Átmenetek
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
Javaslat Magyarország migrációs politikájának kialakításához. Adalékok, érvek, ellenérvek
Nyíri Pál: Uniós csatlakozás és idegen rendészeti politika: harmonizáció vagy új közös stratégia?
Tóth Pál Péter: Magyarok a nagyvilágban és a környező országokban
Back András: Külügyi-külpolitikai szempontok
Hárs Ágnes: A munkaerőpiac védelme és a migráció
Kováts András: Szociálpolitika és migráció
Sik Endre: Emberpiac a Moszkva téren
Pauker Csaba: Nyugat-Európában dolgozó magyar munkavállalók pótlólagos jövedelemforrásai
Sik Endre: Magyarok az osztrák munkaerőpiacon
Göbölyös Mária: Magyar munkavállalók Németországban
Migrációval foglalkozó hazai kutatók
Előszó
"Óhajtom, hogy aki fáradságos éjjelezéseimnek e termékét kezeibe veszi, legyen irántam igazságos és jóakaratú bíró. Mert jóllehet közepes tehetségemből telhetőleg mindezek fölkutatására és kidolgozására a legnagyobb gondot fordítottam, mégis, mivel megvallom: azért, ha valaki munkámnak valamely tévedését megigazítja, vagy abban pótol valamit, amit én elhagytam, nemcsak, hogy nem neheztelek és nem haragszom reá, hanem inkább (bárki legyen is) a legnagyobb hálára fogom magamat iránta érezni. Mert gyakorta hibázni és csalatkozni: emberi tulajdonság, és kevéssé csudálatos, ha némely dolgokról megfeledkezünk, mintha minden kívánalomnak meg tudnánk felelni."
Werbőczy István 1517-ben kiadott műve, a Hármaskönyv előszavában írt s magunkévá tett igazság szellemében - szerzőként és szerkesztőként egyaránt - kérjük az Olvasó megértését. A kötet két fő témaköre ugyanis zömmel olyan munkákat tartalmaz, amelyek nem befejezett vizsgálatok sokadik párlatai, nem is évek óta tanított, elemzett jelenségek sokszor végiggondolt következtetései, hanem nemrégiben megkezdett munkák első stációi. A könyv első részében egy lehetséges migrációs politika körvonalait vázoljuk fel, a második részben az informális munkaerőpiac és a külföldi munkavállalók viselkedésének elemzésére vállalkoznak a szerzők. Mivel az első téma nem több - de nem is kevesebb -, mint első lépés egy átfogó politikai modell felé, s mivel a második téma egy alig ismert jelenségegyüttes módszertanilag és elméletileg is szinte teljesen előzmény nélküli kutatása, kérjük az Olvasót, hogy az írásokat inkább vitaanyagnak, mintsem kész műnek tekintse. Célunk, hogy vitára, hozzászólásra, a leírtak jól megindokolt elvetésére vagy elfogadására ösztönözzük a szakembereket és érdeklődőket.
Miért Átmenetek a kötet címe? Tudvalevő, hogy átmeneti társadalomban és gazdaságban élünk, s értelemszerű az is, hogy minden nemzetközi migráció a szó szoros értelmében való átmenetet jelent kultúrák, munkaerőpiacok és élethelyzetek között.
Az átmenet fogalma érvényes a most formálódó magyar vándorlási politikára is, s nem csupán azért, mert a "soha nem voltat" kellene a "valamilyennel" felcserélni. Azért is, mert mindezt akkor kellene megtenni, amikor az ország az európai integrációra készül, miközben a szomszédunkban háború dúl, és százezrek menekülnek el szülőföldjükről.
Ami pedig az informális gazdaságot és magyarok külföldi, illetve a külföldiek hazai munkaerő-piaci helyzetét illeti: az egész intézményrendszer átmeneti állapotban van. Bizonyság erre a kötetben szereplő új fogalom, a "lompizás" (ami legfeljebb a szlengszótárban szerepel), s nem más, mint a jóléti (nyugati) országok lomtalanításakor összegyűjtött gazdátlan javak kiválogatásából és a hazahozataluk utáni értékesítéséből származó pótlólagos jövedelemszerzés.
Ilyen nyelvújításnak a nemzetközi vándorlásnak köszönhetően már a századelőn is tanúi lehettünk. Gondoljunk csak az "amerikás" magyarok "odamuffolására" (to move there, azaz odaköltözésére) a "burdosházba" (boarding house, szállást és ellátást munkásoknak adó ház), amelyben egy másik "hunkó" (hunky, szakképzetlen bevándorló) "helpereskedett" (to help, segített) az "óbertáj" (overtime work, túlóra) után.
S végül, ahogy a Moszkva téri emberpiac is feltehetően átmeneti jelensége a magyar munkaerőpiacnak, a Németországba és az Ausztriába feketén/fehéren jövedelemért, munkáért "átmenők" sem lehetnek biztosak abban, hogy az átmenetiség állapotához jól illeszkedő jövedelemszerzési stratégiájuk - egyre szabályozottabb térbe lépve - sokáig változatlan maradhat.
Budapest, 1999. április
Sik Endre és Tóth Judit