Darvas Péter
Munkaerőgazdálkodás és szakoktatás, 1945-56
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
1. Bevezetés
2. Munkaerőgazdálkodás, munkaerőhelyzet
2.1. Munkaerőpolitika 1949-ig
2.2. A munkaerőhelyzet átalakulása az I. ötéves terv idején
3. A szakmunkásigények és a szakképzés
3.1. Beiskolázás
3.2 . Átképzések, tanfolyamok
4. Munkaerőpolitika 1953 után
5. Jegyzetek
Bevezetés
Az 1949-et követő gazdaságpolitikai fordulat, ezen belül a rendkívüli mértékű iparfejlesztés meghatározta a vállalatok jövőjét, a gazdaságirányítás modelljét, az ideológia alakításának kritériumát és többféleképpen alakította az egyének sorsát.
Hatott anyagi jövőjükre, nyomást gyakorolt értékeikre, kiválasztotta a szükséges magatartás-, tudásformákat, átirányította őket ágazatilag, területileg a társadalmi hierarchiában és szakmacsoportok szerint. A gazdaságpolitika garanciát nyújtott a munkábaállásokhoz és ez hajtóerő, legitimációs eszköz volt a döntéshozók kezében. A teljes foglalkoztatás ennek az időszaknak legfontosabb propagandaeszköze volt, a mezőgazdaság kollektivizálásától a kényszerű embermozgatás bármilyen formáján keresztül a munkaügyi büntetőjogi perekig a legkülönfélébb nyilvánosság előtt szolgált érvként. Ám az, ami a politikában teljes foglalkoztatásként fogalmazódott meg, a gazdaságban már korán munkaerőhiányként jelentkezett. Gyakorlatilag még néhány területen munkaerőfeleslegről, munkanélküliségről lehetett beszélni, amikor már bizonyos szakmákban, ágazatokban szűkösség volt a munkaerőpiacon. Ezek a szűkös piacok voltak a teljes foglalkoztatás ideológiájának gazdasági bázisai. Amíg ilyenek léteznek, és munkába állókat felszívnak, addig az új társadalom kenyéradóként léphet fel.