Király István
Kérdés-pontok a történelemhez, a halálhoz és a szabadsághoz
TARTALOM, FÜLSZÖVEG
Tartalom
Új(ra) bejegyzés
ELSŐ FEJEZET. HALÁL ÉS TÖRTÉNELEM - PROLEGOMÉNÁK EGY "TÖRTÉNELEMFILOZÓFIAI" ILLETVE TÖRTÉNELEMONTOLÓGIAI LEHETŐSÉGHEZ
Heidegger Fenomenológiai Aristotelés-interpretációi
Leviatán és az "emberi dolgok"
Lét és idő - halál és történelem
MÁSODIK FEJEZET. A SZABADSÁG ONTOLÓGIÁJA, AVAGY - KÉRDEZÉS A SZABADSÁG LÉNYEGÉHEZ
Szabadság és igazság - Számozott töredékek a "barlangmítoszhoz"
A problematizálásról, a tematizálásról és a módszerről
Kérdező párbeszédkísérlet Kant szabadsággondolkodásával
A "szabad akaratról"
BE-FEJEZET. TÖRTÉNELEM - SZABADSÁG - HALÁL
FÜGGELÉKEK
A szabadság fóruma - Filozófiaegyetem, katedrafilozófia és alkalmazott filozófia
Rigán Lóránd - Király V. István: A lélegzetvétel amplitúdója
Fülszöveg
A halál új keletű történettudományi kutatása a lehető legradikálisabb kihívást közvetíti a történelemfilozófia számára (is). Nem pusztán azzá a problémává válik azonban, hogy miképpen kell a halálnak mindezeket az egyre fontosabbnak bizonyuló "múltbeli" dimenzióit úgymond történelemfilozófiailag is felvállalni, hanem az ügy magának a történelemfilozófiának az ontológiai gyökereiig is lehatol. Bizonyára azért van ugyanis egyáltalán történelem, meg persze történelemfilozófia is, mert létezik halandó - s ezért az élete által a halálához létszerűen viszonyuló - emberi lény. Vagyis, mert van olyan élet amelynek a halál, a halála minden tekintetben súlyt, magára vonatkozó és tartó kihívást, szorítást - fogást! - és ezáltal folyamatos, felszámolhatatlan és megkerülhetetlen lehetőségeket kölcsönöz. Márpedig a halálhoz való emberi viszonyulást a szabadság nemcsak feltételezi, hanem konstituálja is. A szabadság maga, s a vele kapcsolatos felelőség is, csak onnan eredhet azonban, ahonnan egyáltalán a létezés súlya is jön. Tehát pontosan mert van emberi halál - vagyis mert van olyan létező, aki a maga létének a lefolytatásában a halálhoz, a halálához az összes létmódjaiban és szükségképpen viszonyul -, azért, úgy, azzal és az által van szabadság is. Csakhogy a halandó élet, a halál, akárcsak a szabadság - sajátosan emberi lehetőség gyanánt - voltaképpen probléma-, vagyis éppen hogy kérdés-szerkezettel bír. A kérdezés pedig kimondottan és megintcsak annak a létezőnek a kizárólagos létlehetősége, létmódja ill. a létkésztetése, amelynek-akinek a többi létezővel való és önmagához visszaküldő kapcsolata mindegyre maga is tétszerű. Amelynek tehát, a maga létezését a maga saját létmódjaiban lefolytatva, állandóan meg kell eközben nyitnia és tapasztalnia létezésének a mindenkori létsúlyát is. Amely tehát kérdésesként és kérdezően halandó, és mint ilyen létezésében problematikusan történelmi ill. kérdésesen szabad.