Paládi Zsolt
Az elárult civilizáció
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
Az autokrácia kora
Az elárult civilizáció
George Orwell világa
A sztálini diktatúra kiépítése a Szovjetunióban
Az elár(v)ult Nép
Klebelsberg forog a sírjában
Régi családi történetek - régi családtörténetek
Apaszív
A naptalan oldalon
A nemi erőszakról - őszintén
Nagyapám emlékezete
Egy sváb család útja
Goldberger Leó felsőházban tartott felszólalása a második zsidótörvény-javaslat ellen
Esettanulmány egy szociális és jótékonysági mozgalom tevékenységéről a második világháború éveiben
Nyilas hatalomátvétel a Hangya Szövetkezetnél
Egy magyar mágnás tervei a visszatért Erdéllyel
A Lakitelki Népfőiskola és a magyar népfőiskolai megújulás
Mit tanulhatunk a görög példából?
Küzdelmeim a kommunisták ellen
Előszó
Az elárult civilizáció. Esszék és történelmi tanulmányok. A címadást a közelmúlt eseményei inspirálták, de a civilizációt már korábban és többször is elárulták, s talán már azt is tudjuk, hogy miért. Hagyományos, európai kultúránk már korábban bomlásnak indult, a folyamat jelenségeit pedig végigkísértem és leírtam. Nem véletlenül szól az írások nagy része a XX. század totalitárius rendszereiről, a kommunizmusról és a fasizmusról. Egy része pedig a jelenlegi migrációs válsághoz kapcsolódik, melynek racionális megoldását a történelemben már máskor is jelen lévő irracionális erők gyakorlatilag megakadályozták.
Esszéim hűen tükrözik a történelem iránti elvakult rajongásomat. Hogy a történelem is rajong értem, ennek ténye sajnos nem igazolt, különben már katedrám lenne az egyetemen vagy kutatói állásom egy történetkutató intézetben. A részletek helyett jobban érdekelnek az összefüggések, a lábjegyzetek katalogizálása helyett a levont következtetések. Ugyanakkor a szubjektív történelmi esszék mindig tényeken alapulnak, a Hét dokumentumában vagy az
Archívneten megjelent forrástanulmányok pedig a témában tett alapos szakirodalmi kirándulásom eredményei. Azok az egyéni hangvételű esszék, amelyek kilógnak ebből a sorból, remélhetőleg színesítik a palettát, és közelebb hozzák az olvasót a szerző lelkivilágához... Persze, tisztában vagyok azzal a ténnyel, kevesen vannak, akik tökéletesen érteni akarják a XX. század és közelmúltunk fontos üzeneteit. Sokat lehet tanulni a múltból, de kevesen akarnak sokat tanulni, és sokan - a legtöbben - még keveset sem hajlandók okulni. S mindez nemcsak a közemberre áll, hanem politikusokra is. A krónikás mégsem tehet mást, feljegyzi a tanulságokat, elgondolkodik az események okain és következményein, esetleg történelmi alternatívát kínál azoknak, akiket ennek a nemzetnek, népnek sorsa, jövője még nem hagy hidegen.
Ahogy Márai mondja:
"Most hallgass és fizess.
Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet"
Majd egyszer kiásnak, addig pedig búvópatak módján terjednek ezek a gondolatok...