---

Tartalom

BEVEZETÉS.

1. A kardvívás fogalma.
2. A kardvívás célja
3. A vívókard alkotó részei
4. A vívókard fogása

ELSŐ RÉSZ.
Egyes kiképzés csoportban.

I. FEJEZET.
Alapállásban.

5. Alapállás
6. Kardhelyzetek
7. Pihenő állás
8. Vívóvonal
9. A rések
10. Kardlendítések
11. Kiinduló kardállások
12. Hárítási lendítések

II. FEJEZET.
Vívóállásban.

13. Vívóállás
14. Láb- és testmozdulatok
15. Levegővágások
16. Hárítási lendítések levegővágásokkal összekötve

MÁSODIK RÉSZ.
Iskolavívás.

III. FEJEZET.
Iskolavívás páronként. (Mester—tanítvány.)

17. Vívótávolság
18. Tisztelgés
19. Meghívások (invito)
20. Szúrások
21. Vágások
22. A kötés
23. Váltószúrás (cavazione)
24. Váltóvágás
25. Lendített vágás
26. Szögvágás (kupé)

IV. FEJEZET.
Pengetámadások.

27. Kötésből való támadások
28. Kötött szúrás (filo)
29. Eltolás (deviamento)
30. Ütések (battuta)
31. Lefegyverzés (sforzo)

V. FEJEZET.
A hárítások (védések).

32. Egyszerű hárítás és vágás (szúrás)
33. Ellenhárítás és vágás (szúrás)
34. Félellenhárítás és minden lehető vágás (szúrás)
35. Engedőhárítás és vágás (szúrás)

VI. FEJEZET.
Vágás-hárítás-vágás.

VII. FEJEZET.
Egyszerű cselek.

36. Vágócsel-vágás
37. Vágócsel-szúrás
38. Szúrócsel-vágás
39. Szúrócsel-szúrás
40. Körző-cselek
41. Váltószúrócselek
42. Ütőcselek
43. Kötött szúró-cselek

VIII. FEJEZET.
Visszavágások (riposten).

44. Egyszerű hárítás és egyszerű visszavágás
45. Összetett hárítások

IX. FEJEZET.
Kettős-cselek.

46. Kettőscselek egyszerű- és félellenhárítások megkerülésével
47. Kettőscselek egy ellen és egy egyszerű hárítás megkerülésével
48. Kettőscselek ütéssel
49. Kötöttszúró kettőscselek

X. FEJEZET.
Az alkalmas pillanat (tempó)

50. Tempótámadások
51. Támadások a tempóba
  A) Föltartószúrások
  B) Elővágások
52. Az első- és második szándék (1. és 2. intenció)
53. Az ellenvisszavágás
54. A csel tempóba (a 2. szándék ellen)
55. A cselvisszavágás (a 2. szándék ellen)
56. Föltartószúrás a cselvisszavágásba (appuntata)
57. Ellentempó (contratempó)

XI. FEJEZET.
Ismétlőtámadások (Rimessen).

58. Ismétlővágás
59. Az ismétlővágás (szúrás) kettős kitöréssel
60. A valóságos ismétlőtámadás

XII. FEJEZET.
61. Az ambó (egyidejű találás)

HARMADIK RÉSZ.

XIII. FEJEZET.
62. Útmutatás a valóságos mérkőzés (assaut) megkezdésére
63. Vívószabályok
64. Vívás balkezes vívóval
65. Vívás naturalistával szemben

---

Bevezetés

A vívás a legnemesebb s egyúttal a leghasznosabb sportok egyike. A testet és lelket egyaránt fejleszti és erősíti. Növeli a személyes bátorságot s fejleszti az önbizalmat. Nyugodt, bátor és férfias föllépést biztosít nehéz viszonyok között is. Föltétlenül szükséges tehát, hogy ezt az ügyességet minden művelt férfi - különösen a katona - a lehető legnagyobb mértékben elsajátítsa.

Természetes, hogy a vívást könyvből megtanulni nem lehet. Jó eredményt csakis lankadatlan szorgalommal végrehajtott gyakorlatok árán lehet elérni. Az elemi dolgokat lassan és pontosan kell megtanulni és begyakorolni s csak azután fokozatosan - a tanítványok haladásához mérten - áttérni a tulajdonképeni mérkőzésre. Eszerint itt rendszeres oktatásra van szükség.

Ha valaki jó vívó, nem következménye, hogy mindjárt tanítani is tudjon. E tapasztalati igazságban megerősítettek volt tanítványaim - jelenleg csapattisztek - ha őket a csapatnál vívás oktatással bízták meg, számtalan esetben hozzám fordultak útbaigazításért.

Könyvem segélyével a mesterek, valamint a csapattisztek is céltudatosan taníthatnak. Ennek elősegítésére a III. fejezetben a "mester-tanítvány" módszert alkalmazom.

Intézetekben a tanítás a tanítványok nagy száma miatt igen nehéz föladat. A mester keltse föl tehát tanítványainak érdeklődését. Ha a tanítás módja könnyed, az érdeklődés ébren marad; könnyítünk tehát a kezdőkön azzal, hogy az 5-12. pontban előírt gyakorlatokat kezdetben "alapállásban" gyakoroltatjuk. Emiatt a "láb- és testmozdulatok" sincsenek elhanyagolva, mert a katona ­ nevelésben lévő ifjak - mire a kardvívás oktatására kerülnének - azokat már úgyis tudják.

Ha oly tanítványaink volnának, akik vívni még nem tanultak, azokkal sem kell a "láb- és testmozdulatokat" külön gyakoroltatni, hanem már az első órán kardot adunk kezükbe, megismertetjük a kardfogással, megtanítjuk egy-két kardlendítésre, megmutatjuk nekik a "tercállás"-t és abból kiindulva a vívóállást, azután pedig test­ és lábmozdulatokat a kard forgatással fölváltva kell folytatólagosan gyakorolni.

Könyvemet 15 évi tapasztalatom alapján írtam. A szerkesztésnél segítségemre volt Arlownak "A kardvívás" című munkája; belőle becses adatokat merítettem. Székely László honvéd százados úr pedig munkám sajtó alá rendezésében volt szíves közreműködni; fáradságáért e helyen mondok hálás köszönetét.

A munkámban foglalt rendszer célszerűségéről eddigi működésem alatt teljesen meggyőződtem s remélem, hogy a többi - hasonló minőségben működő - mester is helyeselni fogja.

(Az oktató készítse el magának a heti órák száma szerint az egész tanidőre szóló beosztást; ebben nem kell a könyv sorrendjéhez betüszerint ragaszkodnia, hanem vessen saját belátása szerint arra, ami tanítványainak nagyobb nehézségeket okoz, több súlyt s ismételje is azt töbször.)

Leszák Károly.
vívómester.

---