---

Tartalom

01. BEVEZETÉS
02. AJÁNLÁS
03. A BOHÓCORR
04. A SZÍJGYÁRTÓ ÉS A NŐ
05. A FALU BOLONDJA
06. MEGJÖTTÉL, FIAM?
07. AZ IDÉN MÁR NEM JÁTSZOM EL
08. DIPLOMAOSZTÁS A TEMETŐBEN
09. MÁRCIUS IDUSÁN
10. ANGYAL JÖTT A SZÉLLEL
11. MILYEN LEGYEN A KARÁCSONYUNK?
12. KI HOZZA A KARÁCSONYFÁT...
13. NEM ÉRTEM
14. NEM A RUHA TESZI ...
15. A MAGYAR NYELV GYÖNYÖRŰ
16. CSILLAGLOVAS
17. SZILVESZTERI HÁLAADÓ MISE...
18. DVESÍTSÜNK
19. ELSŐ NAP AZ ISKOLÁBAN
20. ÉRDEKES NEVEK
21. PROFIK, AMATŐRÖK, DILETTÁNSOK
22. HITELÜNK VAN?
23. KICSI A KÖNYVTÁR
24. A KÓMA
25. LAKODALOM VAN A...
26. LOVAS ELVTÁRS
27. MEGSZÓLALOK
28. NEVED MUTATJA, KI VAGY?
29. A PÉNZVÁLTÓ
30. HOGYAN BESZÉLJÜK LE FELESÉGÜNKET ARRÓL, HOGY MI FÉRFIAK MOSOGASSUNK?
31. NÁLUNK IS FELÁLLOTT A PÖCS...
32. A MIKULÁS
33. CÉGALAPÍTÁS
34. CÍMADÁS...
35. A SZPONZOR
36. UTÓSZÓ

---

Bevezetés

KÖSZÖNTÖM AZ OLVASÓT A BÉKE JELÉVEL!

Jó pár irodalmi formát kipróbáltam már éveim során, a klásszikus verseléstől kezdve, a kötött haikuig, és a kötetlen verselésen át a prózákig, a cikkektől a gyilkos glosszáig, sokfélét.

Féltucatnyi verseskötet után barátaim arra biztattak, hogy jelenjek meg a nagy nyilvánosság előtt a prózai művekkel is, mivel sokkal többet tudok elmondani egy novellával vagy akár rövid humoreszkekkel, mint a pár soros vagy egyre hosszabb lélegzetvételnyi verseimmel.

No és a barátaim kérése számomra megfogadandó tanács, összegyűjtöttem a különféle napi, havi újságokban és gyűjteményes kötetekben már megjelent, de így egyben még nem olvasható alkotásaimat, persze megint csak fajtánként csoportosítom őket, terjedelmükre és hangvételükre odafigyelve.

Újságcikkeimet és rövidke ötperceseimet majd egy másik próbálkozásomban mutatom meg.

Prózában bővebben, jellemekre és leírásokra jobban odafigyelve tudom bemutatni a témát, a szereplők ábrázolását, a környezeti elemek és hangulatok átvilágítására is odafigyelhetek, akár hatásvadászat módján is, a sírástól a kacagásig bezáróan.

Fontosnak tartom, hogy gondolatiságában és érzelemvilágában megérintsem az olvasót, és ne pillanatnyi, hanem igazán maradandó élvezetet nyújtsak mindazoknak, akik ennek reményében keresnek fel e kötetben.

Koromnál fogva visszamehetek a rám zuhant történelemben egészen a háborús évek utáni állapotokhoz, a sok szálon futó neveltetésemig, melyekre napi szinten emlékszem, mivel drága szüleim állandóan meséltek nekem saját megélt emlékeikről, és az iskolákban vagy a hittan órákon hallott ellentéteken nehezen tudtam eligazodni.

Élményeim áradata után magamnak kellett eldönteni, hogy kinek is lehetett igazából is igaza, vagy saját vélt vagy valós sérelmeit mérlegelnem kellett, hogy mi is lehetett az igazság valójában.

Rengeteg emberrel volt személyes kapcsolatom, pedagógusként, vállalkozóként, közéleti személyként hatalmas emberismeretre tettem szert.

Ránézésre és pár mondatnyi beszélgetés után már látom, hogy kivel is állok szemben. Csak ritkán csalatkozom ebben a képességemben. Ez nagyon jól jön az emberábrázolásoknál és a jellembeli kitüremkedések bemutatásánál.

Megpróbálom ábrázolni a különféle társadalmi, politikai, történelmi szituációkból jött nők és férfiak viselkedését, akár ha egy asztalnál ül a történelmi rétegek sokszínű társasága.

Nagyon érdekes, ha egy több generációs családnál ütköznek az apa-fiúi felfogások, ellentétek, és rátromfol akár a család nőtagjainak véleménye is ebben a férficentrikus felállásban.

E könyvben talán kissé csapongónak tűnnek majd a novellák és a szituációk, de valahol egy irányba mutatnak majd, ha összességében kialakul egy látásmód, mely olyan, mint maga az élet, sokrétű és sokszínű, akár ha számomra fekete és fehér csak ez a világ, bár ez csupán látszat, mivel a belső látásom élesebb némelyek sas-szemének tévedéseivel ellentétben.

Mondják, az élet olyan, mint a gyereknadrág, rövid és koszos...

Igyekeztem érdekes, és élményszerű írásokat összeállítani ebben a könyvben, minden értő és érző embernek ajánlva, hiszen csak ők érthetik meg, mivel a lelketlen embereknek egyáltalán nem mond semmit. Ha pedig mégis megtörténik a csoda, hogy őket is elvarázsolja, már nem éltem hiába.

Kézcsókom a hölgyeknek, kézfogás az uraknak...

Őszinte hívük...
NAGY VENDEL...

Szekszárd 2017. szeptember 20.

---