Roma migráció
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Michael Stewart: Előszó
Kováts András: A Magyarországon élő romák migrációja
Vajda Imre - Prónai Csaba: Romániai romák Magyarországon. koldusok, kereskedők, munkások. Esettanulmány
Hajnal László Endre: Romák Kanadában. Kivándorlás Magyarországról az 1990-es évek második felétől
Miklósi Gábor: "Sikerülnie kell". Esettanulmány
Kállai Ernő: Cigányzenészek
Hell István: A zámolyi romák - az út Strasbourgig
Bognár Katalin - Kováts András: A roma migráció a magyar sajtóban
Árulás vagy elárulás. A Nyilvánosság Klub Monitor Csoportjának jelentése a zámolyi romakérdés megjelenéséről a magyar sajtóban
Kováts András: A magyar lakosság véleménye a roma migrációról. Kutatási jelentés
FÜGGELÉK
Az Országgyűlésben elhangzott, a roma migrációval kapcsolatos felszálalások. Összeállította Kováts András
A roma migráció kronológiája a magyarországi sajtó alapján (1997. június-2001. április). Összeállította Bognár Katalin
Előszó
1998 augusztusában, röviddel azután, hogy a schengeni egyezményt aláíró EU-tagállamok bejelentették, hogy fontolóra veszik a Romániával szemben alkalmazott vízumpolitika felülvizsgálatát, az Academia Caţavencu a következő címmel közölt cikket: "Európa a hattyúi vigyázzatok: Jövünk!" A címbeli élc arra a legalábbis Romániában elhíresült esetre utal, amikor is bizonyos (meghatározatlan etnikumú, de romának vélelmezett) romániai kivándorlókat az a vád érte, hogy megfogtak és megsütöttek néhány bécsi hattyút az osztrák fővárosban. Az "egyesült Európában" a migrációs ügyekkel kapcsolatban alkalmazott kettős mércét, képmutató magatartást, bürokratikus ostobaságot és csak középkorinak nevezhető mentalitást tekintve összehasonlítási alapnak, az Academia Caţavencu magasröptű tréfálkozása akár karakán gesztusnak tűnhetett: az egyetlen őszinte megközelítésnek, mely képes félresöpörni a témát elárasztó maszlagot. Legalábbis mostanáig, míg kezünkbe nem vehettük ezt a kötetet.
Az itt összegyűjtött tanulmányok ugyanis végre a megfelelő ismeretek birtokában, elmélyült kutatómunka alapján elvégzett, tisztességgel végiggondolt elemzésnek vetik alá a migráció gazdasági, társadalmi és szubjektív-emberi vonatkozásait. Nyilvánvaló, hogy ami e kutatómunka apropóját adta, az a zámolyi romák strasbourgi "menekülése/migrációja" körüli felhajtás volt. (Mellesleg a kiadvány szerzői jól dokumentálják a szóban forgó politikai vihar legkülönfélébb aspektusait is.) Mindazonáltal a projekt messze túllépett annak a vitának a keretein, melynek hangnemét jórészt egy olyan paranoiás politikai retorika határozza meg, mely Magyarország minden nyomorúságáért azokra a gonosz idegenekre hárítaná a felelősséget, akik mögött külföldön élő (egykori?) magyar hazaárulók állnak. Manapság divat a társadalomtudományok művelőit a politikai prekoncepciók vádjával illetni, ám e kiadvány fényes bizonyítékát adja, hogy a "tudományos/kutatói" diskurzusból adódó, akár csak minimális objektivitástöbblet is igen komoly haszonnal járhat. Az itt dokumentálthoz hasonló kutatásoknak köszönhetően ugyanis - ellentétben a valóságot a potenciális szavazók mozgósítása érdekében erősen leegyszerűsítő, reduktív politikai stratégiákkal - a leghatározottabbnak tűnő demarkációs vonalak is igencsak összekuszálódnak és elmosódnak. Ezért minden különösebb jóstehetség nélkül borítékolható, hogy a romaügy magyarországi melegházában e kiadványa legkülönbözőbb irányokból érkező támadások céltáblájává válik majd.
A kötet általános érdemei közül első helyen említendő, hogy teljes mértékben tarthatatlanná teszi azt a kétosztatú feltételezést, mely szerint a magyarországi roma migrációt vagy kizárólag az itteni gazdasági elnyomorodás és az ottani lehetőségek közti ellentétre adott válaszként értelmezi, vagy a de facto, ha nem de jure meglévő üldöztetésnek tudja be. (Talán megbocsáttatik nekem, ha e helyt nem térek ki arra a fantáziadús hipotézisre, mely szerint valamiféle zsidók kezdeményezte kampányról lenne szó, melynek egyedüli célja szegény Magyarország nemzetközi lejáratása!) Fontos kérdés ez, már a migrációval kapcsolatos közgondolkodást nagyban jellemző leegyszerűsítő képzetek miatt is. A nyugati média (és nem csak a népszerű bulvársajtó) a nyugati/északi migrációs politikát egy olyan gátként jeleníti meg, mely a szegénységből az áhított gazdagság felé menekülő migránsok áradatát hivatott feltartóztatni. A valóságban viszont - mint ezt Spanyolország, Portugália és Görögország, valamint az északi EU-országok közötti munkaerő-áramlás 25 éves története példázza - "a gazdasági előnyök (munkabérekben mérhető) igen nagy eltérései sem váltanak ki tömeges migrációt" (Glover és mások, 2001: 3). Ahogy Kováts a bevezető tanulmányban megjegyzi: a magyarországi népességnek összességében csak három-négy százaléka venné fontolóra a külföldi munkavállalást, és ezek mindössze fele foglalkozik a tartós külhoni letelepedés gondolatával. Így, ha a magyarországi romák nagyobb arányban veszik ki részüket a migrációból, vagy legalábbis közülük többen foglalkoznak a migráció gondolatával, mint teszik azt nem roma honfitársaik, annak aligha pusztán gazdasági megfontolásokban kell keresni az okát. A szomorú igazság az, hogy egyre kevesebb magyar roma érzi Magyarországot otthonos lakóhelyének. Miklósi Gábor egy roma asszony menedékkérelmét ismertető esettanulmányát olvasva azt is megérthetjük, hogy miért. Nyomasztóan életszerű "Mária" története arról, hogy a főnővér részéről megnyilvánuló nyomásnak engedve hogyan adta fel állását, miután fehér bőrű magyar betegei elutasították, hogy egy "cigány" adjon be nekik injekciót. A legambiciózusabbak, legképzettebbek és legtalálékonyabbak körében egyre nagyobb a hajlandóság arra, hogy az első adandó alkalommal elrugaszkodjanak környezetüktől, és a migrációt válasszák. A valóság azonban alig hasonlít ahhoz a színpadias képhez, amit egyesek a magyarországi roma közösségek egészét általában is jellemző "roma migrációról" festenek. Ez a kötet rendkívül sokszínű képet tár elénk a magyarországi roma közösségek, családok és személyek életéről. Amint az a kutatók (elsősorban Kállai) munkájából kiviláglik, éppen azok nem élnek a kivándorlás esélyévei, akikről leginkább feltételeznénk, hogy kapva kapnak a lehetőségen.
...
Michael Stewart