küzdők lehetnek.
Keressék érdeklődéssel a megjelent könyveimet, ez a nyolcadik próbálkozásom a MEK-en.
Kézcsókom a Hölgyeknek, kézfogás az Uraknak.
TISZTELETTEL....
NAGY
VENDEL
MAGÁNZÓ...
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DIJJAS ÍRÓ, KÖLTŐ...
ENDE,
KONYEC, FIN, END, FINÍTÓ.
VÉGE...