A szerzőhöz évtizedes ismeretség, barátság fűz. Találkozásaink, gondolatváltásaink során mondhatom, hogy olyannak ismertem meg a világlátását, amilyennek ezekben a szilánkokban és hosszabb gondolatsorokban mutatja magát. Fanyarul forgatja ki evilági életünk fonákságait, egyes határokat megszüntet szavak és gondolatok között, másokat ő maga hoz létre, vagy inkább hagyja, hogy azok elmosódjanak vagy létre jöjjenek. Olvasásuk olyan, mint a keleti ételek fogyasztása. Éppen annyira eteti magát, mint amennyire eltávolít a csípőssége, fűszerezettsége. Elidegenít attól a világtól, amelyet fonákjáról szemlélve elidegenedettnek lát és láttat. Olyasmi történik ezáltal, mint amikor a szél megrázza a fa leveleit, és azok megmutatják azt az arcukat, amelyet szélcsendben nem látnánk. A fonáknak gyakran más a színe. De a levél ugyanaz, ahogy a fa is. Többet azért nem tennék hozzá, mert a sorok törve, töretlenül, magukért beszélnek. Ajánlom, bele-beleolvasásra, de hosszabb időtöltésre is. Ízlelgethetjük közben a magyar narancs fanyar ízét, a szavak nálunk Abszurdisztánban nem is olyan szokatlan átrendeződését, ahogy a szerző láttatja velünk. Pikánsan, kesernyésen, mert a gyomornak erre is szüksége van időnként...

Dr. PhD Olasz György
a nyelvtudomány doktora