---

Tartalom

Ajánló
Bevezető gondolatok

KIÚTSÜRGETŐ
Mirnics Károly: Az iskolaköteles kontingens alakulása
Mirnics Károly: A magyar nemzetiségű 7-14 éves iskolaköteles tanulók várható kontingense a 2009/2010-es tanévben

AZ ÓVODÁTÓL AZ EGYETEMIG
Gábrity Molnár Irén: Oktatásunk jövője

A DÖNTÉS FELELŐSSÉGE
Göncz Lajos: Iskolaválasztás Vajdaságban
Bene Annamária: A vajdasági magyar nyolcadikosok középiskola-választása

SZABADKAI LÁTLELET
Sziveri Rezső: Iskolaköteles kontingens és beiratkozás az általános és középiskolákba, Szabadka községben (statisztikai feldolgozás)
Mirnics Károly: Iskolaköteles kontingens és beiratkozás az általános iskolákba, Szabadka községben (értékelés)

MELLÉKLET
A tanulmányok szerzői

Sadržaj
Contents

---

Ajánlás

1996 végén a Magyarságkutató Tudományos Társaság nemzetközi jellegű tanácskozáson mérlegelte az anyaországon kívül élő magyar nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatásának állapotát. Az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, horvátországi, szlovéniai és magyarországi szakemberek részvételével, Szabadkán rendezett helyzetfelmérésen értelemszerűen nagy hangsúlyt kapott a vajdasági oktatási helyzet is.

A tanulmányok a hat peremországban folyó oktatási nehézségekről, gáncsokról és a felsejlő, ám nem túlságosan biztató jövőről szóltak. Felszínre kerültek azonos és sajátságos problémák, a helyzet szinte kínálta a párhuzamba állítást, a tanulságok levonását és a cselekvési pontokat.

Jelen könyvünkben publikált kutatási eredmények miatt érdemes a Zárónyilatkozatból idézni néhány megállapítást:

"A magyar ajkú gyermekek és fiatalok kisebb-nagyobb hátrányba kerültek a többségiekkel szemben. Sehol sem tekinthető ugyanis kielégítőnek az anyanyelvű oktatás törvényes szabályozása, sem a kialakult iskolahálózat, s ez különösen a középfokú és a fölsőfokú oktatásra érvényes."

"...közös törekvésünk, hogy az anyanyelvű oktatást minden peremországban teljes mértékben megvalósítsuk az óvodától az egyetemig."

"... minden magyar kisebbségi gyerek, fiatal és felnőtt a saját országában anyanyelvén végezhesse tanulmányait a többségiekkel azonos szinten. Ezáltal az anyanyelvű oktatás előnyeiről feltehetőleg kevesebb szülő mondana le gyermeke nevében, s egyúttal szükségtelenné válna az is, hogy fiataljaink az anyaországban folytassák tanulmányaikat."

"... az anyaország biztosítsa a határon túli fiatalok számára mindazokat a továbbtanulási lehetőségeket, amelyekre otthon anyanyelvükön egyelőre nincs megoldás: továbbképzés, részképzés, szakosodás, specializáció, posztgraduális tanulmányok végzése stb. Így ugyanis megvalósulhatna, hogy a jövő szakembereit, a határon túli magyarság jövő értelmiségét az otthoni szükségleteknek megfelelően, anyanyelvükön képeznék ki."

Szorgalmazták továbbá a magyar nyelven megírt tankönyveket, a tankönyvek, kézikönyvek, forrásmunkák behozatalát, az anyanyelven folyó pedagógusképzés átfogó rendszerének kialakítását, az anyaországból kihelyezett tagozatok felállítását, s olyan ösztöndíjrendszert, mely az anyanyelvű oktatás fennmaradását és fejlődését szolgálja, a nemzeti identitásnak megfelelő tantervek kidolgozását és alkalmazását stb.

Ismerős, még mindig visszaköszönő, évtizedes mondatok.

Az Oktatási oknyomozó szinte egyenes ági folytatása a közel tíz évvel ezelőtti törekvéseknek és az azt követő Anyanyelvi oktatásunk című kötet térségünkre vonatkozó részének. Sok megállapítása ma is időszerű, mert megoldatlan, van, ami javult, vagy megindult a rendezés útján. A kötetünkben szereplő, a kutatást prezentáló tanulmányok - melyeket az Arany János Közalapítvány támogatott a 2004. évi ösztöndíjpályázat keretében, s ez 2005-ben kiegészült a legújabb oktatáskutatási elemekkel, melyet az MTA Határon Túli Magyar Tudományos Ösztöndíjprogram Kuratóriuma támogatásával - természetesen nem az összehasonlítás, hanem a sürgető időszerűség miatt készültek, de akár az összevetést is szolgálhatják. Mert az alapkérdés ma is az: kielégítő-e anyanyelvű oktatásunk hálózata minden szinten, az óvodától az egyetemig?

A kötetünkben található legfrissebb adatok és helyzetfelmérés anyanyelvű oktatásunk jelenlegi állapotát tükrözik, melyben mára a fejlesztés mellett a megtartás kifejezés is mind nagyobb hangsúlyt kap. A kérdés ugyanis az, hogy az alulról fogyatkozó nemzedékekkel fenn lehet-e még tartani a meglévő anyanyelvű iskolahálózatot? "A vizsgált két népszámlálás között csaknem egynegyedével csökkent az iskolaköteles (7-14 éves) gyermekek kontingense. A fogy a gyermek jelenség sodródik a nem lesz gyermek állapot felé. A két népszámlálás között csaknem egyharmaddal csökkent a 0-4 éves korcsoporthoz tartozó gyermekek száma - azoké a gyermekeké, akik majd 2007-ben válnak iskolakötelessé" - állapítja meg a demográfus. S felvet egy új szükségszerűséget is: átszervezni-megszervezni az anyanyelvű oktatást ott, ahol már nem tartható fenn a magyar tagozat, magyar osztály. Ugyanakkor felsejlenek biztató jelenségek is. Letűnt az egykori hatalom, az anyaország új európai helyzete folytán erőteljesebben tud támogatni. Hosszú vajúdás után megnyugtatóan s véglegesen megoldódni látszik a magyar tanítóképzés ügye; új középiskolák nyíltak, nőtt az anyanyelvükön tanuló középiskolások száma, s a tankönyvbehozatal előtt is szabad az út. Az európai felsőoktatási rendszerhez igazodva kezd átalakulni mind a hazai, mind az anyaországi felsőoktatási rendszer, s ez nem marad hatás nélkül a magyar kisebbségi felsőoktatásra. A szociológus is a konkrét teendőket veszi célba: "Az állami, magyar vagy részben magyar felsőoktatás megtervezése a vajdasági magyarok értelmiségképzésének a záloga. Az alternatívák kidolgozása mellett konkrét intézményes megoldásokra van szükség. Ezek: egyetemalapítási tervek a Bolognai Nyilatkozat elvei alapján magyar érdekeltségű karokkal és tanszékekkel (tanítóképzés, mérnökképzés, vállalkozói szakok); Újvidéken tanárképzés (magyarul/részben magyarul), jogászképzés és orvosképzés (konzultációk, anyaországi részképzések), lektorátus, vajdasági magyar felsőoktatási kollégium; végül Zentán a kertészképzés legalizált kihelyezett tagozaton beillesztve a szerbiai felsőoktatásba is."

Ahhoz azonban, hogy legyen kinek megnyitni a felsőoktatás évfolyamait, a magyar gyermekeket anyanyelvű iskolába kell/ene íratni. "A legtöbb kisebbségi szülő azt szeretné, hogy gyereke mindkét nyelvben anyanyelvi szintű jártasságokat szerezzen, illetve magas fokú kétnyelvűséget fejlesszen ki. Sok szülő azonban nem ismeri a nyelvi fejlődés folyamatát kétnyelvűségi helyzetben, esetleg kevésbé igényes is a nyelvi fejlődést illetően, és abból indul ki, hogy az iskolába induló gyereke anyanyelvét a családban már úgyis megtanulta, ezért a többségi iskolában majd hozzátanulja a többségi nyelvet is, és így mindkettő birtokába jut" - írja a pszichológus. Ezt a tévedést oszlatja el azzal, hogy megosztja a kétnyelvűség-tudományi ismereteket az Olvasóval, s eligazítja őt a kérdésben. Olykor a szülők és az általános iskolát befejező tanulók iskolaválasztási kritériuma nem éppen egyezik. A szülőknél az anyanyelvű oktatás kiemelt helyen szerepel, a nyolcadikosok a jó színvonalú oktatást tartják a legfontosabbnak - tudjuk meg egy tanulmányból.

Könyvünknek szerves része a táblázatokban és ábrákon bemutatott szabadkai iskolastatisztika, valamint a hozzá fűzött elemzés. Mindkettő a szabadkai oktatási helyzetet tárja fel.

A fedőlapalkotó finom iróniával kapcsolódik a témához: grafikája utal arra a nagy anyagmennyiségre, melyet a kitartó "nyomozás": kutatás és tanulmányozás összegyűjtött és feltárt az anyanyelvű oktatás témakörében.

Mirnics Zsuzsa

---