---

Tartalom

ELŐSZÓ.
MAKOVICKY DUSÁN.
ÉJSZAKA JASZNAJA POLJANÁBAN.
CSERTKOV.
MIÉRT MENT EL?
A NAPLÓK ÉS A VÉGRENDELETEK.
ZSÓFIA ANDREJEVNA VÉDELME.
AZ UTOLSÓ TAVASZ.
AZ UTOLSÓ REGÉNYTÉMA.
SZOMORÚ JÚLIUS.
AUGUSZTUS FELJEGYZÉSEK NÉLKÜL.
EGY AUGUSZTUSI DÉLUTÁNOM TOLSZTOJNÁL.
LEVÉL MAKOVICKY PÉTERNEK.
SZEPTEMBER.
AZ UTOLSÓ HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ.
A TRAGIKUS OKTÓBER.
TOLSZTOJ DOSZTOJEVSZKYRŐL.
RÉSZLET EGY LEVÉLBŐL.
AZ UTOLSÓ KÉT NAP OTTHON.
TOLSZTOJ NAPLÓJÁBÓL.
TOLSZTOJ BÚCSÚLEVELE.
JASZNAJA POLJANÁTÓL SOMORDINÓIG.
LEV NIKOLAJEVICS ALEXANDRA LVOVNÁNAK
AZ ASZTAPOVÓI HALOTTAS SZOBÁIG.
NEHÁNY TÁVIRAT.
AZ ERINNISZEK SZAVA.
MÁRIA NIKOLAJEVNA ZSÓFIA ANDREJEVNÁNAK.
A REGÉNY VÉGE.

---

Előszó

A munka kész, leteszem a tollat.

Az íróasztalon előttem teleírott fehér papírhalom, a lapokon sűrű fekete betűsorok... Mérlegelve, elfogultan nézem a nyomdába induló kézirattömeget...

Vajjon sikerült-e megoldanom, amire vállalkoztam? Kibogoztam-e a misztériumot, amelyet az orosz azzal a szóval fejez ki: "Uchod", = "Titkos eltávozás", amin Nagy-Oroszországban mindenki Lev Nikolajevics Tolsztoj eltávozását érti. Hogy ment el Jasznaja Poljanaból a halálba...

Tolsztoj 83-ik életévében határozta el magát a döntő lépésre, de az "Uchod" gondolata már évtizedek óta foglalkoztatja, s 1910-ben csak éppen betelt a mérleg.

Mik voltak végső elhatározásának gyökerei, indító okai, - azt keresi, és igyekszik kicsomózni ez a könyv.

A kutató lámpa néha túlélesen világít, túlközelről mutatja az óriást és túlságosan részletezi szerencsétlen családi életét.

Nem ez volt a cél.

De elkerülni ezt még sem lehetett, mert aki Tolsztojhoz akar nyúlni, annak első kötelessége, hogy az igazságot kutassa.

Az embert!

Mert csak ezen az úton érhetjük el a tolsztoji mű teljes megértését. A viaskodó, vergődő, mindenkit szerető, önkínzó, kételkedő, gyenge és mégis magába szerelmes, lemondó, de elkényeztetett életű Tolsztojt csak így ismerhetjük meg.

Művész volt minden ízében, művészete fölemelkedett az isteni hitvallásig és egybeolvadt vele. Ezért lett művész, prédikátor és agitátor egy személyben.

Életében sokszor megalkudott, művészetében soha.

És ez lett tragikuma, de egyúttal fejlődésének boltozatos magassága is. A gyenge ember harcát a tökéletesedésért senki úgy nem fejezte még ki, mint Tolsztoj.

Ezért volt örökké boldogtalan.

Ezért volt örökké boldog.

És végső felzaklatottságában otthagyta otthonát.

Ennek a halhatatlan küzdelemnek adatait - nagyrészt eddig fel nem dolgozott forrásokból - hordja össze ez a könyv, - és igyekszik magyarázatát adni.

Sokan, sok országban fognak még hozzászólni a kérdéshez.

Én csak megkezdtem a Tolsztoj-tragédia motivumainak egybefoglalását s úgy érzem, minél jobban elmerültem munkámban, annál közelebb férkőztem az ember Tolsztojhoz...

És ennél nagyobbszabású, izgalmasabb és bonyolultabb ismeretségem még nem volt.

Hogy meg tudtam-e értetni mindazt, amit megértettem belőle?... Ez a kérdés.

Szántszándékkal kerültem minden irodalmi vonatkozást... És mégsem egyéb e könyv, mint Tolsztoj folytonos irodalmi magyarázata.

Aminthogy Lev Nikolajevics minden munkája is csak életének szakadatlan magyarázata.

Aki életéhez nyúl, az irodalmi működését érinti.

És életének hatalmas problémái lesznek halhatatlan irodalmi alkotásai.

Megrendülve állunk ez élet és alkotásai előtt.

De mert mégis ember volt, alázatosan bár, de hozzá merünk nyúlni.

Kötelességemnek tartom, hogy itt fejezzem ki mély köszönetemet Makovicky Péter úrnak, dr. Makovicky Dusán bátyjának, és dr. Makovicky Dusán pozsonyi orvosnak, dr. Makovicky Dusán hasonló nevű unokaöccsének, amért vállalkozásomban a legmesszebbmenő jósággal és önzetlenséggel támogattak. Rendelkezésemre bocsátották a tulajdonukban lévő nagyértékű és eddig feldolgozatlan anyagot, az orosz, tót és cseh szöveg fordításában maguk segítettek és megértő odaadásukkal soha le nem róható hálámat érdemelték ki.

---