Diskurzusok a vándorlásról
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
ELSŐ RÉSZ
Bedő Ilona: Pszichológiai megfigyelések és vizsgálatok a határőrség szombathelyi közösségi szállásán
Horváth Lajos: Jöttek, mentek, maradtak (volna)
Marton Klára: Mitől mások az afgánok? - Ahogy magyarországi afgán kamaszok és szüleik látják
Larry Olomoofe: Egy fekete közösség létrejötte Budapesten?
Juhász Veronika: Amerikaiak Budapesten az 1990-es évek végén
Nyíri Pál: Kivándorolni hazafias? - Peking szerepe a kínai diaszpóra identitásépítésében
MÁSODIK RÉSZ
Kovács Éva - Melegh Attila: "Lehetett volna rosszabb is, mehettünk volna Amerikába is" - Vándorlástörténetek Erdély, Magyarország és Ausztria háromszögében
HARMADIK RÉSZ
Sik Endre: Kezdetleges gondolatok a diaszpóra fogalmáról és hevenyészett megfigyelések a diaszpórakoncepció magyar nézőpontból való alkalmazhatóságáról
Tóth Judit: A diaszpóra a jogszabályok tükrében
Tóth Judit: Az elmúlt évtized diaszpórapolitikája
Csigó Péter - Kovács Éva: Európai integráció vagy/és kisebbségpolitika? - A román-magyar alapszerződés sajtóvitája
Előszó
A migrációval foglalkozó hazai kutatók immár tizedik kötetét tartja kezében az Olvasó. A Nemzetközi Migrációs és Menekültügyi Kutatóközpont (korábban kutatócsoport az MTA Politikai Tudományok Intézetén belül) tevékenysége többnyire nem hivatásos, illetve "főállásban" nem migrációval foglalkozó hivatásos kutatók, szellemi vállalkozása. Az efféle vizsgálódásra ugyanis rendszeres támogatást - főleg hazai forrásokból - nehéz találni. A szerzők a lazán együttműködő, alkalmi kutatási társulásokban, tervezhető akadémiai finanszírozás nélkül sem boldogtalanok. Egy évtizede eddig még minden évben sikerült megteremteni - a "láthatatlan kollégium", a foghíjas jogállam, a "Láthatatlan alkotmány" mintájára működő - a "virtuális" kutatóintézet által összefogott kutatói hálózat beszámolóinak hátterét.
Persze ez a kötet - akárcsak a kollégium és az alkotmány is - valóságos, mint ahogy nagyon is valóságosak azok a jelenségek, amelyekről a diskurzusok folynak. Az első két részben olyan írások, tanulmányok sorakoznak, amelyekben a szerzők az előítélet, a sztereotípia, az etnicitás, a projekció, a bűnbakképzés, az identitás (és ennek váltása vagy megsokszorozása, illetve az ezzel kapcsolatos "magánpolitikák"), továbbá a multikulturalitás absztrakt fogalmait dolgozzák fel a vándorok szemszögéből. A harmadik részben viszont - felkínálva a lehetőséget a "migrációs érzékenység", a döntés-előkészítés, illetve a döntések megalapozottságának megítélésére és a nézőpontok összevetésére - a hivatalos politikai szereplők diskurzusairól olvashatunk.
A kötet címét adó "diskurzusok" kifejezés - szaknyelvi jelentésén kívül - a "láthatatlan szöveggyűjtemény" módszertanára is utal. Már az ókori bölcselők is alkalmazták a párbeszédes, beszélgetve tanítást. Szerzőink nem csupán folyvást utalnak a diskurzusokra, de önmagukkal és egymással, továbbá a vizsgált etnikai csoportok tagjaival és közösségeivel, e csoportok tagjai pedig önmagukkal, környezetükkel vagy éppen a politikusokkal, ők pedig egymással folytatnak diskurzust. A diskurzus természetesen nem szükségképpen kedélyes beszélgetés vagy társalgás, sokszor kemény odamondás, vita, provokáció. Sokféle lehet a diskurzus nyelve is: lehet az egyén kimondatlan, sőt öntudatlan valóságértelmezése, de lehet a jogalkotók bürokratanyelven folytatott vitája vagy akár egy gyerekrajz, egy újságcikk is.
Az első részben "élménybeszámolókat" olvashatunk a mai Magyarországra be-, a Magyarországon át- vagy a Magyarországról elvándorlókról. Felbukkan benne albán és bangladesi gyermekek rajzait elemző írás, amelyből kiderül, hogy a menekült, kényszerből vándorló gyerekek nemcsak a közösségi szállás kosztja miatt, de szellemileg és érzelmileg is éheznek. Találkozhatunk a horvátországi menekültekkel, akik vagy hazatértek, vagy a helyüket keresik a tengeren túl és Magyarországon. Az afgán menekültek az otthoni életvilág és az új környezet ellentmondásait villantják fel. A Magyarországon élő amerikaiaktól pedig megtudhatjuk, hogyan lehet közöttünk élni. Különös hangvételű a magyarországi afrikai fiatal menekültekről készített tanulmány, amely az érintettek (kényszer)közösséggé szerveződését, frusztrációját így összegzi: "Én ebben az országban nem vagyok ember." Végül egy írás a hazafiság, a diaszpóralét és a diaszpórapolitika viszonyát mutatja be a magyarországi kínaiak szemszögéből.
A második részben az Európai Kulturális Alapítvány által finanszírozott ír- magyar összehasonlító kutatás magyar tanulmányát találjuk. A kutatás célja az volt, hogy megvizsgáljuk: milyen identitáspolitikák jellemzik a két hajdani birodalom (a brit és a Habsburg) perifériájáról (Írország, illetve Magyarország és Erdély) a központ (London, illetve Bécs és Budapest) felé vándorlókat.
A harmadik részben olvasható tanulmányok hátterében álló kutatásra a Budapesti Nyílt Társadalom Alapítvány Alkotmány- és Jogpolitikai Intézete (COLPI) adott megbízást. A munka célja a magyar, az orosz és az ukrán diaszpórapolitika összehasonlító vizsgálata volt. A kötetbe válogatott tanulmányok a magyar diaszpórapolitika diskurzusait mutatják be. Itt a diskurzus fogalma részben mást takar, mint az első részben. A diskurzus szereplői ugyanis nem egyének, nem a vándorlók, hanem a politikacsinálás "hivatalos" szereplői, azok, akik a magyar diaszpórapolitikát művelik. A diskurzus sem egyének közötti társalgást jelent, hanem jogi keretek megszabását, médiabeli szereplést, parlamenti felszólalást.
Budapest, 2000. június
Sik Endre és Tóth Judit