---

Tartalom

Új helyzet
Egész nap az iskolában
A társadalmi igények változása
Követelmények és feltételek
A tanulók
Hogyan számolhatók fel a hiányok? - Következtetések
Jegyzetek

---

Bevezetés

A pedagógusok helyzetével foglalkozó hazai irodalom arról tanúskodik, hogy a pedagógusok munka- és bérügyi "helyzetének rendezése" - néhány éves késéssel - mindig követte az iskolával, illetve a pedagógusokkal szembeni társadalmi követelmények változásait, illetve tükrözte azokat a változásokat, amelyeket a pedagóguspálya tömeges foglalkozássá válása, a pedagógusoknak az értelmiség egészében való társadalmi helyváltoztatása (lecsúszása, vagy aktuális politikai felemelni kívánása) okozott.

A pedagógusmunka szabályozása és bérezése mindig kettősséget tükrözött, vagy talán "hármasságot" is. Egyrészt hivatalnoki munkának és munkaként értékelték. Ez megnyilvánult időbérezésében: alapvetően mindig a tanítandó, vagy az iskolában letöltendő órák számát írta elő az állam (vagy a más munkáltató: az egyházak stb.). Az órákon elvégzendő tevékenységet ennek megfelelően bürokratikus előírásokkal szabályozták (tanterv, rendtartás), s az előírások nem minőségiek voltak, hanem mennyiségiek (ez minden bürokratikus szabályozásnál így van).

Másfelől a szabályozás mindig bekalkulálta azt is, hogy a pedagógusmunkának vannak olyan elemei, amelyek a tanítási órákon kívül esnek - ezeket korábban nem vagy alig, később azonban egyre inkább számbavették a "kötelező", illetőleg a bérezés alapjába bevont tevékenységek között. A nem, vagy a még nem szabályozott (bérezett) tevékenységek mennyisége és minősége tekintetében a pedagógus nagyfokú szabadságot élvezett - ami egyszerre volt jelzése és következménye más társadalmi csoportokkal szembeni "kiemelt"-kiváltságos helyzetének.

Harmadrészt: mindig volt, hol széthúzódó, hol "összeszorítottabb" hierarchia a pedagógusok társadalmán belül: az elemi iskolai tanítótól az egyetemi tanárig. Minél magasabbra emelkedett valaki e hierarchiában, annál inkább növekedett a nem-kontrollált szabad (vagy szabadon kitölthető tartalommal ledolgozott) ideje. Bére is úgy alakult, hogy annál inkább elegendő volt, hogy társadalmi státuszát csak arra alapozza. (A népiskolai tanító nyilvánvalóan nagyon is nem csak a fizetéséből élt.)

A társadalmi változások a harmincas évektől felgyorsultak, attól kezdve gyakrabban szabályozzák újra meg újra a kötelező óraszámokat és az "egyéb" iskolai feladatokat.

Emelik vagy csökkentik a pedagógustársadalmon belüli rétegek kötelező óraszámait, hol növelve, hol csökkentve a rétegek közötti különbségeket és ezzel párhuzamosan mind pontosabban igyekeznek körvonalazni a pedagógusok munkaköri kötelezettségeit.

Ez utóbbiak - különösen az ötvenes évektől - egyre számosabbak és egyre jobban definiáltak. Gyarapodik az óraszámosított tevékenységek köre is: bizonyos munkákat óraszámként lehet elszámolni. (Osztályfőnöki tevékenység = heti 1 óra, gyermekvédelmi - heti 1 óra, könyvtárvezetés - heti 5 óra, munkaközösségvezetés = heti 2 óra, stb.). A helyettesítés, a kora reggeli ügyelet, a kisérés, az ebédeltetés stb. mind óraszám-egyenértékké alakíthatóvá és elszámolhatóvá lesz, mint ahogyan a pedagógus-képzettség levelező úton való megszerzése etc. is.

Mind jobban formalizálódnak ennek érdekében - legalábbis munkaügyi és bérügyi szempontból - a korábban központilag elő nem írt és számon nem kért pedagógustevékenységek is; és ami ezzel jár, formálisan megköveteltté és kontrollálttá is válnak. Ez egyfelől előny a pedagógusok szemszögéből, mert "kifizethetővé" és "megfizettethetővé" lesznek, másfelől persze hátrány, mert így a pedagógustevékenység korábbi nem-bürokratikusan szabályozott része is hivatalnoki munkává alakul és egyben a szabad, kötetlenül (tehát rövidebb idő alatt is) elvégezhető munkák aránya csökken: a pedagóguspálya szabadidő-privilégiuma (amely korábban a "nadrágos", a középosztályi vagy kvázi-középosztályi helyzet fontos eleme volt) veszélybe kerül. Ugyanakkor az is tény, hogy mindaz a szolgálat, amelyet a pedagógusoknak mint a helyi hatalmi apparátus legalsóbb szintű tagjainak jelenleg végezniük kell (rendszeres és időszakos adat- és információszolgáltatás, döntéselőkészítés, véleményezés, állami és mozgalmi rendezvények, gyűlések, ünnepélyek, akciók, politikai kampányok előkészítése és azokban való részvétel, az ún. társadalmi munkák és feladatok, testületi tagságok stb.) aligha válthatók át könnyűszerrel, legálisan óraszám-egyenértékre - éppen társadalminak és "szolgálatinak" tekintettségük miatt.

A pedagógusok helyzetének megszokott módon való újraszabályozása (központi béremelés + a kötelező órák számának megváltoztatása + új munkaköri kötelességlista) a legutóbbi évtizedekben - úgy vélem - válságba került.

---