---

Tartalom

1. Előszó
2. Az életpálya tervezésének lehetőségeiről
2.1. A tevékenységek ellátásának követelményei
2.2. Mozgási lehetőségek a foglalkozási csoportok között
2.3. A munkaköri csoportok tervezési összefüggései
3. Az egyéni foglalkozásokkal szembeni elvárások vizsgálata és tanulságai
3.1. A konvertálhatóság értelmezése
3.1.1. A felsőfokon végzettek beilleszkedése a különböző szakmai csoportokba
3.1.2. A középiskolában végzettek beilleszkedése a különböző szakmai csoportokba
3.2. A szakmák egymással való helyettesíthetőségéről
3.2.1. A felsőfokú munkaköröket betöltők szakképzettségi szerkezete a 70-es években
3.2.2. A középfokú munkaköröket betöltők szakképzettségi szerkezete a 70-es években
3.3. Az egyes munkaköri csoportok jellemzői 1980-ban
3.3.1. A felsőfokú munkakörök elemzése
3.3.2. A középfokú munkakörök elemzése
4. Az egyéni foglalkozások szakemberellátottsága
4.1. A felsőszintű egyéni foglalkozásokról
4.2. A nem fizikai középfokú egyéni foglalkozásokról
4.3. A szakmacsoportok legjellemzőbb foglalkozásai
5. Konzekvenciák

Jegyzetek
Felhasznált irodalom
Mellékletek

---

Előszó

Tanulmányomban azokból a következtetésekből indulok ki, amelyekhez az utóbbi évtized oktatásfejlesztési tevékenysége során eljutottunk. Ezek közül is kiemelkedő tanulság: tervezni érdemben csak azokat a folyamatokat lehet, amelyeket valóban jól ismerünk. Ennek megfelelően az utóbbi évek során vizsgálataimat az általam fontosnak tartott, de általában csak felszínesen ismert összefüggések föltárására koncentráltam. Ezeknek a kutatásoknak lényegesebb megállapításait foglalja össze ez a dolgozat.

Jelentősnek tartom annak a fölismerésnek hangsúlyozását is, ami szerint az iskolának nem - még szakképző szakaszának sem - lehet föladata konkrét munkakörök közvetlen betöltésére alkalmas szakemberek fölkészítése. Fontos föladata viszont hatókörébe tartozó fiatal korosztályok megfelelő életkorában a képességek, készségek fejlesztése a teljes, sokféleképpen alakítható-alakuló életpályára.

Ezzel összefüggő vizsgálatunk új foglalkoztatási szemlélet kialakulását föltételezi. Ennek alátámasztására korszerű munkaerőstruktúra-tervezési módszertanra van szükség, amely a szakképzési tervek tartalmával hozható összefüggésbe. Tanulmányom első részében az erre vonatkozó legfontosabb megállapításokat ismertetem.

Vitatott kérdés a távlati munkaerő- és az oktatástervezés egymáshoz való viszonya. Elfogadván azt a megállapítást, miszerint a munkaerő struktúrájának távlati prognózisa sok fontos információt nyújthat az oktatás tervezői számára, oktatástervezőként elkerülhetetlennek találom megismerni a különböző egyéni foglalkozások, illetve ezek szakmai csoportjainak jellemzőit.

Sok szó esett a távlatos gondolkodás közepette a szakképzés korszerűsítésének egyik jelentős mozzanatáról, a konvertálható ismeretek nyújtásáról. A konvertálhatóság foka a szakismeret fölhasználhatóságának oldalait jelzi. A szakismeret beválthatósági indexe az iskolai szakképzés tartalmától függ. A szaktudás fölhasználásának gyakorlatát nyomon követhetjük a gyakorlatban, majd ezeket a tapasztalatokat hasznosíthatjuk elméleti ismereteink gyarapításában.

Első lépésként a különböző foglalkozású szakemberek elhelyezkedésének körülményeit nem csak a szakismeret hasznosításának oldaláról vizsgáltam (konvertálhatóság-kongruencia), hanem a munkamegosztást meghatározó követelményekre is kiterjesztettem megfigyeléseimet (helyettesíthetőség-kongruencia).

Ez utóbbi két probléma föltárásához, elemzéséhez az 1980. évi népszámlálásnak a nem fizikai egyéni foglalkozásokra vonatkozó adatait használtam. Szándékomban áll a vizsgálatot kiterjeszteni a fizikai foglalkozásokra is. Majd szeretném a foglalkozások kutatását tovább folytatni; történeti-társadalmi-pszichológiai-gazdasági jellemzőiket föltárni, fejlődési lehetőségeiket prognosztizálni, s az eredményeket a pályaorientációhoz és a szakképzés tervezéséhez rendelkezésre bocsátani.

A konvertálhatóság és a helyettesíthetőség megfelelő értelmezése föltétlenül szükséges a korszerű tanulói létszámtervezés megalapozásához. Úgy tűnik ennek alapján lehetőség nyílik az egyéni tanulási igények (lakossági igények) és a gazdasági szükségletek jobb összehangolására, illetve az utóbbi bizonytalanságainak korrekciójára.

---