---

Tartalom

ELŐSZÓ

A. DÉVAY BÍRÓ MÁTYÁS ÉLETRAJZA
I. Dévay szülőfölde s születésének ideje
II. Dévay, mint tanuló a krakkói főiskolában, majd buzgó római katholikus lelkész a hazában. 1523-1527
III. Dévay, mint tanuló a wittenbergi egyetemben 1529
IV. A magyarországi reformatio küzdelmei Dévay reformátori fellépése előtt. 1518-1530
V. Dévay reformátori fellépése, budai prédikátorsága, első művei; kassai prédikátorsága, elfogatása s előbb bécsi, majd budai fogsága. 1531-1534
VI. Dévay Sárváron, s nyilvános irodalmi vitája Szegedy Gergely római katholikus theologussal s illetőleg Faber bécsi püspökkel. 1534-1536
VII. Dévay külföldi útja, s Vitus Theodorral és Melanchthonnali viszonya. 1536-1537
VIII. Dévay visszatérése a hazába s itteni működései. 1538-1541
IX. Dévay külföldre bujdosása. 1541
X. Dévay visszatérése a hazába; debreceni prédikátorsága s esperessége; irodalmi működése; határozott kálvinismusa, s pályájának a történelem mezején vége. 1543-1546
XI. Dévay fő pártfogói és ellenségei

B. DÉVAY BÍRÓ MÁTYÁS IRODALMI MŰVEI
AA. Dévay kiadott művei
  I. Dévay latin nyelvű művei
  II. A legelső magyar nyelvtani mű, és Dévay mint annak szerzője
  III. Dévay magyar nyelvű hittani kézi könyve
  IV. Dévay éneke
BB. Dévay kiadatlan művei
  I. A szentek aluvásáról
  II. Az idvesség dolgára vonatkozó alaptételek
CC. Révaynak egy egészen ösmeretlen műve

---

Előszó

"Valóban káros és szánakozásra méltó dolog, hogy más egyéb nemzeteknek példájok szerint, a mi országunk első egyházi reformátorairól, teljes historia nem irattatott, hogy lett volna örökkévaló emlékezetül a maradékoknál."

Igy sóhajt fel a derék Pósaházi János, ezelőtt mintegy kétszáz évvel. S íme az ő fájdalmának, az ő aggodalmának oka még folyvást fenáll.

A hazai irodalom és tudományosság, több irányban európai értékü dicső haladást tőn; de a magyar protestáns egyházi történelem, a maga méltó álláspontját mindezideig el nem foglalható közöttünk. Azon nagy ősök emlékezete, kik valóban vértanúi erővel és elszántsággal vívták keresztül e hazában a reformátió harcát, nagy részben folyvást mythologiai homályban áll előttünk.

A német közönség, 1861 ólta önálló műben olvashatja a mi Dévay Biró Mátyásunk életrajzát, s 1858 ólta szinte önálló műben, a magyar- és erdélyországi protestáns vértanúk emlékezetét; s noha ezen művek több tekintetben hiányosak, s különösen a forrásokra s a bírálatos eljárásra nézve messze maradnak még az elérhető tökélytől is: mindazonáltal mégis tisztelettel kell azok iránt viseltetnünk, mert azt mutatják, hogy az idegen népek lelkei mintegy messzeföldről elzarándokolnak, hogy nemzetünk és egyházunk nagyszerü multjának mezején, az örök igazságok bajnokainak nyomait láthassák.

Engem tehát a tudomány, s különösen az egyházi történelmünk iránti szeretet mellett, saját nemzeti és felekezeti becsületünk érdeke is indított arra, hogy az első nagy magyar reformátornak Dévay Bíró Mátyásnak életrajzát megirjam.

Az én fő elvem, e mű irásának folyamán is, a valódiságra és az igazságra való törekvés volt. Ezért mindenütt a hol csak lehetett, magokat az eredeti közvetlen forrásokat kerestem és használtam fel, és ezeket, miként minden egyéb bizonyitékokat is pontonként híven kijelöltem; a miben célom nemcsak az vala, hogy előadásomnak némi hitelességet, s az olvasónak vagy bírálónak a meggyőződésben vagy itélettételben lehető könnyebbséget szerezzek, hanem az is, hogy hazánk és egyházunk ifju nemzedékében, a történelmi nyomozás és bírálat iránt részvétet költsek. Én ugyanis, folyvást azon véleményben vagyok, hogy adatok, mégpedig forrásértékü adatok nyomozása, egybegyűjtése és szigoru birálatos megvizsgálása a legfőbb feladat egyháztörténelmi műveltségünk jelen álláspontján.

Irtam Debrecenben, 1862. Julius 25.

---