Király István
Kérdő jelezés
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
ELŐZŐ-LEG
ALKALMAZOTT FILOZÓFIA ÉS A FILOZÓFIA SZAKMÁJA
Időszerűtlen aktualitások
(ÚT)-KERESÉS ÉS TÉMA-TALÁLKOZÁS
Az alkalmazott filozófiai tematizálás "módszerbeli" értelemlehetőségeiről
AZ ALKALMAZÁS ÉS A TEMATIZÁLÁS FILOZÓFIAI ESÉLYEI
Állítás (asszerció), kérdezés és tagadás
HAGYOMÁNY ÉS A SZABADSÁG KÉRDEZÉSE
Gadamer és Heidegger
Prológus. A cenzúra egzisztenciális tapasztalata, valamint a hagyomány s a szabadság alkalmazott filozófiai kérdezése
Exkurzus: Szabadság és halál
Exkurzus: Alkalmazás, nyelv és ösvények a nyitottba s a szabadba
Exkurzus: Hagyomány, kérdezés és szabadság
Exkurzus: Filozófia és a "hatás", avagy az önveszélyességről a filozófiában
Előszó
"A filozófia végül is mesterség, éppen úgy, mint a vízvezeték-szerelés. Jó néhány éve kijött hozzánk egy vízvezeték-szerelő elvégezni valamilyen sürgős javítást, amelyet feleségem hiába próbált maga megcsinálni, és azt mondta nekem: «Nem szabad ajtóstul a házba rontani, mint a kedves felesége tette.»"
Az idézet Michael Dummett A metafizika logikai alapjai című sikerkönyvéből származik és annak is a Metafizikai viták a realizmusról Bevezetőjének a végén foglal helyet. Angolszász visiting professorok előadásainak persze már-már megszokottnak mondható szereplője a feleség és/vagy a család többi tagja... Azonban, legalábbis filozófiai berkekben, a vízvezeték-szerelő színrelépése, tudtommal - vagy inkább vélhetőleg - mégiscsak újabb fejlemény...
Nem mintha feltétlenül meg kellene lepődnünk vagy rökönyödnünk a megjelenésén, vagy mintha az ilyesmi valóban nem illeszkedne bele - végül is kifogástalanul - azokba a "paraméterekbe", amelyek közepette manapság a továbbra is kitartóan "filozófiának" nevezett foglalatosságok a legtöbbnyire működ(tetőd)nek, helyesebben: üzemel(tet)nek.
Ezeknek a paramétereknek és fejleményeknek a - nyilván állandóan sokrétű meg "pluralisztikus" - szempontjaiból az itt összeálló kötet minden egyes írása "időszerűtlen". Arról nem is beszélve, hogy - bár sem a kötet, sem pedig a szerzője egyáltalán nem szándékozik mindenáron ajtóstul berontani a vétlen emberek zavartalan és nyugodalmas otthonába - bizonyos kellemetlenkedést és zajháborítást azért mégiscsak és kényszerűen magukra kell talán vállalniuk. Abban a lemondó tudatban persze, hogy az ilyesmi semmit sem segít az elromlott vízvezetékekkel való - és valódi hozzáértést követelő - küzdelmekben.
Ahol zaj van, ott nyugodtan lehet akár zajongani is. Nem zavarhat senkit. Aki azonban történetesen nem óhajt a "kórussal" együtt zajongani vagy kiabálni, az mindig zavarni, azaz: háborítani fogja a zajt. Ehhez neki végül is semmi mást nem kell tennie, mint csendben - a csenddel - gondolkodni arról, ami a gondolkodás számára a feltolakodó zaj mögött és persze közepette egyszercsak - talán - mégis ki- meg elkerülhetetlennek mutatkozik. Akárcsak az otthoni otthonosságban, mondjuk, egy-egy alattomosabb csőrepedés.
Ebben a vonatkozásban, illetve értelemben is az itt összegyűjtött írások legtöbbike nyugodtan akár "alkalminak" is mondható. Ez azonban elsősorban nem azt az egyébként valóságos és helytálló vonatkozást jelenti, hogy egy részük bizonyos "konferenciák" alkalmaira/alkalmaival született... hanem ellenkezőleg, azt, hogy minden effajta alkalmat (is) valóban az alkalmazás éppen aktuális kihívásainak az aktualizáló-tematikus esélyeiként, alkalmaiként ragadtak meg, illetve igyekeztek kimondottan is gondolatilag tagolni.
Tehát a dolgozatok egy része a megfelelő és már-már kötelező "konferencia-kötetekben" vagy egyéb gyűjteményes kiadványokban jórészt már napvilágot látott. Így - vagyis szétszórva - kevés azonban a valószínűsége annak, hogy egyrészt szerves egymáshoz tartozásuk, másrészt pedig az a számomra ugyancsak lényeges - bár más irányú - szervesség, amellyel ezek az írások (is) az eddigi kutatásaimhoz kötődnek, valahogyan láthatóvá válik. Ezért is gyűjtöttem őket most egybe.
Ráadásul az együttes közlés érdekében és alkalmával a különböző szövegeken módosításokat is végeztem. Hiszen a szóban forgó konferenciák időben és tematikában sem estek nagyon távol egymástól, és, éppen az ott tartott előadásaim egymáshoz kapcsolódásának a szervessége okán, nem lehetett akkor a szövegek között számos fedést és ismétlést sem elkerülni. Az itt együttesen újraközölt változatokban tehát az ilyesmit - a lehetőségekhez mérten - igyekeztem kiiktatni.
Irányultságuk alapjait illetően ennek a kötetnek az írásai (is) egyrészt a gondolkodás lényeginek ítélhető lehetőségeit és lehetséges értelmeit kutatják a "filozófia" kétségtelen, letagadhatatlan és tényleges jelenkori "professzionalizálódása" - vagy inkább "szakmaiasodása" - közepette. Csakhogy, másrészt, azoknak a nagyon is meghatározott, aktuális egzisztenciális tapasztalatoknak és kihívásoknak a gondolkodói felvállalására tett kísérletek közepette, amelyek mindig is és "folyamatosan", újra a lét-re hívták és létrehívták a filozófiát.
Ez alatt és e közben, nyilván, szakadatlanul folyik a "pluralizmusról" meg a "pluralitásokról" szóló mindenféle beszéd. Úgyhogy ennek a témának szentelték/szenteltük a kolozsvári egyetemen a 2002-ik évi tanévnyitó konferenciát is. A szabadság-tanulmány "első része" is erre a konferenciára íródott, és itt is hangzott el először. A szövegnek Hans-Georg Gadamer Igazság és módszerére vonatkozó részlete tehát vélhetőleg a konferencia előadásait tartalmazó kötetben is meg fog majd jelenni.
A módszerről, illetve az alkalmazott filozófiai tematizálásról szóló írás is olyan kérdéseket taglal, amelyek régóta foglalkoztatnak. A szöveg megszületésének a közvetlen alkalma azonban annak a kötetnek a Veress Károly kollégám által felvetett gondolata volt, amely a filozófiai módszer kérdése kapcsán a kolozsvári egyetem munkatársait, doktorandusait, mesterképzős hallgatóit és diákjait mozgósította. A most közölt szöveg jelentős módosításokat és rövidítéseket tartalmaz.
Ugyanilyen rövidítésekkel szerepel itt Az alkalmazás és a tematizálás filozófiai esélyei című dolgozat is, amely eredetileg egy 2002 márciusában Kecskeméten megrendezett alkalmazott filozófiai konferencián elhangzott előadás szövege. A kötet legfrissebb írása, az Állítás (asszerció), kérdezés és tagadás című dolgozat bár ugyancsak egy - ezúttal a kolozsvári egyetemen 2003 novemberében megrendezett és az "állíthatóság" kérdéskörének szentelt - tanévnyitó konferencia "alkalmának" a "kihasználásaként" született, mégis egyenes és kimondott folytatása annak az átfogóbb munkának, amelyről egyébként a könyv minden szövege is beszámol és vélhetőleg egységesen tanúskodik.
Úgy gondolom tehát, hogy a keletkezésük "körülményeire" vonatkozó adatokon túl semmi akadálya nem lenne mondjuk annak, hogy ennek a kötetnek a tanulmányai voltaképpen egy és ugyanannak a "könyvnek" a különböző fejezeteiként szerepeljenek. Ugyanis a lehető legszervesebben tartja őket egybe a kérdés és a kérdezés csendes bel-ügye, illetve annak a tőlem telhető felvállalása: a tematizálás kérdezése és a kérdezés tematizálása, amely - most is - a filozófia, a filozofálás lehetséges - azaz: lehetővé tett - értelmeire-irányaira kérdez kimondottan és tagoltan rá.
Végezetül a kötet címéről kell néhány szót ejteni. Az abban szereplő "Kérdő Jelezés" szókapcsolat nem azt jelenti ugyanis, hogy bizonyos, esetleg mindenféle mondatot a végén "kérdőjelekkel" látunk el... Hanem kimondott jelzésről, illetve jelezésről lenne itt szó, csakhogy éppenséggel a kérdezés kérdéseivel kapcsolatosan. Persze az ilyesmi maga is csak és csakis kérdezés lehet... Bár megtörténhet, hogy - ami mármost az alcímet illeti - kérdezni, a mindenféle felvetések egyre gyökértelenebb ötlet-zuhatagában, manapság egyenesen vagy éppenhogy "hangoskodásnak" tetszik...
Ez azonban nem elegendő ok a kérdezéssel kapcsolatos kérdéstelenségre és még kevéssé magára a kérdezéstelenségre!
Köszönettel tartozom Czintos Emese kolléganőmnek a szövegek figyelmes átfésüléséért s a velük kapcsolatos gondok kiküszöbölésében nyújtott segítségéért.
Kolozsvár, 2004 augusztusa