---

Tartalom

Előszó

I. A kezdetek
  Zsidók a római Daciában
  Középkori törvények
  IV. Béla zsidó-privilegiuma
  Az első adatok Erdélyből
  Zsidók a török világ peremén

II. Megtelepülés, lélekszám (15-20. század)

III. Bethlen Gábor kora
  Hebraica veritas
  Szombatosok
  Bethlen Gábor fejedelem
  Zsidók Bethlen udvarában és Erdélyországban
  Bethlen Gábor zsidó-privilegiuma
  Zsidó orvosok a fejedelmi udvarban
  Az erdélyi zsidók helyzete Bethlen Gábor halála után
  Kereskedelmi kapcsolatok a Nyugattal

IV. Reform-tervek és reformok (18. század)
  Zsidók a Bánátban
  Mária Terézia zsidóellenes politikája
  A "Judenordnung"
  II. József "türelmes" rendeletei
  Az erdélyi "Türelmi rendelet"
  A Brukenthal-terv
  Diétai javaslatok a rendezésre
  Elkeresztelések. A perei vérvád

V. A zsidóság Erdély és a Bánát gazdasági életében (16-18. század)
  Korcsmabérlet, pálinkafőzés
  Zsidó árendások a Szatmár megyei Károlyi-birtokon

VI. Adóterhek (16-18. század)
  "Királynő pénze": A türelmi adó

VII. Változások kora: Beilleszkedés a magyar társadalomba (19. század)
  Polgári beilleszkedés
  1848/49
  Emancipáció: Az 1867:XVII. tc.
  Zsidó vállalkozók Erdély iparában

VIII. Zsinagógák, tanházak, iskolák Erdélyben (17-20. század)
  Gyulafehérvári zsinagógák
  Zsidó fatemplom Náznánfalván
  Temesvár: Szefárdi és askenázi zsinagóga
  Kolozsvár: A neológ zsinagóga
  Néhány szó más templomokról, községekről és rabbikról
  Zsidó iskolák

IX. A héber nyelv Erdély szellemi életében (16-20. század)
  A Biblia a régi Erdély kultúrájában
  Héber kéziratok
  Keresztény hebraisták
  Apáczai Csere János a héber nyelvről
  Héber nyelvű írásbeliség és zsidó tudomány Erdélyben
  Chorin Áron vitái
  Vallási irányzatok: Orthodox, neológ, status quo hitközségek
  A székely zsidók
  Tudós rabbik, zsidó tudomány
  Héber nyelvű költészet Erdélyben
  Zsidó folyóiratok
  Erdélyi jiddis irodalom

X. Zsidók az erdélyi magyar kultúrában (19-20. század)
  Magyar nyelvtudás
  Magyar hitszónoklat
  Magyar zsidó írók
  Zsidó tárgyú szépirodalom
  Magyar sajtó
  "Concordia" magyar zsidó színház
  Magyar zsidó zenészek Erdélyben
  Erdélyi zsidó képzőművészek

XI. A cionizmus Erdélyben
  Natonek és Herzl
  "Magyar Cionista Szervezet"
  Rónai János, a cionista mozgalom szervezője Erdélyben
  Erdélyi cionisták
  Új Kelet
  Cionista orthodox főrabbi
  "Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség"

XII. A vég (1944)
  Atrocitások és zsidótörvények
  A bécsi döntés után
  Dél-Erdélyben
  Sebzetten, megalázva
  Márton Áron r. katholikus püspök
  Mentés, menekülés
  Személyesen
  Gettók Észak-Erdélyben
  Százharmincegyezer-hatszázharminchárom lélek

Irodalom

MELLÉKLET
  Erdélyi rabbik galériája

TÉRKÉPEK
  Erdély a vasvári béke idején (1664)
  Erdély közigazgatási beosztása (1855
  Erdély közigazgatási beosztása (1913)

Mutató

---

Előszó

Ez a könyv éveken, évtizedeken át készült. Már egykor Kolozsvárott is (1934-1944), vallási és hitközségi kötelességeim mellett, igyekeztem - mint kiadványok szerkesztője s cikkek, tanulmányok szerzője - részt venni az erdélyi zsidóság szellemi életében, s részben folytatni azt, amit nagy elődöm, Eisler Mátyás megkezdett: az erdélyi zsidóság történetének feltárását.

A második világháború után Izraelben sokáig gyakorlati teendők kötötték le erőm- s időmet, de azután New Yorkban a "Yeshiva University"-n egyetemi tanári munkámnak szerves része volt a magyarországi, benne az erdélyi zsidóság történetének és szellemi teljesítményének kutatása. Történeti kérdésekkel foglalkozott A kolozsvári zsidóság emlékkönyve (1970,1988) is. E tárgyú munkáimat a jelen könyv jegyzeteiben és bibliográfiájában felsorolom. Ahol célszerűnek vagy szükségesnek látszott, anyagukból, még szövegükből is, a jelen könyvben is merítettem.

Az alább közreadott tanulmány nem jöhetett volna létre a Magyar-Zsidó Oklevéltár (MZsO) eddig megjelent 18, pontosabban 19 hatalmas kötete nélkül. Szerkesztői, a második világháború után Grünwald Fülöp és Scheiber Sándor, majd egyedül Scheiber Sándor, levéltárosok önfeláldozó - esetenként névtelen - közreműködésével iratok tömegét ásták elő és tették közzé a magyar, s benne az erdélyi zsidó történelemről is. Összefoglaló történeti feldolgozását az MZsO lapjain közölt erdélyi anyagnak elsőként kíséreljük meg itt. Kívánatos volna, ha mind a forráskiadványt, mind a sokféle eredeti dokumentum történeti feldolgozását hivatott kezek folytatnák.

Hasonlóan értékes gyűjtemény az Izvoare si marturii eddig megjelent három kötete, melyeket Victor Eshkenazy, Mihai Spielmann, L. Benjamin és S. Stanciu adtak ki Bukarestben (1986-1990), s amely román fordításban közli az erdélyi zsidóság történetének forrásait - részben ugyanazokat, mint az MZsO.

Ugyancsak megemlékezem azokról a Memorbukh jellegű kiadványokról, hitközségi monográfiákról, amelyeket a Holocaust után a megmaradtak: az Izraelben élő erdélyi zsidók adtak ki elpusztított hitközségük emlékezetére. Ilyen munkának szántam annak idején a Kolozsvár-kötetet is. A történeti kutatás kevés figyelemben részesítette ezeket a nehezen hozzáférhető köteteket, amelyeknek anyaga - hagyományosan - személyes emlékezés, névsor, tanulmány. Közülük némelyiket (Dés, Nagyvárad) most igyekeztem bekapcsolni a történeti feldolgozásba is.

S végül, említenem kell, hogy az elmúlt csaknem háromnegyed évszázadban az erdélyi zsidóság történetének talán legfontosabb tanúja - s részben alakítója - az Új Kelet című újság volt. Kolozsvárott, s majd otthoni betiltása után - Izraelben fönixként újjáéledve nemcsak az erdélyi, sőt, az utóbbi évtizedekben általában a magyarnyelvű zsidóság önismeretét és reménységét igyekezett életben tartani, de amennyire tehette, ráirányította a figyelmet a történelmére is.

Kéziratomat az 1980-as évek második felében írtam, New Yorkban, magyarul, saját könyvtáramra és az itt hozzáférhető irodalomra utalva, de dolgoztam rajta azóta is, javításokkal, kiegészítésekkel. Sok mindent, ami a magam anyagát alighanem tovább javíthatta vagy gazdagíthatta volna, sajnálatomra, nem értem el, s ezért nem vehettem figyelembe. Tájékoztatni szeretném az olvasót arról is, hogy munkámnak egy korábbi változata már megjelent Kolozsvárott, román fordításban (Istoria evreilor din Transilvania, 1623-1944), mint a Bibliotheca Judaica 1. kötete (Bucuresti: Editura Enciclopedica, 1994). A jelen magyar változat kissé bővebb és tagoltabb, mint az volt. Az Erdély történelmével foglalkozó irodalom mindeddig meglepően kevés figyelmet szentelt az erdélyi zsidók történetének. A jóhiszemű magyarázat kétségtelenül hivatkozhat arra, hogy Erdélyben sokáig aránylag csekély volt a zsidók lélekszáma. Hivatkozhat arra is, hogy a zsidó szó - és a zsidóként való elkülönítés - a második világháború gyilkos éveiben veszedelmes megbélyegzésnek számított, s ezért utóbb a tisztességes történetírásnak határozottan szakítania kellett a fajüldöző politika szóhasználatával, így inkább hallgatott arról, hogy akikről ír, történetesen zsidók voltak: elhallgatta a zsidók mint zsidók szerepét. S persze, hivatkozhat arra, hogy az erdélyi zsidóság egy - talán nagyobb - része a 19-20. században többé-kevésbé asszimilálódott a magyar társadalomhoz, s ebből a szempontból nézve erőltetett volna egészen külön csoportként kezelni őket. Mégis, még ha - jóhiszeműen - jóhiszeműnek tekintjük is ezeket a magyarázatokat, netán elfogadjuk őket: tény marad, hogy az újabb magyarországi történetírás az erdélyi zsidóságot legfeljebb - és csupán mellékesen - mint a kapitalizálódás tényezőjét vette számításba. Nem számolt zsidókkal ott sem, ahol az erdélyi nemzetek, nemzetiségek dolgait tárgyalta: a románokét, szászokét, illetve - a másik oldalról - a magyarokét. Ott sem, vagy csak mellékesen, ahol pedig éppen őket érintette vagy sújtotta a történelem. Nem beszélve arról, hogy a zsidó társadalom belső története Magyarországon az általános történetírásban szinte fehér folt. Terjedelmes, reprezentativ történeti munkákban, nagy Erdély-történetben is csak elvetve esik szó a zsidókról, csak egy-kettő, szinte mintha sohasem lettek volna.

Holott tudnunk kell, hogy a zsidók 1623 óta, amikor Bethlen Gábor behívta és Gyulafehérvárott letelepítette őket, mindig - és egyre jelentősebb - szerepet játszottak az ország történetében. Sajátos gazdasági szerepük, vallásuk, nyelvük, kultúrájuk mindennapi érintkezésben, szoros kölcsönhatásban volt az erdélyi nem zsidó társadalom - magyarok, románok, szászok - életével. Másrészt, Erdélynek külön helye van a zsidóság egyetemes történetében is. Ez volt az a térség, ahol a régiségben a spanyol-szefárdi vagy törökös zsidóság talán a legközelebb került a kelet-európai askenázi világhoz. A haszidizmus erdélyi változata, a roppant erős erdélyi zsidó orthodoxia (Máramaros, Szatmár), az erősen polgárosult erdélyi zsidó városi modernizmus mind alakító tényezők voltak az elmúlt másfél-két évszázad zsidó történelmében, s közvetve - legalább az általuk vagy jelentős részvételük mellett kialakított strukturák továbbélésével - tényezők még ma is, amikor Erdélyben már nincs vagy csupán nyomokban található zsidóság.

A történelem, az erdélyi zsidók története, tanulság a jelen s a jövő számára is. Segít megérteni múltunkat, zsidókét és Erdélyét egyaránt: tudatossá teszi bennünk örökségünket és helyzetünket.

...

New York. 1995. június

Weinberger Mózes/Moshe Carmilly-Weinberger
a kolozsvári kongresszusi(neológ) hitközség v. főrabbija
a "Yeshiva University" (New York) ny. professzora

---