---

Tartalom

Előszó

VERSEK
Így van ez
Szűkül a rés
Egyszerű vallomás
Esőben
Dal
Lettem
Még mindig
Újra
Lassan
Múlt idő
Minden
Elviszem
Tévhit
Vigasztal-gató
Hiányzik
Csók
Rémlik
Álmodom
Nézed
Rés
Mondják
Emlék
Szeretet
Fogd a kezem
Otthon
Édesanyám
Elmegyek
Hogy soká beszélj
Árulás
Elmúlás
Egy perc
Ők
Ma
Úgy
Végül
Hagytalak...
Akartam
Még
Csókolom
Tudom
Emlék
Nem vagyok
2016

VÁLASZVERS
Hepp Béla: Nagytavaszítás
Kozák Vilma: Porcicák alkonya

FORDÍTÁSOK
Geothe: Vénség
Heine: Ne hidd

HAIKUK
sóhaj
csak
maradj
jóslat
látszat
fáj
soha
meddig
tény
nem kell
nincs
kölcsön
megtetted
csalódás
csendben
mégis
olyan
gyökerek
szerinte is
vagyon
tudnod kell
keserűség
remény
vénség
üzenet
emlék
nem értem
a férfi
évbúcsúztató
gondolj arra
harc
eldönti
kívánság
graffiti
az út
tedd
nehéz
te meg én
ellensúly
élmény
sír
elhagyatva
tél
érzés
nem is
szerelem
élet
mondd
hallod?
titokban
míg
hipnotikum
elengedlek
játék
repedések
csend
éjfél
gyász
kikelet
(nem) vicc
dzsapa-mala
nézd
élünk
esély
sóhaj
mentség
ha
ott
elmentél
várok
ijedség
talán
érzés
nézd
találkozás
intelem
válasz
empátia
szenvedély
űr
nyomor
végtelen
tény
víztükör
pehely
kezdet
prófécia
2017

GONDOLATKINÖVÉSEK

---

Előszó

Kozák Vilma költészete nekem a bátor, de mélyen emberi kontextusok rendszere sajátos látásmódban.

Ha olvasom a verseit, nem csak fizikai megjelenésében látom, amiről mesél, de azt az élményt is hozza, amit csak a megélt pillanatok tudnak. Ahogy sorról-sorra kibomlik, úgy épül egésszé. Hogy ez mitől olyan végtelenül ismerős? Így élünk - illetve így szeretnénk élni; megélve a pillanatokat, magunkra képzelt kreativitással reagálni a szituációkra, és saját magunkra, érzelmi válaszainkra is. A versek végessége és végtelensége éppen ebből a belső folyamatból adódóan lebeg folyamatosan, elolvasom, és aztán újra, mert ott van még valami, ami talán az enyém, és aztán rájövök; saját magam látom meg a sorokban. Kozák Vilma szépen, következetesen formázza a verseit, nem magyaráz túl, bevonja, de nem terheli az olvasót, és meghagyja azt az érzést, amiért verseskötetet kézbe veszünk, hogy ezek a versek bizony a mi történeteinkként ébrednek föl bennünk. A versek játékossága nem csak a finom iróniával, hanem a részletgazdag megjelenítéssel is ott tartja az olvasót ezekben az amúgy sokszor nem túl kellemes szituációkban. Ami szintén jellemző nem csak egy-egy versre, hanem a kötet írásaira, hogy értékes konklúziókat, felelős, emberi gondolkodást mutat, ad az olvasónak.

Minden írásban ott a humor, az irónia, sokszor a sokat látott öniróniája is, ugyanakkor az a fiatalos lendület is ki- kibukkan a sorok közül, ami nélkül kisebb lenne a kötet sodrása, lendülete. Ennek a bölcs látásmódnak a koronája a kötet "Haikuk" és "Gondolatkinövések" része. A haiku tömör, formai szempontból erősen szabálykötött keretei között csillannak elő a finoman megfogalmazott, remek csattanókkal záró, ugyanakkor szinte hétköznapi ok-okozati összefüggések. Íveikben ott bújik minden alkalommal a meglepetés, és nincsen csalódás, mert az olvasó hol fejcsóválva, hol bólogatva veszi tudomásul; itt, ebben a cipőben már jártam, és éppen így.

A "Gondolatkinövések" még tömörebben, szinte napi tanulságokként megfogalmazva ébresztenek rá egy-egy élethelyzetre úgy, hogy egy pillanatra sem felejtjük el, még ha nem is a saját életünket olvassuk, de mi magunk sem tudtuk volna jobban megfogalmazni a velünk megtörténteket. Így olvasva végig Kozák Vilma, az általam "szusi" nicknéven megismert költő kötetét, kerülünk közel a világához, és a mi általunk megélt, de így még nem látott világhoz. Egy jól értelmezett világhoz, aminek a tükörképe itt van, ennek a könyvnek az elemeiben csakúgy, mint az egészében.

Hepp Béla/aLéb

---