Köztudomásu, hogy a csapatnál, egyletekben, intézetekben vagy felsőbb iskolákban, ahol hetenként alig 2-3 órát szentelhetnek a kardvivásnak, igen nehéz helyzetbe jutna a mester, ha tanitványait külön-külön pengére venné és egyéni kiképzéssel foglalkoznék, különösen akkor, ha 15-20, vagy ennél is több emberrel kellene egy órán belül végezni.

Ilyen helyen az oktató csak úgy érhet el eredményt, ha tanitványait csoportba állitja és vezényszóra, egyszerre hajtatja végre az előmutatott kard- és lábgyakorlatokat.

Ha a mester a vivás iránt fel tudja kelteni az érdeklődést, úgy a tanitványok szeretettel járnak el a vivóórára és alig tudják megvárni, hogy a következő órán előmutatott gyakorlatokat elsajátitsák, mert ők már magukon is észreveszik a napról napra való haladást.

Nagy fontossága van annak a körülménynek, hogy a csoporttanitásnál minden egyes tanitvány majdnem egy teljes óra hosszat dolgozik, anélkül, hogy tulságosan elfáradna; mig az egyenkénti kiképzésnél a kezdő vivó alig birná ki a 10 percet.

Az ilyen 10 perces oktatás nem is felel meg a célnak, mert a kardvivást nem kizárólag azért tanuljuk, hogy párbajozzunk, hanem azért, hogy testileg szép mozgást végezzünk s egyuttal sportoljunk.

A csoporttanitás célszerüsége mellett szól még az is, hogy a tanitványok óráról-órára más ellenféllel dolgozva nem válnak egyoldalu vivókká, mert a különböző ellenfelek jó és rossz szokásaival már az iskolavivásnál megismerkednek, alkalmazkodni megtanulnak, aminek későbben a szabadvivásnál nagy hasznát veszik.

Ha szorosan vesszük, a kardvivás nem áll egyébből, mint öt vágás, egy szurás és öt védésből. Ha ezeket a vágásokat, a szurást és védéseket a lábgyakorlatokkal egybekapcsoljuk és rendszeresen, fokozatosan, különböző alakban összeállitjuk, akkor megkapjuk a különböző meneteket, amelyek ugy az iskolavivásnál, mint a szabadvivásnál egyaránt használatosak.

Ezen kis füzetben a kardiskolát, kezdve a kardfogástól és egyszerü vágástól egészen a szabadvivásig, 77 leckébe foglaltam össze, mert ennyi lecke éppen elég arra, hogy rendszeres csoporttanitás mellett a tanitványokkal egy héthónapos idény alatt kellő eredményt elérhessünk. Ha azonban nem állana annyi idő rendelkezésünkre, egy vivóóra alatt két leckével is végezhetünk.

Tanitásunk azonban csak ugy lesz eredményes, ha jól kidolgozott "tervezet" szerint járunk el, melyben csak kipróbált és teljesen bevált gyakorlatok vannak összeállitva és fokozatosan egymáshoz kapcsolva.

Ilyen tervezet ez idő szerint nincsen. Ezt a hiányt akarja pótolni "Utmutatás a kardvivás csoporttanitásához" cimü munkám, mely vivómesteri működésem alatt szerzett tapasztalataim érvényesitésével és felhasználásával készült.

Szeretettel igyekeztem megvalósitani kitüzött célomat és nagy örömömre fog szolgálni, ha csak egy gondolattal is hozzájárulhattam a mester munkájának megkönnyitéséhez és az általa óhajtott eredmény biztositásához.

Végül nem mulaszthatom el, hogy meg ne emlékezzem ama jóindulatu támogatásról, amelyben engem a Magyar Vivómesterek Egyesülete ezuttal részesitett. Ugyanis az egyesület vezetősége volt szives munkámat felülbirálni és, mint az egyesület kiadását, sajtó alá rendezni. Fogadja az egyesület nagyrabecsült vezetősége ez uton is hálás köszönetemet.