Király István
Határ - hallgatás - titok
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
Módszer és problémái "A tiszta ész kritikájá"-ban
Karl Jaspers Nyugat és Kelet között
A szent, avagy a fény csendes hangjai
"A lélek és a formák"-tól az Ontológiáig
Georg Simmel és a titok szociológiája
Beavatás, hallgatás, álarc
A titok és kategoriális szerkezete
Titok és tilalom
Az összeesküvés
A "volt titkok"
Elzártság, elfedettség és rejtőzködés Heideggernél
Utószó
Jegyzetek
Előszó
Előző, a többiek előtt érkező szó. Mit mondhatna azokról, amelyeket nem maga mögött hagyott, mégis bejelent? Szokványos körülmények között egy tanulmánygyűjtemény - főként ha a tanulmányok folyóiratokban már megjelentek - összefogja az írásoknak azokat a tendenciáit, amelyek túlmutatnak a megírás pillanatán. Van tehát benne valami gazság, mert először is azt a látszatot kelti, hogy bár fontosnak érzett, de azért már meghaladott dolgokról esik szó, amelyekkel a szerzőt csak múltjának elemeiként lehet azonosítani. Másodszor pedig, hogy a kiadás gesztusa egy olyan útszakaszt határol be, amely - tőle függetlenül - épp most válik meghaladottá.
Az én esetem más. Úgy gondolom, ha egy negyvenedik életévén túljutott szerző mutatkozik be első kötetével, akkor már a múltjának, de szellemi arculata perspektíváinak is körvonalazódniuk kell. Ez az a szempont, amely szerint az írások kiválogatása megtörtént.
A tartalomjegyzékre vetett első pillantás azt a benyomást kelti, hogy az írások két csoportra tagolódnak: egy ún. filozófiatörténeti és egy a titok kérdésével foglalkozó részre. Ezt a látszatot kellene ellensúlyoznia a kötet címének és alcímének. Hiszen az írások között több olyan kapcsolat is van, amely szinte mindegyiküket egybeköti. A legtöbbikére maga az olvasó is ráakad. Ha tehát itt némelyiküket mégis felvázolom, akkor ezt csak azért teszem, hogy így a számomra legfontosabbakat kihangsúlyozzam. Ezek között is legelőször a kísérletek módszertani orientációját, illetve módszertani tudatosságra való törekvését említeném. Aláhúzom, hogy filozófiai módszertanról és nem képletekbe merevedett "episztemológiai metodológiáról" van szó.
Ez a törekvés több-kevesebb propedeutikai éllel az írások mindegyikéből előbukkan. Mindvégig úgy találtam ugyanis, hogy a hazai magyar filozófiából - néhány olyan kivételt leszámítva, mint például Tamás Gáspár Miklós Descartes-tanulmánya - ez a vonatkozás, elég súlyos következményektől terhesen, szinte teljesen hiányzik.
Hallgatólagosan is alaphangulata ezeknek az írásoknak a határokba, a zártságba ütközés tapasztalata, a mai filozófia hallgatásba és csendbe fordulásának, gyakori elszigetelődésének, vergődéseinek és kitörési kísérleteinek a lereagálása. A Kant-, Simmel-, Jaspers-, Heidegger-vonulat, de Lukács szellemi-erkölcsi sorsa is idetartozik. És idetartozik úgyszintén a titok is, amelynek munkájával évtizedek mindennapjaiban annyira nyers formákban találkoztunk, hogy megvizsgálása az emancipáció kikerülhetetlen erkölcsi-szellemi feladatává lett. Csakhogy időközben a munka olyan távlatokra szélesült, amelyek arra kényszerítenek, hogy közelebbi alapterveimet is ehhez a témához kössem.
A megvizsgált gondolkodók legtöbbje ma már klasszikusnak számít. A hazai magyar nyelvű filozófiának és filozófiaoktatásnak a klasszikusokkal szembeni magatartását általában az jellemezte, hogy eltanácsoltak tőlük. Éspedig egy hatásaiban már-már tragikomikumba forduló, etnográfia ízű és irodalomközpontú népszolgálat nevében. Egy-egy évforduló, illetve zsurnalisztikái aktualitás jegyében persze olykor-olykor rendeztek újraeltemetéseket. Megélénkülő filozófiai életünkben azonban - meggyőződésem szerint - gyökeresen szakítanunk kell ezzel a gyakorlattal, és a filozófiai munkát meg az oktatást - éppen modernségük érdekében - a klasszikusok tanulmányozására, a hiteles filozófiai gondolat erejére kell alapozni.
Néhány szót kell ejtenem az írások keletkezéséről. Kanttal való találkozásom nyomatékos élményei egyetemi éveimből erednek. Már akkor, 1974-75-ben kialakultak az itt közzétett Kant-értelmezés főbb fogalmi alapjai. Államvizsga-dolgozatomat is egy Kant-Wittgenstein párhuzamból szerettem volna megírni. Ez akkor nem számított aktuális dolognak, és így kerültem - elodázásként - Lukács gondolatainak a közelébe. De ki kell jelentenem, hogy Lukácsban akkor reális lehetőségek érvényesítésének alkalmas forrását és védőpajzsát is láttam. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert az itt közölt Lukács-kép eredmény, és így más, mint az, amit arra a korszakra nézve fel akarok vállalni. Szinte a csodával határos, hogy másfél hónappal az 1989-es decemberi események előtt megjelenhetett.
Jaspers kezdetben a kanti filozófia egyik lehetőségeként foglalkoztatott, míg Heidegger írásai a hetvenes évek végétől szinte állandó háttérolvasmányaim, Simmellel pedig a titok kérdésén dolgozva - már eléggé előrehaladott fázisban - kerültem igazán kapcsolatba.
A titok kérdéséhez a nyolcvanas évek elején kezdtem közeledni. Eleinte a probléma szinte érintetlennek, de égetően fontosnak mutatkozott. Teljesen egyedül, elzárkózva dolgoztam rajta. Simmel és Pierre Boutang írásaihoz már egy nagy vonalaiban kész, bár részleteiben néhányszor átfogalmazott titokkép birtokában jutottam. Az itt újraközölt tanulmány a titok kategoriális szerkezetéről, a problematikát körbefogottan megragadó utolsó megfogalmazás 1984-ből származik. A többi írás anyaga az ezt követő és ma is folyamatos munkában állt össze. Ennek során körvonalazódott bennem egyre élesebben az is, hogy a titok problematikájával kapcsolatos érdeklődés jelentősége nem pusztán tárgyi, hanem arra a nagyon fontos kérdésre is választ adhat, hogy mit jelent, mi értelme van itt, Kelet-Közép-Európa egy kulturálisan eléggé eldugott és majdnem sorsszerűén provincializmusra ítélt csücskében filozofálni. Éppen a titok problémáján dolgozva alakult ki bennem az a meggyőződés, hogy léteznek olyan kérdések, amelyeket a lényegüknek megfelelő élességgel sehol máshol nem lehet felvetni. Ilyen kérdésnek tartottam és tartom ma is a titkot. A kelet-európai társadalmakban azóta bekövetkezett változások, nehézségek, akadályozottságok stb. csak igazolták ezt a meggyőződést. Időközben azonban - kilépegetve az elzárkózásból és az elszigeteltségből - megtudtam, hogy a titok kérdése nyilván máshol is felmerült. Mégis - amennyire ezek az információk és forrásmunkák számomra hozzáférhetőek - úgy látom, hogy egy dolog a titokkal mint többé-kevésbé egzotikumként fölvetett problémával foglalkozni, és egészen más létünk egzisztenciális filozófiai kérdéseként megközelíteni.
...