---

Tartalom

AJÁNLÁS AZ OLVASÓNAK (SZAKÁLY SÁNDOR)
ELŐSZÓ

HISTORIOGRÁFIA
1. Előzmények
2. A Magyar Királyi Csendőrség létrehozása
3. A szervezet
4. A személyi állomány
5. Fegyverzet, egyenruházat, felszerelés és jelképek
6. Csendőrségi szolgálatok
7. Kapcsolat a közigazgatáshoz és a társ rendvédelmi testületekhez
8. Gazdálkodás, társadalmi élet, kultúra, sport, tudomány
9. A testület felszámolása, emigráció
10. Epilógus

JEGYZETEK
A MAGYAR KIRÁLYI CSENDŐRSÉG FORRÁS- ÉS SZAKIRODALOMJEGYZÉKE
A MAGYAR KIRÁLYI CSENDŐRSÉG VÁLOGATOTT JOGSZABÁLYAINAK JEGYZÉKE
MELLÉKLETEK
A MAGYAR KIRÁLYI CSENDŐRSÉG FELÜGYELŐI
CSENDŐRTISZTI ÉLETUTAK
KÉPEK
ANNOTÁCIÓ

---

Előszó

A Magyar Királyi Csendőrség kétségkívül a dualizmuskori és a két világháború közötti polgári magyar állam támasza, egyik legsikeresebb szervezete volt. A bűnüldözés és a közrend védelme terén a magyar rendvédelmi testületeknek azóta sem sikerült a hajdani Magyar Királyi Csendőrséghez közelítő eredményeket létrehozniuk. Ezen eredményeket a testület 12 000 fős létszámmal, viszonylag szerény működési költséggel és a társ rendvédelmi testületekkel azonos jogosultságokkal érte el. A közvélemény mégis megosztott, vannak akik egekig magasztalják, mások szemében gyűlöletes intézmény.

A Magyar Királyi Csendőrség kedvező társadalmi megítélése tekintetében a második világháború végén állt be gyökeres fordulat. A "szalámitaktikát" folytató Magyar Kommunista Párt a csendőrséget - mint a polgári magyar állam egyik legszilárdabb pillérét - a hatalomért folyó harc kezdetén fel kívánta számolni. A "szalámitaktikának" - amelynek a végén a szövetségeseiket is felőrölték a magyar kommunisták - volt az első áldozata a Magyar Királyi Csendőrség.

A pártállami propaganda - rendkívül ügyesen - a magyar zsidóság deportálásáért felelős szervezetként állította be a testületet. Ez az állítás azonban csupán részigazság, mivel a Magyar Királyi Csendőrség - a magyar állam más szervezeteivel közösen - kényszer hatása alatt vett részt e szégyenletes tevékenységben. A Magyar Királyi Csendőrség bűnbak szervezetként történő beállítása azonban lehetővé tette egyrészt a teljes szervezet kiiktatását függetlenül attól, hogy a testület tagjai közül kik és milyen ügyben lehettek volna elmarasztalhatók. Másrészt pedig elvonta a társ rendvédelmi szervezetektől a felelősséget, mivel azok - belső átrendezés nyomán - hasznosíthatók voltak az MKP stratégiájának a kivitelezése érdekében.

A történelmi események manipulatív kezelése törvényszerűen a témakör vitatottságát idézte elő. Ebben a helyzetben pedig a közgondolkodás befolyásolása terén azok voltak képesek nagyobb hatást kifejteni, akiknek kedvezőbb pozícióik voltak a közhangulat formálásában.

A Magyar Királyi Csendőrség témakörében a történelmi tények vizsgálatának a helyét a világnézeti befolyásoltságú emocionális véleménynyilvánítások vették át. E jelenségnek csupán egyik állomása a rendszerváltás után felmerülő kérdés a testület reorganizálására vonatkozóan.

Nem kívánok az érzelmi és világnézeti alapú történelemmagyarázók sorába lépni. A témát igyekeztem objektív történelemszemléleten nyugvó módon feltárni és bemutatni. A történelmi tények, események, tendenciák és összefüggések ismertetésére törekedtem. Úgy gondolom, hogy a következtetéseket az olvasónak kell levonnia.

Munkásságomat a polgári magyar állam határőrizetének a feltárásával kezdtem. Kutatásaim terebélyesedésével azonban nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet egy rendvédelmi testületet mélyrehatóan megismerni az ország rendvédelmi rendszerének a feltárása nélkül. Ennek nyomán fordult a figyelmem a korabeli rendvédelmi struktúra felé. Ennek részeként foglalkoztam a Magyar Királyi Csendőrséggel. Álláspontom szerint a polgári magyar rendvédelem összességében és a korabeli magyar rendvédelmi testületek külön-külön is többet érdemelnek a propagandairodalom vélekedéseinél. Nemzeti múltunk időszakaihoz, témaköreihez méltatlan az egyes világnézeti irányultságok alátámasztását szolgáló "hasznosítások", hiszen azok eleve nem a valóságon, hanem csúsztatásokon nyugodnak és általában nem a nemzet, hanem csupán egy csoport érdekeit képviselik.

A Magyar Királyi Csendőrség című művemben több mint három évtizedes kutatómunkám testület-történeti eredményeit és a kutatótársaim által feltártakat foglaltam össze. A rendszerváltás nyomán a személyem körül - a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság keretei között - kialakult tudományos műhely az egyetlen, amely a nemzeti rendvédelmünk történelmének tudományos művelését tekinti hivatásának, mivel a politikai rendőrség típusú testületek történetét feldolgozó állami intézmények vizsgálódása nem terjed ki a teljes magyar rendvédelmi struktúrára. A Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság tagjainak sorában találhatók szinte kivétel nélkül a témakört művelő kutatók, akik a szellemi műhely tagjai. Könyvem tartalma e műhely vitáiban formálódott, öltött testet. A kézirat lényegében - néhány apróbb kiegészítéstől eltekintve - egy évtizede elkészült. Mégis csak most kerülhetett nyomdába a témát övező neuralgikus légkör miatt, pedig egyik - talán a legfontosabb - célom éppen az, hogy a hisztérikus légkörből az egzakt feldolgozás talajára segítsem a témakört.

Ezúton fejezem ki köszönetemet mindazoknak, akik hozzásegítettek ahhoz, hogy könyvem létrejöhessen. Feleségem és gyermekeim tűrőképessége és áldozatvállalása nélkül e könyvemet nem tudtam volna létrehozni. Külön is köszönetét szeretnék mondani a Magyar Királyi Csendőr Bajtársi közösségnek és a Kőrössy famíliának, akik mentorálták a mű megjelenését, nem utolsósorban pedig dr. Szakály Sándor barátomnak, aki értékes tanácsaival elősegítette a könyv létrejöttét.

Parádi József

---