...

A bibliografia egybeállitási szándéka idején, a mikor még nem ismertük a trianoni határokat, csak az a gondolat vezérelt, hogy a multnak irodalmi termékeit azért gyűjtsük egybe, hogy ismerjük meg belőle eleink munkálkodását s a felhalmozott anyag megjelölt forrásaiból új erőt meritsünk további fokozottabb munkásságunkhoz.

A trianoni végzés után azonban eggyel több lett az inditó okom: hadd bocsássuk ha nem is a világ elé, de legalább a világosság felé a siketnéma-oktatásnak is a kultur-tényeit, hogy lássék: mit müveltünk eddig a siketnémák érdekében nemcsak az ország közepén, de a széleken: Pozsonyban, Körmöczbányán, Jolsván, Ungvárt, Kolozsvárott, Temesvárott és Aradon is, mely utobbi helyeken levő intézményeink tudvalevőleg kifejlett gyümölcsként hullottak 1920-ban cseh és oláh szomszédaink portájára.

Ez okból oly módon bővitettem ki feladatomat, hogy a szorosabb értelmü bibliografia mellett munkába vettem a siketnéma-oktatásnak mindazokat a jelenségeit, melyek oktatásügyünknek anyagi és szellemi értékként fontos adatai. Ezért az eredetileg két kötetre tervezett munka IX kisebb kötetre fog terjedni.

Mindenik kötet csak magyar vonatkozásu adatot tár fel. Az első kötet azokat az önállólag megjelent nyomtatványokat foglalja magában, melyeket magyar szerző irt, - bárhol, bármely nyelven jelentek is meg azok. Felvettem a kéziratban levő könyveket is, mert intézményeinknek s a fogyasztó közönségnek a kis száma a multban nem birta el a kiadás költségeit. E kéziratos könyveknek figyelmen kivül hagyása pedig nemcsak az iróikra nézve lett volna méltánytalan, de a valóságnak semmibe vevése a bibliografia teljességén és igazságán is csorbát ejtene.

A szakbeliségnek személyi és tartalmi vonatkozását akként oldottam meg, hogy felvettem minden idevágó munkát tekintet nélkül arra, hogy szerzője szakember-é körünkbe vágólag, vagy nem. - A tartalmi vonatkozás azt a fokozottabb megitélést kivánta, hogy az illető iró egészben, vagy egyebek között mily hányadban és értékességgel foglalkozik vala a siketnémasággal. A siketnémák tanitás- és nevelésügye ugyanis - mások mellett - határos a nyelv- és természettudománynyal, meg a lélektannal is. (Hangtan, bonctan, tanitás és neveléstan, müvelődéstörténet.) Az ily fajta munkák közől már az első kötetbe felveendőnek tartottam azokat, melyek jelentős részletei a siketnéma-oktatásügynek. A többi hasonló munkát, nemkülönben a folyóiratok és hirlapok irodalmát a II. kötetbe szántam.

A III. kötet tartalmát emléktáblák, feliratok, jelmondatok, emléksorok, emléklapok, albumok, okmányok, festmények, szobrok, érmek, cimerek, jelvények stb. stb. teendik. A IV. kötet az intézeteket s ezeknek vagyoni és személyi ügyeit, az V. kötet a tanulmányi, hivatali és társadalmi (egyesületi) ügyeket, - a VI. az oktatásügy fontosabb tényeit sorolja fel naptári rendben; a VII-ben az eddig ismert irodalmi termékeknek szakszerü csoportositása leend; a VIII-ban a siketségnek és némaságnak az irodalomban és a néphitben való előfordulását, - végül a IX-ben a szakembereknek szakmájukon kivül eső irodalmi munkásságát óhajtom kimutatni.

A feladat elég nagy s koromban vállalkozni erre elég merészség; de mert az anyag jobbára egybe van már gyüjtve, reménykedem, hogy ha a felső hatalmak nem veszik el még egy pár évig életemet és életkedvemet, talán sikerül megbizonyitanom, hogy adtam annyit a köznek, mint amennyit vettem attól.

Vácz 1924. karácsonyhava
BORBÉLY SÁNDOR