A víznevek a helynevek leghosszabb ideig fennmaradó rétegét alkotják, ezért vizsgálatuk kiemelten fontos nemcsak a névtanosok, hanem más tudományterületek kutatói számára is. Az MTA Bolyai János Kutatói Ösztöndíja révén 2014-ben kezdtem el a Felső-Tiszavidék folyóvízneveinek az összegyűjtését és feldolgozását. A vizsgálat földrajzi kereteként a Tisza vízgyűjtőjének a történelmi Magyarország négy egykori vármegyéje, Bereg, Máramaros, Ugocsa és Ung területére eső részét jelöltem ki. A folyó két forrásága (a Fekete- és Fehér-Tisza) a máramarosi hegyekben ered, majd Rahónál egyesülve már Tiszaként folyik tovább. A Kárpátokból lezúduló kisebb patakokból nyerik vizüket a jobb oldali mellékágak, sorrendben a kisebb Kaszó és Sopurka, a Tarac, a Talabor, a Nagy-ág, valamint a Borzsova. A bal oldali mellékágak közül a kijelölt területen folyik a Visó, a Róna és az Iza, valamint Ugocsában a Túr. Bár nem közvetlenül a Tiszába ömlik, de a régióban található a vízgyűjtője a Latorca és az Ung folyónak. Előbbi vize a Bodrogon, utóbbié a Laborcon, Latorcán és a Bodrogon keresztül jut el a Tiszába. A szótár a Felső-Tisza vízgyűjtőjének közel 6100 mai és történelmi víznevét és azok etimológiáját tartalmazza. Az anyaggyűjtés során elsősorban a térképes névanyagra helyeztem a hangsúlyt: a Magyar Nemzeti Levéltár megyei-, település- és vízrajzi térképei mellett feldolgoztam a három katonai felmérés térképszelvényeit, a kataszteri-, valamint a modern, 20. századi magyar, szlovák, román, orosz, ukrán nyelvű térképeket. Az adattár összeállításánál emellett felhasználtam a Pesty-féle kéziratos helynévgyűjtés megyei anyagait, a különböző hely- és névtörténeti monográfiákat (Bélay, Lehoczky, Szabó, Višovan, Mihali stb.), valamint az oklevéltárak adatait. Névanyagom jelentős részét teszik ki korábbi, a Kárpátaljai Területi Állami Levéltárban gyűjtött, kataszteri térképeken és birtokösszeírásokon alapuló helynévgyűjteményem víznevei (Sebestyén 2008).

A szócikkek felépítése követi a hagyományos alapelveket, amiket Kiss Lajos a Földrajzi nevek etimológiai szótárában fektetett le. A szótár történeti jellege miatt a címszó kiválasztása számos problémát vetett fel. A ma is élő nevek esetében elsődleges szempont volt az aktuális hivatalos magyar, szlovák, román, ukrán név használata. A szlovák és román neveknél megtartottam a hivatalos névformát, a cirill betűs ukrán neveknél fonetikus átírást alkalmaztam. Az egyetlen adattal rendelkező víznevek körében a korabeli alak modernizált változata a címszó, pl. 1456: Ewkewrpathaka (Bélay 122) > Ökör pataka. A bizonytalan olvasatú neveket mind a címszóban, mind a szócikkben kérdőjel (?) jelzi. Nehézséget okozott a címszó kiválasztása a különböző forrásokban más-más alakban szereplő vízneveknél: pl. Abogya, Abogya-patak, Abogya vize. Ezekben az esetekben címszóként az alaptagot jelöltem ki. Nem vettem figyelembe a térképek rövidítéseit, mert pl. az Abranka p. adat esetében szinte lehetetlen egyértelműen eldönteni, hogy a p. a magyar patak vagy az ukrán potok szót jelöli, illetve a földrajzi köznév a név része vagy csak a víz fajtájának az alkalmi megjelölésére szolgál. Az egyes szerzők által említett magyarosított, fordítással keletkezett névalakokra (pl. Ábránkai-víz, Jószai-csermely, Scsaul~Sóskás-patak stb.) a névmagyarázatoknál külön kitérek. Csillaggal (*) jelölöm azokat a vízneveket, amiket nagy valószínűséggel kihaltnak tekinthetünk, illetve a 20. század végéről, napjainkból nem tudok adatolni. A folyószabályozások, a mezőgazdasági termelés átalakulása elsősorban a régió síkvidéki részén számos vízfolyás és víznév eltűnéséhez vezetett. Szülőfalum, Hetyen határában a 19. század közepén még 12 víznevet írtak össze, ma azonban már csak egyet ismernek ezek közül.

A címszót a vízfolyás lokalizálására vonatkozó információ követi. A térképek alapján beazonosítható patak, folyó esetében feltüntetem, hogy melyik nagyobb folyó vízrendszeréhez tartozik, s mely település határában található. A névgyűjtemények, monográfiák, oklevelek pontosabban nem lokalizálható névadatainál csak azt a helységet tüntetem fel, amelynek a határában említik. A településneveknél az országos hivatalos névrendezés előtti helységnevet vettem alapul, amivel a célom a történelmi nevek azonosításának a megkönnyítése volt. Ezt zárójelben követi a ma használatos hivatalos ukrán, román, szlovák, magyar név. Azonos településnevek esetén a megyére utaló rövidítés segíti a pontos lokalizációt. Ha a ma használatos hivatalos név megegyezik a történelmi névvel, akkor természetesen csak egyszer szerepel (l. Leordina, Petrova stb.).

A lokalizációt a víz névadatai követik a származás évének és a forrásnak a feltüntetésével. A nyelvi adatokat az eredeti forrásban szereplő formában közlöm. A történelmi adatok kronológiai sorrendben szerepelnek, ami segítséget nyújthat a névfejlődés tanulmányozásához. A források rövidítése oldal- vagy térképszámmal az adat után zárójelben szerepel. Az azonos évből származó nevek egy évszámhoz vannak rendelve. A névadatok közötti összefüggéseket utalással jelzem. Ez a szócikkben dőlt betűs írással történik, míg a névváltozatok félkövérrel szedve mutatnak a címszóra. A katonai felmérések évszámai azt az időszakot jelentik, amely során a vizsgált terület térképszelvényei készültek. Mivel egy hosszabb, megye- vagy településhatáron átnyúló vízfolyás több, különböző évben készült szelvényen is szerepelhet, ezért gyakorlati szempontból ezt a megoldást láttam célszerűnek.

Az etimológiai részben terjedelmi okok miatt csak a legfontosabb információk közlésére szorítkoztam. A régió földrajzi adottságaiból eredően a nevek jelentős része keletkezett névátvitellel település-, dűlő- vagy hegynévből, ilyen esetekben > jel mutatja a névfejlődés irányát. A nevek motivációjából rendszerint kikövetkeztethető az elsődleges etimon, de pl. a növény- vagy állatnevet tartalmazó nevek esetében gyakran nem egyértelmű, hogy a víz- vagy a dűlőnév-e az elsődleges. Ilyenkor "l. még" utal az azonos toponimára.

A néveredet vizsgálatánál törekedtem a magyar és a külföldi szakirodalomban eddig született magyarázatok bemutatására. Több, akár egymástól eltérő vélemény esetén nem teszek kísérletet az elméletek kritikájára, minden eddig született elképzelést felsorolok. A nevek nagy részéről még nincs szakirodalmi előzmény, így lehetséges magyarázatuk ebben a szótárban szerepel első ízben. A bizonytalan olvasatú, megfejtetlen etimológiájú nevek további vizsgálatokra kínálnak alkalmat.