---

Tartalom

Ajánlás
Előszó
Bevezetés

ELSŐ RÉSZ.
A vívás elemei.

I. Fejezet.
1. Vívóterem és felszerelés
2. A vívókard és annak fogása

II. Fejezet.
3. Alapfogalmak és lábmozdulatok
  A felállás
  A vívóvonal
  A tisztelgés
  A vívóállás
  A terc-gard és szekond-gard
  A vívótávolság
  Az előrelépés
  A kitörés
  A hátra-lépés
  A lépés-roham
  Az ugrás-roham
  A hátra-kitörés
  A kettős hátra-lépés
  A hátra-ugrás
  Az ismételt kitörés
  Az ismételt roham
  A beugrás

III. Fejezet.
4. Alapfogalmak és kardmozdulatok
  Felső vonal
  Alsó vonal
  Kézállások
  A rések
  Lendítési gyakorlatok
    A) Gyakorlat a fejvágásra egyenes (coupé) lendítéssel
    B) Gyakorlat a fejvágásra lendítéssel a belső oldalon
    C) Gyakorlat a fejvágásra lendítéssel a külső oldalon
    D) Gyakorlat a külső arcvágásra lendítéssel
    E) Gyakorlat az oldalvágásra lendítéssel
    F) Gyakorlat a belső arcvágásra lendítéssel
    G) Gyakorlat a mell- és hasvágásra lendítéssel

IV. Fejezet
5. Közeledés az ellenfélhez
  Az invitók
  A kötések
  Az átmenet
  Az érintkezés
  Az ujjak érzése

V. Fejezet
6. A vágás
  Szögvágás éllel és fokkal
7. A szúrás
8. A vágások és szúrások begyakorlása
    A) Szúrások és vágások az ellenfél kötésére
    B) Szúrások és vágások saját kötésünkből
    C) A vágások véghezvitele kitöréssel
    D) A szúrások véghezvitele kitöréssel
    E) Gyakorlatok a vágások gyors véghezvitelére
    F) Egyenes vágások és szúrások a testre rohammal

VI. Fejezet
9. Az egyszerű védekezés elemei
  A védekezés
  A védés
10. Az egyszerű védések
11. Az egyszerű védések véghezvitele és azok összekötése
    A) Prim-védésből
    B) Szekond-védésből
    C) Terc-védésből
    D) Kvart-védésből
    E) Kvint-védésből
    F) Szekszt-védésből
12. Az engedő védések
13. Körvédések
14. A módosított védések alkalmazása
15. A kitérés

VII. Fejezet.
16. A visszavágás
17. Az ismételt egyszerű támadás

MÁSODIK RÉSZ.
Gyakorlati rész.

VIII Fejezet.
18. Gyakorlatok megállapított akciókkal
19. A tempó. (Gyakorlat 1-3)

IX. Fejezet.
20. Az egyszerű támadások és azok elhárítása (Gyakorlat 4—19)
  Az egyszerű támadások
  Az egyszerű támadások elhárítása
    a) A kitérés
    b) Az elővágás
    c) A védés

X. Fejezet.
21. Pengetámadások (Gyakorlat 20-30)
  1. A kötések
  2. Az eltolás
  3. A csavarás
  4. Az elütés
  5. A lefegyverzés
22. A pengetámadások elhárítása
  I. Kitérés a pengetámadások elől (Gyakorlat 31-39)
  II. A pengetámadások védése
23. A visszavágás pengetámadással (Gyakorlat 40-42)
24. Az ismételt támadás pengetámadással (Gyakorlat 43-45)

XI. Fejezet.
25. A csel támadások
26. Kötött szúráscselek (Gyakorlat 46-49)
27. Egyszerű csel támadások
28. A cseltámadások tanítása (Gyakorlat 50-55)
29. Támadások kettős csellel (Gyakorlat 56-63)
  Összetett cseltámadások
30. Cseltámadások elhárítása
31. A kitérés a cseltámadások ellen és azok lefogása
  A kitérés
  A cselek lefogása (Gyakorlat 64-65)
32. A feltartó szúrások (Gyakorlat 66-72)
33. Az elővágás (Gyakorlat 73-76)
34. A cseltámadások védése
35. Visszavágások csellel
36. A cselvisszavágások elhárítása
37. Ismételt támadások csellel (Gyakorlat 77-82)
38. A pengetámadással összekötött cselek (Gyakorlat 83-84)
39. A pengetámadással összekötött cselek elhárítása

XII. Fejezet.
40. A szúrás pótlása (Gyakorlat 85-88)
  Passé-cselek

XIII. Fejezet.
41. Áltámadások (második intenció); (Gyakorlat 89—103)
42. Védekezés második intencióból

XIV. Fejezet.
43. Közbetámadás csellel (Gyakorlat 104-110)
44. Közbetámadások elhárítása
  Az ellentámadás (Gyakorlat 110—116)

HARMADIK RÉSZ.
A mérkőzés.

XV. Fejezet.
45. A mérkőzésről általában
46. Szellemi és erkölcsi tényezők a mérkőzésben
47. Bevezetés a mérkőzésbe

XVI. Fejezet.
48. A mérkőzés szabályai
49. Az ambó elbírálása

XVII. Fejezet.
50. Mérkőzés szabálytalanul vívó ellenfelekkel
  Mérkőzés vadul verekedővel
  Mérkőzés óvatosan verekedőkkel
51. Mérkőzés szabályosan vívókkal
52. Mérkőzés balkezes ellenféllel

XVIII. Fejezet.
53. Mérkőzés akadémián
54. Volt-mérkőzés

XIX. Fejezet
55. Mérkőzés éles karddal
    A) A kardpárbaj szabályairól
    B) A küzdelem

---

Előszó

Igazi tudásról a vívásban csak akkor lehet szó, ha a gyakorlati ügyesség az elmélet alapos ismeretével párosul.

A jó vívó saját rendszerét a legapróbb részletekig ismeri, azt nem véletlenül, hanem öntudatosan, összehasonlítva a többi vívórendszerekkel, mint legjobbat választotta. Minden mozdulatáról tudja, hogy azt miért csinálja úgy, ahogy csinálja; hogy hajtják végre azt mások, mi az egyik vagy másik mód előnye és hátránya.

Az elmélet ismerete nélkül a vívó gép lesz, mely munkáját lélek nélkül végzi, helyette más gondolkozik és nem ismeri saját mozgása okát és célját.

Az elméletet pedig nem a gyakorlati tanítással elfoglalt mestertől, hanem a tankönyvből kell elsajátítani.

Vívni nem lehet könyvből tanulni, az elmélet ismerete magában még senkit sem tett jó vívóvá, de ahhoz, hogy valaki igazán jó vívó legyen, szükséges az elmélet tudása.

A kezdő vívó könyvből ismerkedik meg a műszavakkal, az alapfogalmakkal; így jobban megérti mestere magyarázatait.

A haladó vívó a vívóteremben nyert oktatás után - a vívói alapismeretekkel fölfegyverkezve - a könyv segélyével rögzíti meg elméjében a gyakorlati oktatás tanulságait. Megismeri haladása logikus sorrendjét, megtudja, mit végzett már, mit kell még megtanulnia.

A kész vívó teljes áttekintést szerez rendszere felett, biztos útmutatást a legapróbb részletekben is, melyeket a gyakorlati oktatás során esetleg elhanyagolt vagy meg nem értett.

A mester a könyv segélyével vezérfonalat nyer oktatásához, magyarázatot a tanítottakhoz, és még akkor is felhasználhatja a könyvet, ha annak egyes tételei helyett jobbat képes ajánlani.

Végül egy rendszeres tankönyv teheti csak lehetővé a vívás irodalmát, mert ez teremti meg úgyszólván a vívói nyelvet, adja meg a fogalmaknak a megfelelő értelmet és magyarázza meg az egyes vívói akciók végrehajtása részleteit; így szilárd alapot nyújt a vitás kérdések eldöntésére.

A vívás elmélete fontosságát külföldön hamar belátták, elég tekintélyes irodalom tanúskodik erről; hazánkban azonban egy-két rövid, nagy részben elavult könyvecske mindaz, amit e szakban írtak.

Éreztük is e hiányt mindnyájan, akik a vívással tanítás vagy tanulás szempontjából foglalkoztunk.

Évek előtt foglalkoztam már azzal a gondolattal, hogy tanítványaim számára egy rövid vezérfonalat írok, mely alapul szolgált volna a tanításhoz. Hozzá is fogtam, de lelkiismeretesen és szeretettel csüggve munkámon, az anyag annyira kibővült, hogy egy vezérfonal keretét messze túlhaladta és a kardvívás rendszeres tankönyvévé nőtte ki magát.

A rendszer, melyet e könyv tartalmaz, az olasz vívó-rendszer, melyet én Olaszországban, Ausztriában és hazánkban működő leghíresebb olasz mesterektől sajátítottam el és a vívó irodalomban való szorgalmas búvárkodás által tettem elméletileg is magamévá.

Alapos tanulmányozás után létrejött meggyőződés vétette velem rendszerem alapjául az olasz iskolát, de nem fogadtam el azt kritika nélkül; nem vetettem el mindazt, amit azelőtt helyesnek és jónak tartottam, hanem iparkodom annyit, amennyit lehet, e rendszer keretébe beleolvasztani. Ez okból felhasználom és kifejtem könyvemben a magyar vívórendszer minden előnyét. Oly módon törekszem az olasz iskolát tanítani, hogy nevével megbékéltessem azokat is, akik nem tudják a magyar iskola cserbenhagyását megbocsájtani.

Felhasználom könyvemben mindazt, amit az irodalom e téren létrehozott, de különösen saját tizennégy évi vívómesteri működésem alatt szerzett tapasztalataimat. Nem törekszem minden áron újításokra, inkább a meglevő, az ismert világos kifejtésére és elmagyarázására, esetleg célszerű módosítására fektetem a súlyt. Fog azért a szakember sok új dolgot is találni könyvemben, ezeket iparkodtam részletesen indokolni, hogy az alapos tanulmányozás után kimondott bírálattal szemben megállhassák helyüket.

Eltérek a száz éve hagyományos sablontól és nem arra törekszem, hogy támadásokat és hárítás-módokat gyűjtsek fejezetekbe, hanem tárgyalom azokat abban a sorrendben, amelyben a módszeres oktatás és az ezzel párhuzamosan fejlődő vívói ész kiképzése kívánja. Már az elemi rész szárazságát is igyekeztem azáltal enyhíteni, hogy párhuzamosan rámutatok a mozdulatok gyakorlati hasznára és céljára.

Az egyes gyakorlatok logikus sorrendben követik egymást úgy, hogy az egyik elsajátítása után a vívó maga is érezze az átmenetet a következőre, miáltal megtanul gondolkozni és ha egy nem várt helyzetbe jön, maga is feltalálja magát.

Nagy súlyt helyeztem arra, hogy könyvemet mindenki megérthesse, szakember és laikus egyaránt, továbbá, hogy azok is használhassák, akik a könyv alapjául vett rendszernek nem feltétlen hívei. Nagy súlyt helyeztem a gyakorlati hasznavehetőségre, így bőven kifejtem a vívás módját nemcsak igazi vívó-ellenfelek, hanem vívni nem tudók, szabálytalanul vívók ellen, továbbá arra az esetre is, ha a szúrás ki van zárva.

Egyébként nézeteimet a rendszerről, az oktatás módszeréről és a kapcsolatos kérdésekről a Bevezetésben fejtem ki, melyet ajánlok az olvasó figyelmébe.

Nagy nehézségekkel kellett küzdenem könyvem megírásánál stilisztikai és nyelvtani szempontból egyaránt, mivel eddig magyar vívói szakkifejezéseink és műszavaink nem igen voltak. Nem tartottam helyesnek, hogy a legegyszerűbb vívói akcióknak is idegen neve legyen, holott a kardvívásnak nálunk van legnagyobb múltja. Ez okból régi, elfeledett elnevezéseket elevenítettem fel és újakat is alkalmazok. Iparkodom lehetőleg minden fogalomra megfelelő magyar kifejezést ajánlani és amelyiknek jóságáról meg voltam győződve, azt állandóan használom is, az idegen helyett. Természetesen ez nem vonatkozhatik azokra az idegen szavakra, melyeket vívói életünk már teljesen a magáévá tett és évtizedek óta használt; ezeket meghagytam eredeti alakjukban.

Bár a vívói irodalom terén, - ha nem is magyar nyelven, - már működtem, mégis íróember nem vagyok. Ezért munkámhoz segítőtársul kértem fel kedves barátomat és tanítványomat, dr. Nagy Bélát, Magyarország ez évi kardvívó bajnokát. Ő volt szíves átnézni könyvem vívói anyagát, melyet évek nehéz munkájával hordtam össze és dolgoztam ki; ő volt ismert szaktudásával és az ügy lelkes szeretetével annak irodalmi feldolgozásában és sajtó alá rendezésében munkatársam és nélkülözhetetlen segítségem.

Köszönetet kell Gáspár Arthur barátomnak is nyilvánítanom, ki nagyértékű tanácsaival az egész munka megírása alatt támogatott, továbbá Berti László m. k. honvédfőhadnagy, báró Sommaruga Valdemár és Hollóssy Jenő uraknak, kik a könyvben levő fényképekhez szívesek voltak magukat levétetni.

Ezzel útra bocsájtom könyvemet, az egész magyar vívóközönség jóindulatába ajánlva.

Fogadják, mint első úttörőt e szakban, igaz jóakarat, lelkesedés és hazaszeretet szülöttét, és ha tanulmányozzák, gondoljanak arra:

In magnis et voluisse sat est.

Budapest, 1901, december havában.
A szerző

---