---

Tartalom

A VÁROSI OKTATÁSPOLITIKA-KUTATÁSRÓL
A VÁROSALAKÍTÁS FŐ IRÁNYAI
Az előtörténet
Harc a kultúrcentrum megteremtéséért
A munkásváros építése
Vissza a rekonstrukcióhoz

IGAZODÁS ÉS KEZDEMÉNYEZÉS AZ OKTATÁS IRÁNYÍTÁSÁBAN
NÖVEKEDÉS ÉS DIFFERENCIÁLÓDÁS AZ OKTATÁS VÁROSI INTÉZMÉNYRENDSZERÉBEN
JEGYZETEK

---

Előszó

Amikor a következőkben kísérletet teszek arra, hogy egy város oktatásügyének két és fél évtizedes fejlődéséről, a városi oktatáspolitika alakulásáról, az oktatásügyi változások mechanizmusairól, a fejlődés dinamizmusáról, a változásokat ösztönző erőkről vázlatos történeti áttekintést adjak, egy, a magyar oktatásügyi szakirodalomban kevéssé ismert és gyakorolt műfaj meghonosítására is vállalkozom. Ez az elsősorban az amerikai oktatásügyi kutatásokban jelentkező és ott is meglehetősen rövid múltú kutatási műfaj ill. irány a városi oktatáspolitika-kutatás. Újdonságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy meghatározása ill. az oktatási kutatások alfajaihoz való besorolása sem teljesen tisztázott még. Egy, a társadalomtudományos jellegű, nem pedagógiai oktatáskutatásokat áttekintő 1982-es angol szakirodalmi tájékoztató pl. részben a történeti oktatáskutatások között említi, részben pedig az oktatáspolitika-kutatásokhoz sorolja ezt az irányzatot.

A besorolás bizonytalanságai jól érthetőek. Hiszen ez a néhány, főleg amerikai kutatóval és munkáikkal fémjelezhető irány a 60-as évek második felében mint az amerikai városi oktatásügy történetét az amerikai társadalom- és politikatörténet fontos alkotórészeként elemző kutatási irány jelentkezett, ugyanakkor e munkák természetszerűen kapcsolódtak a szintén e korszakban fellendülő, politológiai kérdésfeltevésű kutatási irányhoz, az oktatáspolitika-kutatásokhoz. E munkák elsősorban a modern, városi iskolarendszer kialakulásának kezdeteit, a városi, sőt nagyvárosi nemzetté váló Amerika korszerű oktatási rendszerének születését kutatják, s a 19. század második felének nagy átalakulásaiban az oktatási rendszer irányítási struktúrájának, hatalmi és döntésviszonyainak, szervezeti jellegzetességeinek máig továbbélő elemeit kísérlik meg leírni.

...

Ezt a kérdésfeltevést aktualitása is indokolttá teszi; az oktatási rendszer fejlesztésével kapcsolatos hivatalos elképzelésekben egyre jelentősebb szerepet játszanak az irányítás bizonyos mértékű decentralizációjához, a helyi különbözőségek erőteljesebb figyelembe vételéhez, a helyi kezdeményező és változtató erőkhöz fűződő pozitív elvárások. A helyi politikai erőket azonban feltehetőleg nem e figyelemráirányulás teremti meg, hanem inkább működésük egyre érzékelhetőbbé válása miatt kerülnek az érdeklődés és az elvárások - ha nem is központjába, de - előterébe.

E városi oktatáspolitika-kutatás kezdeményezés tehát alapvetően abból a feltételezésből indul ki, hogy megismerhetőek az oktatási változások helyi történetei, amelyekben, az időben egymást váltó központi politikai irányvonalak elvárásainak való többé-kevésbé pontos megfelelés - a központi intézkedések többé-kevésbé hűséges végrehajtása - a helyi történéseknek csupán felszíni jelensége. E felszín mögött azonban feltárhatóak azok a hatalmi erőviszonyok, érdek- és értékkonfliktusok, amelyek az adott oktatási rendszer átalakítását meghatározták. Ennek a helyi történetnek a megismerése során nem törekedhettünk arra, hogy feltételezésekkel szolgáljunk arról, hogy mennyire tekinthetőek tipikusnak az adott városi oktatási rendszer alakításának körülményei, csupán arra vállalkoztunk, hogy e fejlődés néhány jellegzetességének feltárásával bemutassuk: az oktatási rendszer 1945 utáni egységes átalakítása során a vizsgált városban ilyen konfliktusokkal, ilyen érdek-összeütközésekkel alakult az oktatási struktúra. A tanulmány a helyi eseményekre koncentrál, és a külső összevetéseket is csak e nézőpontból végzi. Az átalakulás hajtóerőinek, az ellentétes elképzelések összeütközéseinek, a változtatási szándékok eltérő cél- és értékrendszereinek megismerésére koncentráló kutatás nem vállalkozik az eredmények vagy hiányosságok, esetleg veszteségek megítélésére, hanem a különböző szempontrendszerek párhuzamos feltárására és egyfajta megértésére, interpretálására törekszik. (Az objektivitásra törekvés azonban nem jelenti azt, hogy ezt a városi oktatásfejlesztés-történetet ne lehetne - más szempontok, más megközelítésmódok alkalmazásával - másként megírni.)

Az elemzés forrásai: a jelenlegi és volt városi és megyei vezetőkkel, valamint az általános és középfokú oktatási intézmények jelenlegi igazgatóival készített interjúk, a városi és megyei állami és párt-testületek üléseinek jegyzőkönyvei, a helyi (megyei) lap utóbbi 20 évének a város fejlődéséről szóló, valamint oktatásügyi vonatkozású cikkei.

Mielőtt azonban a városi oktatáspolitika fejlődésével és irányaival megismerkednénk, szükséges, hogy valamiféle általános képet nyerjünk a városalakítás fő tendenciáiról. Az oktatás fejlesztése - mint erre a korábbiakban utaltunk is - nem autonóm szakmai politikaként jelent meg, hanem nagyon erőteljesen illeszkedett a városalakítás politikai folyamatába, annak céljait szolgálta, annak keretei között értelmezhető csak. A szakmai politika alakításának centruma (a különböző, később érintendő decentralizálási tendenciák, törekvések ellenére) meghatározóan a központi ágazati minisztérium és tudományos intézete(i) maradt(ak). A központi politikai irányvonalak és feladatok végrehajtásában, súlyozásában azonban a városalakítás politikai aktualitásai játszottak domináns szerepet, illetve az oktatáspolitikai változások elsősorban a városalakítás folyamatában értelmezhetőek.

Szükséges tisztáznunk azt is, hogy miért használjuk a városalakítás idegenül hangzó kifejezését a városfejlődés, városfejlesztés elfogadottabb terminusai helyett. A vizsgálandó fiatal város - Salgótarján - létrehozásában és fejlesztésében folyamatosan nagyobb szerep jutott a várost átalakítani kívánó akaratnak, mintsem az organikusabb fejlődés tényezőinek. A múlt század második felében gyors fejlődésnek induló ipari települések egymáshoz lazán illeszkedő együtteséből a termelés és értékesítés számára kedvezőbb közigazgatási rang megszerzésének akarata csinált várost 1922-ben, és a termelési racionalitás tartotta továbbra is elkülönítve a különböző gyárak köré települő lakóterületek hagyományos értelemben városnak kevéssé nevezhető konglomerátumot. A szerkezetében egységesebb, valóságos városi funkciókat ellátó település megteremtésének feladatát újabb, most már nem egyértelműen gazdasági, hanem meghatározóan politikai jellegű akarat jelölte ki 1950-ben, amikor a város - döntően politikai súlyának, munkásmozgalmi hagyományainak és alapvetően ipari munkás-lakosságának elismeréseként - megyeszékhely-rangot kapott. A kiválasztás megteremtette a városalakítás e legújabb - és a következőkben vizsgálandó - korszakának a legfontosabb problémáját és egyben nagy lehetőségét, amit a városi tanács VB-elnöke még az évtized végén is úgy fogalmazott meg: "Adva van egy város, mely megyeszékhely, mely nem megyeszékhelynek készült." A következőkben e nem megyeszékhelynek (és nem is hagyományos értelemben vett városnak) "készült" település megyeszékhellyé alakításának történetében megkíséreljük nyomon követni az oktatási rendszer alakulásában is meghatározó szerepet játszó főbb tendenciákat.

---