---

Tartalom

Előszó
Tájékoztató az adattár használatához
A térképmellékletek jegyzéke
Adattár
  Liptó vármegye
  Máramaros vármegye
  Moson vármegye
  Nagy-szigeti (Csepeli) ispánság
  Nógrád vármegye
  Nyitra vármegye
  Pest vármegye
  Pilis vármegye
Mutatók
  Név- és szóalakmutató
  Címszó- és névelemmutató
  Névvégmutató

---

Előszó

A magyar nyelvtörténeti kutatások nagy hiányát érzik a nyelvi szempontok szerint feldolgozott helynévtörténeti adattáraknak. Különösen igaz ez a korai ómagyar kor időszakára, amelyből írott emlékként jószerével csak személy- és helyneveket tartalmazó források maradtak fenn. E szórványok nyelvtörténeti forrásértéke nagyon különböző, de az kétségtelen, hogy a két nagy tulajdonnévi csoport közül e tekintetben a helyneveké a jelentősebb réteg. Ez az idetartozó elemek számából és változatosságából, valamint belső nyelvi kapcsolataik sokszínűségéből adódik.

A magyar helyesírás- és hangtörténet korai ómagyar kori jelenségeit a szórványemlékek nélkül nem lehet megítélni. A szakterület kutatói természetesen eddig is bőven használták a régi helynévi adatokat e vizsgálatokban. Forráskiadványok, történeti szempontú feldolgozások tudósnemzedékek által felhalmozott ismeretanyaga szolgáltatta ehhez a nyersanyagot. Más lehetőségeket teremtene azonban a teljes forrásanyag nyelvészetileg rendezett formában való közzététele, hiszen ezáltal a nyelvtörténeti vizsgálat horizontja kiszélesedhetne, az így bemutatott adatállomány új, eddig fel nem ismert összefüggésekre hívhatná fel a figyelmet.

A helynévi adatok többnyire jól köthetők időhöz, általában eredményesen lokalizálhatók, azaz használati helyüket pontosan ismerjük. Valószínű, hogy e helynevek - bár írott forrásokban maradtak fönn - döntő többségükben a beszélt nyelv elemei voltak. A helynévi szórványok nyelvjárás-történeti forrásértéke igen nagy tehát, s nemcsak a helyesírás- és hangtörténetben, hanem a szókincstörténet és a szóképzés vizsgálatában is, noha tudjuk, hogy az utóbbiak kutatása a korabeli nyelvi rendszernek csak viszonylag szűk szeletére vonatkozhat. A helynévtörténeti adatok szótári formában való közreadása új távlatokat nyithat a régi magyar helynévrendszer bemutatásának is: a névföldrajzi sajátosságok kronológiailag is eredményesen vizsgálhatók a fönnmaradt teljes adatállomány bevonásával. Mindezek alapján kirajzolódhatnak egy nyelvi alapú történeti helynév-tipológia fő vonásai is.

Tisztában vagyunk tehát azzal, milyen nagy jelentősége van egy olyan névtárnak, amely a korai ómagyar kor ötödfélszáz évéből az összes fennmaradt helynévi adatot tartalmazza. Tudjuk azonban azt is, hogy egy ilyen mű megszerkesztése igen nagy feladat.

E sorozatunkat a teljes névtár létrehozása felé tett első szerény lépésnek szánjuk. Munkánk - mint alcíme is mutatja - Györffy György Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza című művének 4. kötete (Bp., 1998) alapján készült. A művet a nyelvtörténészek és a névkutatók is alapforrásként használják, hiszen Györffy a legkorszerűbb történettudományi módszerek alapján teszi közzé a feldolgozott forrásanyagot. Az általa vizsgált időszak jórészt megegyezik azzal, amit a magyar nyelvtörténetben korai ómagyar kornak szokás nevezni. A mű helynévi adatközlése az adott korból teljességre törekszik, és mindenben megfelel a nyelvészeti adatfeltárás kívánalmainak. Györffy hangsúlyozza, hogy a "nyelvészet szempontjait a földrajzinév-anyag teljes bedolgozásával igyekszem érvényre juttatni. Jelöltem az átírásokat, és az átvizsgált eredeti oklevelek összevetésével javítottam a régebbi kiadások hangalakjait. Feldolgoztam a határjárásokban található földrajzi neveket, fák és más tereptárgyaknak vulgáris néven való megjelölését." (Magyar Nyelv 53: 44).

Az ország névtani képének felvázolásában e határjárások névanyaga különösen fontos. Az ebben a körben gyakran használt mikronevek között sok a belső keletkezésű, az etimológiailag áttetsző név, gazdag a közszói lexémaállományuk, és viszonylag gyakran ismétlődnek a nyelvterület különböző részein. Így nyelvtörténeti jelentőségük a helynevek között is különösen nagy.

Ez az anyag azonban nagyon nehezen használható fel nyelvtörténeti forrásként, mivel Györffy a települések szerint rendezve mutatja be az adatokat. Mindez érthető és természetes, hiszen Györffy műve történeti földrajz, nem pedig nyelvtörténeti adattár. Belőle csak hosszadalmas gyűjtögetéssel, fáradságos munkával emelhetők ki a bennünket érdeklő adatok. E névanyag szótárszerű elrendezésben való közzétételével szeretnénk segíteni a nyelvtörténeti kutatómunkát. Kiadványunkat nem egyszerűen Györffy műve hiányzó mutatójának szánjuk tehát, hanem olyan névtárnak, amely minden, az adott névvel kapcsolatos, az Árpád-kori Magyarország történeti földrajzá-ban szétszórtan található információt tartalmaz.

A Helynévtörténeti adatok a korai ómagyar korból 1-3. köteteinek szerkesztési elveit e kötetben is megtartottuk. Úgy véljük, az egységes feldolgozás több előnnyel jár, mint amennyi hasznot az esetleg végrehajtott szerkezeti változtatások hajthatnának. E határokon belül azonban igyekeztünk minél jobban figyelembe venni azokat a megjegyzéseket és javaslatokat, amelyeket sorozatunk első kötetének ismertetői felvetettek (Juhász Dezső, Magyar Nyelv 95: 93-95; Hegedűs Attila, Névtani Értesítő 20: 130-132; Kristóné Fábián Ilona, Néprajz és Nyelvtudomány 39: 219-221). Megtisztelő figyelmüket, értékes tanácsaikat ez úton is köszönjük.

Az adattár használatához segítséget nyújtó Tájékoztató-t - a könyvek önálló használatának elősegítésére - e kötetbe is beiktattuk. Benne csak a szükséges változtatásokat hajtottuk végre: kiegészítettük például a rövidítések jegyzékét, a példaként közölt neveket pedig e könyvből valókra cseréltük ki.

Reméljük, e sorozatunk - amelyet a korai ómagyar kori teljes történeti helynévtár előmunkálatának tekintünk - negyedik kötete hasznos segítsége lehet a kutatóknak.

Debrecen, 2017. február 10.
A közzétevők

---